Átkelések :: Tokai Tamás verse

Átkelések :: Tokai Tamás verse

2018. 04. 29., v - 06:05
0 hozzászólás

van egy női arc.
mintha rémületében nyílna,
tágulna előttem tájjá. fákat növeszt,
ujjaival szorítja, tartja magában.

Tokai Tamás az alábbi versét olvasta fel a DRÓT 4-dik születésnapján, 2018. április 14-én Szentendrén. Most itt is olvashatjátok.

Tokai Tamás

átkelések

(1)

van egy női arc.
mintha rémületében nyílna,
tágulna előttem tájjá. fákat növeszt,
ujjaival szorítja, tartja magában.

a kipattanó magok és kérgek.
hol van ez a hang.
forrás mellett haladok el,
néhány turista, ahogy épp vizet
venni készül. a mozdulatok,
az ágak, a kövek, a kezdet
pontossága.

ha közelebb lépek, látom
az arcukra vetülő árnyakat.
valaki a repedésekből néz.
mintha egy ódon fahíd eresztékei
recsegnének.

(2)

mindez valamikor
a múlt századforduló előtt.
egy menedékház vagy egy erdei
kápolna avatása. megyek felfelé,
viszem a gépet, cipelem, tartom,
kivárok. van itt egy hang,
ami ekkor még hozzám beszél.

táska, állvány, papírok, üvegek.
egy előre lendülő kéz magánya.
a mozdulatot követem. ha nem
marad bennem semmi törékeny,
elvétem a völgyet, tudom,
elvétem a sziklát.

az örökkévalóság más. hiába is
keresném benne ennek az életnek
a végpontjait. mikor lenyitom a lencsét,
csúcsaikkal a horizontnak feszülnek a fák.
utoljára a vízesés hallani. akkor valami
eltölt fénnyel. később sem tudok többet,
mint az elnémuló táj.


Tokai Tamás 1987-ben született Orosházán, Szegeden él. Első verseskötete 2017-ben jelent meg Csöndnaplók címmel az Új Forrás Kiadó gondozásában.