Az elszabadult vasgyerekekről

Az elszabadult vasgyerekekről

2014. 04. 14., h - 09:31
0 hozzászólás

A fém elnevezés a görög métallon szóból származik, amit többen a mé vagy més szóhoz – a Hold legősibb nevéhez – kötnek. (René Alleau)

Rabóczky Judit

Rabóczky Judit

Freund Éva esszéje Rabóczky Judit új szobrairól

A vas, az avatatlan fém alkotja a földmag jelentős részét. A föld mélyében található fémek megtisztíthatók és átalakíthatók. Az alkimisták ennek jegyében dolgoztak: tevékenységük emléke a lelki felemelkedés szimbolikus jelentését hordozza.

A világkorszakokról szóló különböző tanok alapján a legsötétebb korszak, a vaskor gyermekei vagyunk… 

A vas szimbolikája ambivalens, mint ahogy a kovácsoké is, akik gyakran a közösség kirekesztettjei voltak, mert azt tartották róluk, hogy közvetlenül hozzáférnek az alvilági tűzhöz... a nyers,  – ősi felfogás szerint égből aláhullt  – tehetetlen anyagot szerszámokká, életet, művelést segítő eszközökké  és pusztító fegyverekké alakítják a kezdetek óta. 

A vas erősen kapcsolódik a legsűrűbb anyagi szférának megfelelő transzcendens tartományhoz: ártó szellemek fegyvere, de egyben a leghatékonyabb védelmet is jelenti velük szemben! 

Bolygója a Mars, a harcos akarat kohója. 

Rabóczky Judit Rita szobrász pont ennek a nehézfémnek adózik. Megszállott. Csak az anyag érdekli, pontosabban az anyag szelleme, a szobor. Szenvedéllyel, elektromos tűzzel alakít a vason, hogy azt végül a legárnyaltabb lírai köntösben mutassa be nekünk, fénytöréseivel, s mindent elnyelő fekete lyukaival együtt. Munkái erőteljesek, hiszen az átszellemítés nem jelent törékenységet, sőt ellenkezőleg. A műtárgyak szokatlan mélységeket bejárt tapasztalatokat közvetítenek…legutóbbi munkái, a Kölykök ezt az intim hangot vállalják.  

Magukkal rántanak minket a gyerekkorba, ami kevesek számára lehetett langyos élmény. Nemrég, egy légtérben láthattam őket, az Andrássy úti Platán Galériában. Ott randalíroztak…ki tudja, merre járnak azóta! (Néhányuk a Fundamenta Lakáskassza Zrt. székhelyén látható.) 

A vasgyerekek a művész tudatalattijából pattantak ki, hogy kaput nyissanak nekünk a gyermekre, akit magunkban hordozunk. Ez a kalandos, sérelmekkel teli, érzékeny időszak mindannyiunkban lenyomatot hagy, melyet mélyre rejtett lélekmozdulatokban tárolunk. Nem veszünk tudomást róla, hiszen már felnőttünk, és ugyan, mit tudna hozzátenni ez a kis lény a mi érett, alaposan megtervezett felépítményeinkhez. Hajlamosak vagyunk ezért önmagunktól elidegeníteni őt... Előfordul azonban, hogy elhagyatott részünk, a „kölyök”, lázadásba kezd... váratlanul, sötét helyekről tör elő, mint egy kísértet, és eszköztelenek vagyunk vele szemben. 

Rabóczky Judit alkotása
Rabóczky Judit alkotása

Elkezd átrendezni minket.

Ki más hozhatna üzenetet róla, róluk, mint a művész, ez esetben Rabóczky Judit, aki nyíltságával, és önfeledten koncentrált életvitelével maga is a mágikus gyermek archetípusából közelít az alkotáshoz. ¬ 

Merüléseivel mély lélekrétegeket céloz, ahol a nyers életösztön közvetlenül fellelhető, s ez felkavaró élményt jelenthet a befogadó számára. Azonban a műveken tükröződő indulatok  – a tehetetlenség dühét rejtő hisztigörcs fémálarcai, vagy egy-egy ártalmatlan, oxidált színes jelmezbe bújtatott kitörő üvöltés maszkjai  – már átalakított erőegységek.

A művek lemezekből állnak, a gyerekek mutatják a szerkezetüket, a vázukat, „belátni” szakadásaik közé. A hiányzó végtagok hézagain át lelkükbe láthatunk, az üres vascsendbe. Ez a csend elmondja nekünk a belső gyermek titkát, és védelmez minket, az alkotás mágiájáról beszél, az önterápiáról, a szimbólummá válásról. 

Ez a csend, vagy ha úgy tetszik, kollektív tudattér, a felszabadulásról szól. Rabóczky saját magán elvégzett munkájával tapasztalatot ad át, szobrokat ad nekünk, melyek bevilágítanak a szükséges helyekre, megröntgeneznek minket, gyógyítanak, és teremtenek bennünk.