Balázs Imre József
Kint és bent. Gellu Naumot olvasva
„Ujjad a Hold felé mutat,
és ő az ujjad nézi.”
A szabadságot mutatod,
és ő a tárgyat nézi, amelyikbe
bezárták a szabadságot.
A neve ketrec.
*
A jelentésre figyel, és figyelme
gombostűként döfi át a jelentett dolgot,
pedig a hanglejtés lett volna fontos,
a kéz, amelyik mozdult,
s az arc, amelyen felfénylett egy árnyék.
Évek múltán, hogyha halkulnak a szavak,
kigyúlhat még, amit nem vett észre.
Most elküldte egy majdani álomba.
*
Felfedezel egy verssort,
egy hét múlva ásítasz felette,
s hét év múlva fejbe kólint,
kinyúl belőle egy kéz,
és eltemet magában.
Az a verssor végre a tiéd volt,
bár úgy tűnt, másvalaki írta.
*
Felkerestem, elutaztam hozzá, mintha lett volna rá időm.
És mivel elindultam, lett is idő.
De nem találom a kapcsolódás pontjait.
A nap helyetti napot mutatják a képek,
én a másikra vágyom,
állítólag volt, aki még látta,
észrevétlenül emelte fel tekintetét,
s így nem cserélhették ki
egyetlen gyors mozdulattal.
*
Elválik egymástól az alsó és a felső ég,
az egyikben ott laksz – beköltöztél oda és én féltelek.
Majdnem úgy egyensúlyozol ott,
mintha tudnád, merre jársz,
én meg kinézek az ablakomon,
mintha tudnám, hová építettem házat.
Látom a csillagokat, amelyekkel
feldíszítetted saját eged.
A tudatgép megtisztítása
Bár látszólag nem használja semmire,
szüksége van a semmire.
Feltölti magát vele,
vagy a véletlennel, ami felkeresi épp –
Olyan félórákat hagy ki magából,
amiket máskor, másképpen soha,
s mindezt nem tervszerűen és nem tudatosan;
lecsatlakozik a tudatáramról,
kikapcsolja a tudatgépet,
bekapcsolja a semmit,
megtisztogatja a tudatcsatlakozókat.
Végre tényleg
Egy nevető tekintetet készít elő az aznapi találkozáshoz.
Egyikük beszélni fog, a másik hallgat,
s minél lendületesebbek a gesztusok,
minél inkább szolgálják a meggyőzést a mondatok,
annál egyértelműbb a mosoly, amelyik
tükröt állít a gesztusoknak,
visszájukra fordítja az érveket,
s létrehozza azt a csendet, melyben
végre tényleg történhetne valami.
(A Jung a gépteremben című kötetből – Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2014.)
Balázs Imre József – Székelyudvarhelyen született, 1976. január 9-én. Matematika–fizika szakon végzett a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban, 1994-ben. 1994–1998 között a kolozsvári BBTE magyar–angol szakos hallgatója. 1998 óta tanít az egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén, 2004 óta adjunktusként. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését a kolozsvári BBTE doktoriskolájában. 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikarovatának szerkesztője, 2008 áprilisától a lap főszerkesztője, 2013-tól főszerkesztő-helyettese.
1996 óta rendszeresen publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban.A József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Romániai Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja.
