Balázs Imre József: Jung a gépteremben - részletek

Balázs Imre József: Jung a gépteremben - részletek

2015. 12. 12., szo - 15:41
0 hozzászólás

A szabadságot mutatod,

és ő a tárgyat nézi, amelyikbe

bezárták a szabadságot.

A neve ketrec.

 

Balázs Imre József Jung a gépteremben című kötetéből részleteket olvashattok a DRÓTon.

 

Balázs Imre József

Kint és bent. Gellu Naumot olvasva

„Ujjad a Hold felé mutat,

és ő az ujjad nézi.”

 

A szabadságot mutatod,

és ő a tárgyat nézi, amelyikbe

bezárták a szabadságot.

A neve ketrec.

*

A jelentésre figyel, és figyelme

gombostűként döfi át a jelentett dolgot,

pedig a hanglejtés lett volna fontos,

a kéz, amelyik mozdult,

s az arc, amelyen felfénylett egy árnyék.

Évek múltán, hogyha halkulnak a szavak,

kigyúlhat még, amit nem vett észre.

Most elküldte egy majdani álomba.

*

Felfedezel egy verssort,

egy hét múlva ásítasz felette,

s hét év múlva fejbe kólint,

kinyúl belőle egy kéz, 

és eltemet magában.

Az a verssor végre a tiéd volt,

bár úgy tűnt, másvalaki írta.

*

Felkerestem, elutaztam hozzá, mintha lett volna rá időm.

És mivel elindultam, lett is idő.

De nem találom a kapcsolódás pontjait.

A nap helyetti napot mutatják a képek,

én a másikra vágyom,

állítólag volt, aki még látta,

észrevétlenül emelte fel tekintetét,

s így nem cserélhették ki

egyetlen gyors mozdulattal.

*

Elválik egymástól az alsó és a felső ég,

az egyikben ott laksz – beköltöztél oda és én féltelek.

Majdnem úgy egyensúlyozol ott,

mintha tudnád, merre jársz,

én meg kinézek az ablakomon,

mintha tudnám, hová építettem házat.

Látom a csillagokat, amelyekkel

feldíszítetted saját eged.

 

A tudatgép megtisztítása

Bár látszólag nem használja semmire,

szüksége van a semmire.

Feltölti magát vele,

vagy a véletlennel, ami felkeresi épp – 

Olyan félórákat hagy ki magából,

amiket máskor, másképpen soha,

s mindezt nem tervszerűen és nem tudatosan;

lecsatlakozik a tudatáramról,

kikapcsolja a tudatgépet,

bekapcsolja a semmit,

megtisztogatja a tudatcsatlakozókat.

 

Végre tényleg

Egy nevető tekintetet készít elő az aznapi találkozáshoz.

Egyikük beszélni fog, a másik hallgat,

s minél lendületesebbek a gesztusok,

minél inkább szolgálják a meggyőzést a mondatok,

annál egyértelműbb a mosoly, amelyik

tükröt állít a gesztusoknak,

visszájukra fordítja az érveket,

s létrehozza azt a csendet, melyben

végre tényleg történhetne valami.

 

(A Jung a gépteremben című kötetből – Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2014.)

Balázs Imre József – Székelyudvarhelyen született, 1976. január 9-én. Matematika–fizika szakon végzett a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban, 1994-ben. 1994–1998 között a kolozsvári BBTE magyar–angol szakos hallgatója. 1998 óta tanít az egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén, 2004 óta adjunktusként. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését a kolozsvári BBTE doktoriskolájában. 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikarovatának szerkesztője, 2008 áprilisától a lap főszerkesztője, 2013-tól főszerkesztő-helyettese.

1996 óta rendszeresen publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban.A József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Romániai Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja.