Bemutatjuk az Erdei Költőket I. | Maja Klarić versei

Bemutatjuk az Erdei Költőket I. | Maja Klarić versei

2019. 08. 24., szo - 07:27
0 hozzászólás

Az Erdei Költők (és olvasóik) egy évtizede minden évben találkoznak kint, a természetben és saját verseket olvasnak fel a szabad ég alatt. Olyan költők kapcsolódtak a kezdeményezéshez a világ minden pontjáról, akiknek fontos a természet, a környezetvédelem, a szabadság. Verseiket anyanyelvükön olvassák fel, majd pedig angol vagy horvát fordításban. 2019-ben tartották a IX. Erdei Költők találkozót a horvátországi Grožnjan városa melletti erdőben.

Ezen a hétvégén DRÓTon Balogi Virág válogatásában és fordításában az Erdei Költőktől olvashattok sorozatban néhány verset. Elsőként a dalmáciai Maja Klarićtól, aki az Erdei Költők alapítója és fő szervezője.

Ha tetszett: add tovább!

Maja Klarić 1985-ben született a horvátországi Šibenikben. A Zágrábi Egyetemen végzett angol nyelv és irodalom és komparatív irodalomtudomány szakon. Jelenleg műfordítóként dolgozik, ír verseket, prózát és esszéket is, főleg az utazás tematikában. Hazájában és a balkáni régióban már minden nagyobb irodalmi lapban közölt írásokat, és több verses-, valamint prózakötete is megjelent. 2011 óta szervez irodalmi, költészeti fesztiválokat. Az egyik az Art Attack, a másik pedig a Wood Poets (Šumski pjesnici / Erdei Költők). Az alábbi versek legutóbbi, iráni útján születtek.

HARMÓNIA KERTJE

(Eram kert, Siráz)

 

 

Már láttad ezt a kertet

De nem sétáltál benne még

Már láttad e fákat

De nem ismered őket még

 

Isten hozott

A harmónia kertjében

Ahol összebújik édes és

Savanyú narancs

Ahol az olasz ciprus és a

Kanári szigeteki pálmák

Egy nyelvet beszélnek

És azt mondják

Isten hozott

Az öröklét kertjében

Hol japán szentfa és narancseper nő

Borzolja őket boróka és remegő rozmaring

Itt majdnem minden száz éves

Még ontják ódon árnyuk

A perzselő sirázi naptól védnek

Távol városi zajtól

Ez egy csendkikötő

Érezd magad otthon

Perzsia gyönygházmagányában

E szimmetriák

Paradicsomi kertjében

 

Isten hozott vándor,

A kitartás kertjében

Ahol minden marad a régiben

Ha távozol, csak te nem.

 

 

A SZOMSZÉD. FA VERSE *

(Jam város környékén egy apró faluban, Busehr tartományban)

 

Azizam, drágám,

Eljött az ideje

Hogy búcsút vegyünk.

Mielőtt a nap

Felkapaszkodik az égre

Emlékeim rólad dalba szedem.

 

Láttam amint egy gazdától

Új szívet kapsz, jó pálmától valót

Még kicsi voltál,

Siheder

Aztán láttam

Hogyan nőnek ágaid

Évre év

Gyümölcsöt mégsem fakasztva

 

Láttam amint a gazdasszony

Éjjel kisettenkedik

Hogy téged öleljen

És amikor a falunép arra kérte férjét

Hogy kidöntsenek

Hallottam hogy azt mondja

“Nem, megvárjuk mit hoz az új év”

 

Azizam, több éve

Már hogy itt várok veled

Láttam sok pálmát kidőlni

Sírtam a kerttel utánuk

De te álltad a sarat

Csendben, magasan

És amikor mind lehajoltunk

Hogy felemeljük az elesetteket

Karunkkal a földet

Majdnem elértük

Te álltál némán, mozdulatlan

 

Éjjel

A gazdasszony

Gyümölcsért könyörgött tőled

Láttam ahogy könnyekkel áztatja törzsed

És reggel

Napkelte előtt

A munkások jöttére

Fent, ágaid között

A datolyák harmatként bújtak elő

 

Oly sok év telt el

Drága barátom

Míg itt álltuk a sarat

Évszakok jöttek és mentek

Színeket húztak a kertre

Szép új ruhát

És most ledőlsz, megpihensz

 

Kérem az eget

Küldjön esőt

Had fojtom belé magam.

 

*A helyiek úgy tartják, hogy a datolyafa csak akkor pusztul el, ha levágják a fejét, vagy ha vízbe fúl. Ha egy datolyafa elpusztul, akkor a mellette álló társa is követi a halálba. Ez a vers egy ilyen fa verse.

 

(Fordította Balogi Virág)