Bemutatjuk az Erdei Költőket IV. | Christian Sinicco

Bemutatjuk az Erdei Költőket IV. | Christian Sinicco

2019. 08. 25., v - 15:24
0 hozzászólás

Christian Sinicco 1975-ben született Triesztben. Igen népszerű Olaszországban, művei magazinokban és antológiákban egyaránt szerepelnek. Az irodalmi élet aktív résztvevője és szervezője, az Argo magazin szerkesztője. Három verseskötete jelent meg eddig. Idén vett elsőként részt az Erdei Költők találkozóján.

(részletek a Lastovoi balladák című kötetből, 2014)

Daniela dala

I.


Arról beszél milyen szép úton lenni, céltalan
tán csak nap vizébe mártod arcodat
és a nedvesség megnyit
roppant világokat, akár egy álom,
csábít keresztül völgyeken és poros dűlőkön át
de szeme előtt az öbölbéli vízesés lebeg:
Za Barje írta a tábla,  egy ciprus tövében
egy kikötött kutya ugatott vicsorgása lett veszte
a halászok hagyták ott a háznál, amit
körbenőtt  szeder meg borostyán, belsejébe
savanyú gyümölcsű almafa és rózsa költözött,
amibe csak te haraphattál bele:
követted Danielát bukdácsolva úttalan utakon
célodat tartva kifulladásig
ahogy előtted is tették intelligens emberek
akik munka címen kizsákmányolást építenek,
azután megláttad ahogy a part menti meleg sziklák közt táncol
és a hajóba emelték a teli hálót a halászok:
a jó és a gonosz hullámai döcögtek
darabosan a két sziget felé ahol úsztunk
a halak nem tudják,
vagy a maszkos fiú az apjával
ott a fenyőfa alatt, ahogy a horgász sem amott,
talán csak te ki mintha szavakat rágnál, harapod a szirmokat

II.


végülis itt vagyunk és fügét eszünk
a naplementés helyen
fatálkában a szeletek,
törögetjük a kenyeret
mily közel e paradicsom a tűzhöz
balra a falu fehérről rózsaszínre vált
akár a barrakuda uszonya
nem hagyja hogy
Korčula látványa égjen retinánkba
meggyújtod a gyertyát, előveszed az ajándékokat
én örömömben felkiáltok
te nyugodt maradsz, nem vagyunk egyedül
csendes a ház és
szépen lobog a tűz
elég benne az égi feszültség
lassan ránk telepszik az éj de mi
boldogok vagyunk
sült halat, paradicsomot, kapribogyót falunk
milyen szép vagy mikor mosolyogsz
ahogy a pohár a szádhoz ér
és csendben szétnyílnak ajkaid
újjászületni kívánnak a választ keresve
már takarítgatnak az asztal körül
egy asszony és a szakács a házban vígan sütöget
mi kezünkkel intve kérjük a számlát
mikor távozunk összekulcsoljuk karunk
a parkolóban autóba szállunk
és még felmegyünk a csúcsra
hajtűkanyarokon át majd leereszkedünk a völgybe
elkápráztat a csillagkupola
Hátrahagyunk mindent, lágy, meleg földpárnára
hajtjuk fejünk és kémlejük az eget
hulljon a csillag, kívánságunk meglegyen

 

(Balogi Virág fordítása)