Centauri Jack Londonja + VIDEÓ

Centauri Jack Londonja + VIDEÓ

2016. 02. 25., cs - 18:58
0 hozzászólás

Az irodalom egyik feladata, hogy ne az út szélén stoppoljon, de valahogy mégis párbeszédet tudjon kezdeményezni... - mondta Centauri, akinek most jelent meg Jack Londonról szóló regénye, a Jákob botja. A szerzővel egy héttel Jack London emléktúrája után újabb interjút készítettünk, amit most megnézhettek a DRÓTon, továbbá olvashattok a regényből is egy rövid részletet.

Centauri:

Jákob botja

Kaland, szerelem és csavargás Jack London után, szabadon

San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek.

Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

 

Részlet a regényből

Miután Miss Coolbirthék magamra hagytak, átadtam magam a nyomorúságos helyzetnek, de aludni nem tudtam. Bő egy órán át csak forgolódtam, s mire rájöttem, hogy Ina Coolbirth köny ve nyomja az oldalamat, elillant a szememből az álom. Nem sejtettem, hogy ez az apró kényelmetlenség valójában életem egyik legvéresebb kalandjának kezdete lesz.

Elsántikáltam vécére, felhajtottam a kihűlt teát, aztán jobb híján olvasni kezdtem.

Összeállította egy Istenben megboldogult tüdőbajos középiskolai segédtanár.

Ez a sor ütött meg elsőként a könyvben. Aki – tettem hozzá – utolsó napjaiban éppoly nyomorult volt, mint én. Tovább olvastam, és pár perc múlva a könyv ép ésszel fel nem fogható, démonikus erővel bekebelezett. Körbevett, bekerített, lekötözött. Etette-itatta magát, hol szelíden, hol a legvadabb erőszakkal. Olyan, az enyémnél jóval szabadabb dimenziót tárt fel, amelyben már a legkevésbé sem voltam számkivetett. Tudod, mikor éreztem hasonlót? Amikor először hajóztam ki az öbölből. A partok jobbra is, balra is kinyíltak, s a víznek többé nem volt határa! Elállt a lélegzetem. Egek! Mekkora táv, micsoda hullámok! De hisz az öböl csak egy jókora tó, s a hatalmasnak hitt szoros, a Golden Gate csak egy rés a pajzson. Alvilági erő dühöngött a nyílt vízen, leránthatta volna a csónakom bármikor, és mégis, az ott érzett magánynál nincs fenségesebb.

 

Centauri, az álneves író 1972-ben született és a Dunántúlon él. 2006 márciusában publikált először, azóta folyamatos a jelenléte az irodalmi folyóiratokban (2000, Árgus, Holmi, Kalligram, Liget, Műhely, Műút…).

Centauri, a Dunántúlon élő író 2006-ban bukkant fel a hazai folyóiratokban, egy évvel később jelent meg Pátosz a káoszban című kötete, a 2008-ban kiadott Kék angyal pedig rövid idő alatt ismertté tette. Kritikusai csak részben tudták besorolni egyik vagy másik irányzat alá, legtöbben írói világának színességét és lendületességét emelték ki. Egyesek szerint Centauri nem egyszerűen a hazai áramlatokon kívüli szerző („írásainak élményvilága egész egyszerűen nem azonos a mai magyar irodalom élményvilágával…”), hanem még „kontinentálisnak” (európainak) sem mondható, mivel sokkal inkább az „atlanti” írókkal mutat rokonságot. Mindezt legújabb könyve, első nagyregénye is igazolni látszik.

Centauri időről-időre fotókat is közöl, és kiállításait is láthatta a nagyközönség párszor. A Kék angyal novellái megjelentek angolul és lengyelül is, a Kút a Nap alatt című elbeszélésből pedig kisfilm született. Az álnéven publikáló szerző változatlanul őrzi inkognitóját és portrét nem közöl magáról.