Danyi Zoltán Mészöly Miklós-díjas

Danyi Zoltán Mészöly Miklós-díjas

2016. 01. 19., k - 22:10
0 hozzászólás

Danyi Zoltán vehette át a Mészöly Miklós-díjat, amelyet a névadó születésének 95. évfordulóján, 2016. január 19-én adtak át Szekszárdon. A díjátadóról és a szerző A dögeltakarító című művéből olvashattok a DRÓTon. 

Danyi Zoltán Mészöly Miklós-díjas
Danyi Zoltán Mészöly Miklós-díjas

A Mészöly Miklós Egyesület által 2004-ben alapított irodalmi díjat minden évben Mészöly Miklós születésnapján, január 19-én adják át az író szülővárosában, Szekszárdon. 
 
Az elismerést olyan írónak ítélik oda, aki a tágan értendő fiatalabb nemzedékhez tartozik, és jelentős írói, kritikusi vagy irodalomtörténészi életművet hozott létre. Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéért kapta a díjat, amely tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál. 
 
A dögeltakarító a menekülő és a menekülni nem tudó emlékezet könyve. Főhőse, miután átéli a délszláv háborút, keresi a biztonságot és a szabadságot. Útja Splitbe vezet, Budapestre és Berlinbe, miközben Amerika ígéretével csábít, de kérdéseinkre a választ talán egy temerini alkony rejtegeti. 
 
Danyi Zoltán regénye groteszk és felkavaró történet arról, hogy az emberi létezés miként tud – és miként nem tud – szabaddá válni néha rémületes, néha felemelő körülményeinktől. 
 
Danyi Zoltán 1972-ben született Zentán. Három verseskötete után jelent meg A dögeltakarító című első regénye. A Novi Sad-i Egyetemen 2005-ben szerzett diplomát irodalomból, a Szegedi Tudományegyetemen 2008-ban doktorált filozófiából és irodalomból. 
 
A Mészöly Miklós-díjat idén 12. alkalommal adták át, 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre, Győrffy Ákos és Borbély Szilárd után tavaly Szilasi László kapta meg, A harmadik híd című regényéért. 

A regényről írták:

Danyi Zoltán: A dögeltakarító „Az év eddigi legerősebb könyve” (Könyves Blog) 
 
„A dögeltakarító a kérlelhetetlen szembenézés regénye. Keserűen éles balkáni anziksz, tragikus látlelet a sokszorosan terhelt és számunkra nagyon is ismerős kelet- és dél-európai valóságról, e sokszínűségéből profitálni képtelen földről” (Tokaji Tamás, Új Forrás) 
 
„Egyszerre felkavaró és felemelő mű, ami mindenki számára ajánlott, aki érteni szeretné szűkebb környezetünk traumáit.” (Magyar Nemzet) 
 
„Danyi Zoltánra a regény írásának idején nem lehetett hatással Nemes Jeles László Saul fia című filmje, az olvasó azonban, akihez szinte egyidejűleg jutott el a két alkotás, némely ponton erős párhuzamokat érzékel a film Saul Ausländer nevű magyar sonderkommandósa és a regény névtelen dögeltakarítója, illetve a két mű esztétikai és etikai kérdésfölvetései között.” (Mikola Gyöngyi, Kalligram) 
 
„Danyi Zoltán nem ennyire kételkedő. Mondhatni optimista. A dögeltakarítóban valóban lement az emberi nagyon mélybe, és felhozta onnan a maga rémisztő, de a regényén belül nagyon is érvényes válaszát arról, ami történt. Az elmúlt öt évben. Vagy huszonötben.” (Parászka Boróka, Erdélyi Riport) 
 
„Csakúgy, mint ólmos terheivel küszködő, azokkal végzetesen magára maradó hősét, az olvasót is embert próbáló kihívások elé állítja Danyi Zoltán regénye. Szinte a végletekig fokozottan nyers, a kényelmes szemlélődésből kegyetlenül kimozdító, roppant odafigyelést igénylő és alaposan megrendítő könyv A dögeltakarító. S ha az ember egyszer valóban kellő időt és teret hagy magában ennek a könnyűnek vagy könnyednek cseppet sem nevezhető, rendkívül tömény, ugyanakkor hihetetlenül szuggesztív és elementáris felkavaró erővel bíró olvasmánynak, akkor talán még több dilemmával találja magát szemben, mint hősünk hét fejezetre nyúló, egyfajta beavatásként is értelmezhető pokoljárása előtt. Danyi hátborzongató precizitással teríti szét előttünk legmélyebb aggodalmaink és legelemibb gátlásaink mozaikjait.” (Tokaji Tamás, Új Forrás) 
 
„Gyorsan és határozottan teremt karaktereket és élettörténeteket, amelyekből elképesztő jeleneteket hoz ki: mondatai hátán jutunk egyre mélyebbre az emberi gonoszságba, egy olyan levegőtlen, szürkés-poros térbe, ahol minden átértelmeződik és bizonytalanná válik” (Könyves Blog)