Debreczeni Imre: Saját levegő

Debreczeni Imre: Saját levegő

2021. 11. 02., k - 07:02
0 hozzászólás
Saját levegő című új kiállítása többszöri újrakezdés eredménye, melyben azt dolgozza fel, milyen lehetőségei vannak egy művésznek a traumák feldolgozására. A levegő kisajátításának témája Debreczeni Imre előző korszakára reagál, a kiállítás címének választott, a korábbi science-fiction sorozat egy tragikus balesetben elégett festményének felelevenítésével. A múlttal való szakítás, a változás elfogadásának gondolatai találkoznak ezeken a merőben új stílusjegyeket hordozó munkákon. Önmagunk vagy a környezetünk lebontása és újraalkotása, vagy a létező és nem-létező tér lehetőségei mind visszautalnak Debreczeni korábbi műveire.
imi
kiállítás a Kispont galériában
Az űr levegő nélküli terét egy új, fiktív tér, a színház váltotta fel. A kiállítás legújabb festményeinek tárlata lesz, különös fókusszal a színházi díszletalkotás tapasztalatainak feldolgozására.
 
A Saját levegő egy 4 részes, fiatal alkotókat bemutató kiállítássorozat első eseménye. Decemberben Kusnyár Eveline, januárban Lengl Orsolya, februárban pedig Csóka Szilárd Zsolt munkáit állítjuk ki.
 
IDŐPONT:
2021. november 6. 19:00 (megnyitó)
HELYSZÍN:
Kispont galéria, Ráday utca 2. fsz. 2.
(A Kispont galéria egyelőre csupán egy kis pont a főváros térképén, de mint kiállítóhely és képzőművészeti bázis reményeink szerint hamarosan megkerülhetetlen lesz és csomóponttá válik a budapesti kulturális szcénán belül.)
 
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Ferencváros Önkormányzata
 
A kiállítás november 21-ig látogatható, naponta 16-20h között.
Egyéni látogatási igényt kérjük jelezzétek a [email protected] címen!
 
Finisszázs: november 21. 17.30h
Közreműködik: Zoltán Áron, színművész, a Vígszínház tagja
 
Sok ezer évvel ezelőtt,
egy végzetes katasztrófa következtében,
a világlélek egysége
milliárdnyi térré és idővé robbant szét.
Szétszakadt!
És aprózódik azóta is minden.
Bennünk elveszett tájak tenyésznek-bomlanak,
hol rezervátumként rejtőzik az ősidő,
az egység, melyet megérzel,
mondjuk mikor a vasárnapi ebéd enyhe terhével
a díványon elheversz:
ez a tökéletességbe szüremlő,
azt felbomlasztó fájdalom,
a be nem fejezettség melankóliája,
ami akkor eláraszt,
a jólesettség, az önsajnálat és a feketekávé kívánásának
lelki keresztmetszetében,
ez a ravasz, ámde álomba merülő tekintet,
ez a művészi, de soha ki nem teljesedő pillanat,
ez az isteni, de hiábavaló pusztaság,
ez az, ami most meditációnk tárgya.”
(Formanek Csaba: LIKVIDÁTOR – a felszámoló - részlet)