Domborzati kép

Domborzati kép

2019. 05. 31., p - 06:11
0 hozzászólás

Palotás Zsuzsi versei a DRÓTon.

Palotás Zsuzsi
Palotás Zsuzsi versei

Palotás Zsuzsi

Évek óta dolgozom újságíróként, a Budapesti Corvinus Egyetemen végeztem kommunikáció szakon. Fontos számomra, hogy érdekes és értéket képviselő témákkal foglalkozzak, lehetőleg olyanokat, amelyeknek szociális vonatkozásuk is van. Az interjú műfaja áll hozzám a legközelebb, mivel szeretem az őszinte és élő kapcsolódásokat. Az irodalom és a művészet nagyon sok formája szintén elválaszthatatlan tőlem. Estéimet gyakran színházban, koncerteken vagy irodalmi műhelyeken töltöm.

Domborzati kép

Már csak pár filmszakadás és a horizont 
felett vagyunk, keresztül szúrtunk egy
viharfelhőt, ereszek telnek meg 
véletlenekkel. 

Lomtalanított életet találtam
egy esővízzel teli vödör alatt, 
feslett, pattogzott róla a lakk, 

nem passzolt rám. 

Papírrepülők hullanak alá, kondenzcsíkok
keresztezik egymást és még mindig 
sírnak a gyerekek, mikor változik
a légnyomás. 

Újra es újra zuhanni, mintha állandóan 
kilöknének valahonnan.
Zavarodott csapódások karcolnak
térképpé egy tájat, dimenziókat 
nyomnak egy síkságba, aminek 

horpadásai völgyek és sebei szakadékok.

Anyagtalan

Tejüvegen át minden puha és jó, 
félvakon, egy fa tetején talán boldog lehetek. 

Ködből született színház a világ, 
kóbor macskák rohangálnak benne, 
egy özvegy kolbászdarabokkal hizlal néhányat,
a körúton takarókból épülnek légvárak. 

Hunyorgok, ha a napba nézek, 
függöny, taps és sötét. 
Itt meghúzódok, mert csend van, 
katarzis, meg néha egy dinnyehéj, 

amire a fiatalok sörhabot fújnak, 
és hangosan nevetnek a neon éjszakába. 

Uszodakék

Csillámtestek rúgják a vizet,
tágra nyílt szemekbe szúr a fény,
a kapálózók a levegőtlenség
békéjét keresik.

Mikor nem lélegzel, agyadat
türkiz morajlás tölti ki, a tested
3 méter felett lebeg.

Elhiszed, ha azt mondom soha
senki nem fulladt még bele a vágyaiba?
Ha hiszel a gravitációban, akkor
tudod, hogy vonzás nélkül minden csak
pillanatnyi lenne. Annyi, amíg elsodródsz valameddig,
majd tehetetlenül tovább.

Úszás közben zuhanó mágnesek vagyunk.

Harmonika híján

Papírból legyezőt hajtogat az a felem,
ami éppen nem menekül abból
a harmóniából, amit ketten teremtettünk. 

Perforált emlékek tárlatában 
veszek el és akárhányszor dobok egy érmét 
háttal egy szökőkútnak, nem jössz vissza,
én pedig szívesebben szorongok 
fontosabb dolgokon, mint pár
penészes centen kőoroszlánok alatt. 

A nyári hűvös nem jön magától, meg kell
csinálni magunknak, de a Biblia oldalait ne,
csak a házhoz szállítós étterem étlapját
hajtogasd cikkcakkba, mert még mindig jobb,
ha kereszténynek néznek,
mintha babonásnak. 

Összekulcsolt ujjakkal, mond, hogy mit
jelentek és hogy hova tűnt az a disszonancia,
amiben minden egymásnak feszült, 
torz es 
otthonos volt. 

Teli

Állok a tenger helyén, 
bolygókat könnyezek,
a világegyetem mossa a partokat. 

Mindentudóként fröccskölök 
csillagrendszereket, sötét húrokon
pendül a fény. 

A kortalanok örvényeket rajzolnak az ujjaikkal, 
fényéveket csavarnak centiméterekbe, 
Suttogásközelben van minden.