Domborzati kép | Palotás Zsuzsi versei

Domborzati kép | Palotás Zsuzsi versei

2019. 05. 31., p - 06:11
0 hozzászólás

Már csak pár filmszakadás és a horizont 

felett vagyunk, keresztül szúrtunk egy 

viharfelhőt, ereszek telnek meg 

véletlenekkel. 

Palotás Zsuzsi versei a DRÓTon.

PALOTÁS ZSUZSI

Domborzati kép

 

Már csak pár filmszakadás és a horizont 

felett vagyunk, keresztül szúrtunk egy 

viharfelhőt, ereszek telnek meg 

véletlenekkel. 

 

Lomtalanított életet találtam

egy esővízzel teli vödör alatt, 

feslett, pattogzott róla a lakk, 

 

nem passzolt rám. 

 

Papírrepülők hullanak alá, kondenzcsíkok

keresztezik egymást és még mindig 

sírnak a gyerekek, mikor változik

a légnyomás. 

 

Újra es újra zuhanni, mintha állandóan 

kilöknének valahonnan.

Zavarodott csapódások karcolnak

térképpé egy tájat, dimenziókat 

nyomnak egy síkságba, aminek 

 

horpadásai völgyek és sebei szakadékok.

 

 

Anyagtalan

 

Tejüvegen át minden puha és jó, 

félvakon, egy fa tetején talán boldog lehetek. 

 

Ködből született színház a világ, 

kóbor macskák rohangálnak benne, 

egy özvegy kolbászdarabokkal hizlal néhányat,

a körúton takarókból épülnek légvárak. 

 

Hunyorgok, ha a napba nézek, 

függöny, taps és sötét. 

Itt meghúzódok, mert csend van, 

katarzis, meg néha egy dinnyehéj, 

 

amire a fiatalok sörhabot fújnak, 

és hangosan nevetnek a neon éjszakába. 

 

 

Uszodakék

 

Csillámtestek rúgják a vizet,

tágra nyílt szemekbe szúr a fény,

a kapálózók a levegőtlenség

békéjét keresik.

 

Mikor nem lélegzel, agyadat

türkiz morajlás tölti ki, a tested

3 méter felett lebeg.

 

Elhiszed, ha azt mondom soha

senki nem fulladt még bele a vágyaiba?

Ha hiszel a gravitációban, akkor

tudod, hogy vonzás nélkül minden csak

pillanatnyi lenne. Annyi, amíg elsodródsz valameddig,

majd tehetetlenül tovább.

 

Úszás közben zuhanó mágnesek vagyunk.

 

Harmonika híján

 

Papírból legyezőt hajtogat az a felem,

ami éppen nem menekül abból

a harmóniából, amit ketten teremtettünk. 

 

Perforált emlékek tárlatában 

veszek el és akárhányszor dobok egy érmét 

háttal egy szökőkútnak, nem jössz vissza,

én pedig szívesebben szorongok 

fontosabb dolgokon, mint pár

penészes centen kőoroszlánok alatt. 

 

A nyári hűvös nem jön magától, meg kell

csinálni magunknak, de a Biblia oldalait ne,

csak a házhoz szállítós étterem étlapját

hajtogasd cikkcakkba, mert még mindig jobb,

ha kereszténynek néznek,

mintha babonásnak. 

 

Összekulcsolt ujjakkal, mond, hogy mit

jelentek és hogy hova tűnt az a disszonancia,

amiben minden egymásnak feszült, 

torz es 

otthonos volt. 

 

Teli

 

Állok a tenger helyén, 

bolygókat könnyezek,

a világegyetem mossa a partokat. 

 

Mindentudóként fröccskölök 

csillagrendszereket, sötét húrokon

pendül a fény. 

 

A kortalanok örvényeket rajzolnak az ujjaikkal, 

fényéveket csavarnak centiméterekbe, 

Suttogásközelben van minden. 

 

 

PALOTÁS ZSUZSI így vall magáról: „Évek óta dolgozom újságíróként, a Budapesti Corvinus Egyetemen végeztem kommunikáció szakon. Fontos számomra, hogy érdekes és értéket képviselő témákkal foglalkozzak, lehetőleg olyanokat, amelyeknek szociális vonatkozásuk is van. Az interjú műfaja áll hozzám a legközelebb, mivel szeretem az őszinte és élő kapcsolódásokat. Az irodalom és a művészet nagyon sok formája szintén elválaszthatatlan tőlem. Estéimet gyakran színházban, koncerteken vagy irodalmi műhelyeken töltöm.”