Dylan Thomas versfordítások és szavazás

Dylan Thomas versfordítások és szavazás

2014. 11. 17., h - 09:22
0 hozzászólás

A DRÓT pályázatot írt ki Dylan Thomas Do not go gentle into that good night című versének magyar fordítására egy hete. Egy hét alatt tizenketten próbálták meg lefordítani a verset. Két első díjat fogunk kiosztani: az egyiket a DRÓT szerkesztősége választja ki, a másikat olvasóink szavazatai alapján. Itt lehet elolvasni a pályázók versfordításait és itt lehet szavazni is.

Fordítás
Do not go gentle into that good night

Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.

Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieve it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, less, me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.

    1. Ne lépj lágyan e nagy éjbe át - Serfőző Krisztián fordítása

    Ne lépj lágyan e nagy éjbe át,
    Öregkor égjen, öljön ha zár a nap;
    Törje, törje meg a fényhalált.

    A bölcs ember tudja: a sötét nem fáj.
    De mert nem szórtak végül fényvillát a szavak:
    Nem lép hát lágyan e nagy éjbe át.

    Jóember, sír, elült a hullám;
    Fényben, zöld öbölben, vétkek táncolnának.
    Törjék, törjék hát meg a fényhalált.

    Vad ember elkapná múló nap korongját,
    Rájött, már késő; gyászát útján járja.
    Nem lép hát lágyan e nagy éjbe át.

    Kő ember, végküszöb, fedéltől épp hogy lát.
    A szem éghet, mint meteor, derűt vak láthatja.
    Törje, törje hát meg a fényhalált.

    És szomorú magasban, fent te ott, apám,
    Imám sziklakönnyed, átkom is áthatja.
    Ne lépj hát lágyan e nagy éjbe át.
    Törd hát meg, törd hát meg, te is a fényhalált.

    2. Ne szelíden térj az éjszakába - Kofrán Gergely fordítása

    Ne szelíden térj az éjszakába.
    Vénséged fűtsön, ruháidat tépd;
    Dühítsen, űzzön a fény halála.

    Bölcsnek a vég nem való hiába.
    De szavából nem lövellt villámfény,
    Nem szelíden tér az éjszakába.

    Ki önmaga dicsfényétől kába,
    Fél, hogy sok jótette homályba vész.
    Dühíti, űzi a fény halála.

    Szilaj Nap-vadász késő tanulsága
    Bénítja léha Ikarosz-szívét,
    Nem szelíden tér az éjszakába.

    Szemére feszülő hályog-hártya
    Alól a zord öreg villámlón néz,
    Dühíti, űzi a fény halála.

    Apám, a bús magaslatra hágva
    Engem könnyek közt átkozz vagy dicsérj.
    Ne szelíden térj az éjszakába,
    Dühítsen, űzzön a fény halála.

    3. Ne tűrd az éj szelíd csöndességét - Hidvégi Gyula fordítása

    Ne tűrd az éj szelíd csöndességét,
    izzanak éveid, ha alkonyul,
    s háborogj csak, ha haldoklik a fény.

    Ki bölcs, annak a titka mély-sötét,
    szavai által villám nem tolul,
    ne tűrd az éj szelíd csöndességét.

    Zokszava a jónak hullámba vész,
    fénylő tettektől zöld öböl vidul,
    s háborogj csak, ha haldoklik a fény.

    Fohásza a vadnak napot kísért,
    megkésett tudás így üt ki balul,
    ne tűrd az éj szelíd csöndességét.

    Érzi a komor halál küszöbét,
    szeme villan, lángot vet, elfordul,
    ne tűrd az éj szelíd csöndességét.

    Apám, ott fennen, ki tudja, mi még...
    Könnyezve áldást adj átkodul,
    ne tűrd az éj szelíd csöndességét,
    s háborogj csak, ha haldoklik a fény.

    4. Könnyű lépted ne érintse az éjszakát – Arató Balázs fordítása

    Könnyű lépted ne érintse az éjszakát
    Agg kor égjen és lázadjon a végső nappal
    Dühöngj, ha kihunyni látod a fénysugarát.

    Bár a bölcs végül felismeri a sötét jogát
    Mert szavai már nem feleselnek villámokkal
    Könnyű lépte nem érinti az éjszakát

    A jó a hullámot jajszóval öleli át
    Zöld öblön cseppenként lángra kap
    S dühöng, ha kihunyni látja a fénysugarát.

    A vad, ki óvatlan a napra hág
    Későn tanul s látja be a hibát
    Könnyű lépte nem érinti az éjszakát

    Agg, ki már hal, vakságában is lát
    Halott szemmel, mint meteor csap át
    S dühöng, ha kihunyni látja a fénysugarát

    S Te apám, mikor lépted érinti bús orom fokát,
    Vad könnyed átokként ne sújtson reám
    Könnyű lépted ne érintse az éjszakát
    Dühöngj, ha kihunyni látod a fénysugarát.

    5. Lágy éj-otthonodba vissza ne érj – Simon Adri fordítása

    Lágy éj-otthonodba vissza ne érj,
    az idők romján lángoljon napod,
    tombolj, amikor kialszik a fény.

    A tudós, bár vak, jeltelen egén
    égő szava szárnyra sosem kapott,
    lágy éj-otthonába vissza nem ér.

    Holt tettnek termékeny öblöt remél,
    hullámtörésében könnye ragyog,
    s tombol, amikor kialszik a fény.

    A vad menedéke késő remény,
    míg zengve üldözi a szálló Napot,
    lágy éj-otthonába vissza nem ér.

    Haldoklók homályló tekintetén
    meteor süvít – világtalanok,
    s tombolnak, mikor kialszik a fény.

    Apám, ha vonz tátongó meredély,
    legyek dühödben áldott s tagadott.
    Lágy éj-otthonodba vissza ne érj,
    tombolj, amikor kialszik a fény.

    6. Ne légy szelíd azon jó éjjelen – Fordította Schubert István

    Ne légy szelíd azon jó éjjelen
    Agg kor marjon, dúljon, ha múl a nap;
    Dühöngj, kelj halódó fény ellen

    Bár bölcs tudja, végben ott az értelem,
    Mert ajkukról szó nem villámolt fényt
    Nem lesz szelíd azon jó éjjelen

    Jó nép, hullámon ott, rí mily felkent
    táncról maradt le múló tett zöldrévett
    Dühöng, kél halódó fény ellen

    Vad nép, ki röpve kap naphoz, s szól éneken
    S így okul, későn bár, közben jött a gyász
    Nem lesz szelíd azon jó éjjelen

    Bús nép, félholtan, ki lát vak tekinteten
    Vak szem meteormód izzhat, s derül
    Dühöng, felkél halódó fény ellen

    S Te, Apám, ott a szomorú bércen állsz
    Most verj, áldj, ádáz könnyek közt, így fohász
    Ne légy szelíd azon jó éjjelen
    Dühöngj, kelj fel halódó fény ellen

    7. Ne finomkodj, tépj a józan éjbe! – Fordította: Székelyhidi Zsolt

    Ne finomkodj, tépj a józan éjbe,
    égesd, s tombolva dobd a sötétbe korod,
    hajtsd dühödt fejed a pisla fénybe!

    Végét a bölcs a sötétben érje,
    ha szavai szemet nem vakítanak,
    nem finomkodnak, csak tépnek a józan éjbe.

    Zokogja magát az ember hullámrésbe,
    kifut, s tán zöld öbölben lángra kap,
    s hajtja dühös fejét a pisla fénybe.

    Ti vadak, kurjogtok és kerültök Napotok elébe,
    s tanuljátok, későn, a jajt tűrni meg,
    ne finomkodva tépjetek a józan éjbe!

    Halálszagú vakok sírra lépve
    meteorrózsa szemük ragyog,
    s hajtják dühödt fejüket a pisla fénybe.

    És Apám, szirtszomorú vén, Te,
    míg átkolsz fentről lesöprő könnyekkel,
    ne finomkodj, tépd a józanító éjt le,
    s hajtsd dühös fejed a pisla fénybe!

    8. Ne lépj az éjszakába át - Fordította Kondor Máté

    Ne lépj át az éjszakába ember
    A múltad füstje eméssze fel napod
    s ordíts, ha világodnak vége szakad

    A bölcs már tudja, hogy a vég sötét
    Mert szava kuszán halkul és veszti világát
    Ember, ne lépj az éjszakába át

    A jó ki hullámok közt ragyogót kiált
    Hogy törékeny tetei fényesen lángoljanak az öblön át
    s ordít, ha elveszti világát

    A vad ki nappal táncol és énekli dalát
    Megkésve eszmél: gyötrelmes ez a világ
    Ember ne lépj az éjbe át

    A halott ki vakon lát tudja
    Hogy lángolhat vak szem, is mint égen a parázs
    s ordít, ha megszakad a világ

    S te apám? Míg lábaddal bánatos égbe hágsz
    Ha már kevés az átok könnyek közt áldd fiad
    Ne lépj az éjbe át
    De ordíts, ha megszakad a világ

    9 . Ne várd némán a végső éjszakát – Fordította Géczi Balázs

    Ne várd némán a végső éjszakát
    Vén fejjel dühöngj, ha napod végét járja
    Tombolva küzdd a haló fénysugárt.

    Bölcs, ki érti az édes éj szavát,
    Mert villám nem hasított ajkába
    De nem várja némán az éjszakát.

    Igaz emberek, utolsónak intve át,
    „Mily’ szép volna zöld öbölben a tett tánca”
    Tombolva küzdjétek a haló fénysugárt.

    Haldoklók, szemük szürkeséget lát,
    Mégis bennük ezer csillag izzása
    Tombolva küzdjétek a haló fénysugárt.

    És apám, fenn a bánat hegyfokán,
    Jöjjön rám szavad szitka, áldása
    Ne várd némán az éjszakát
    Tombolva küzdd a haló fénysugárt.

    10. Ne lépj szelíden az éjszakába – Fordította Boldis Gergely

    ne lépj szelíden az éjszakába
    izzon aggkorod ha bealkonyul
    s küzdj küzdj ha eljő a fény halála

    bár a bölcs tudja hogy sötét várja
    szavain túl minden szikra kihunyt
    nem lép szelíden az éjszakába

    a jót elnyeli hullámnak árja
    közben gyarlósága felszínre jut
    s küzd küzd ha eljő a fény halála

    a vad a Napot röptében áldva
    későn érti meg olykor beborul
    nem lép szelíden az éjszakába

    a haldokló fátyolos látása
    végét érezve újra kitisztul
    s küzd küzd ha eljő a fény halála

    és te atyám ki fölém tornyosulsz
    átkozz vagy áldj ha tüzes könnyed hull
    ne lépj szelíden az éjszakába
    s küzdj küzdj ha eljő a fény halála

    11. Ne várd szelíden azt a csendes éjt – Fordította Gyimóthy Lilla

    Ne várd szelíden azt a csöndes éjt,
    Lángolva tomboljon éltes korod
    Ne hagyd kihunyni a szunnyadó fényt.

    Szavai nem záporozván üstökösként
    A bölcs bár látja a sötét igazát,
    Nem várja szelíden azt a csöndes éjt.

    A víz tükrében a jó, mikor partot ér,
    Gyarló tettei táncát könnyezve
    Nem hagyja kihunyni a szunnyadó fényt.

    A vad, ki a napot foglyul ejtve élt,
    Kudarcát megkésve ismerve fel
    Nem várja szelíden azt a csendes éjt.

    A halál árnyékában már káprázva néz
    A józan, szemei meteorként égve
    Nem hagyja kihunyni a szunnyadó fényt

    És te, atyám halld meg ott fenn a kérést
    átkozz vagy áldj tüzes könnyeiddel
    Ne várd szelíden azt a csendes éjt.
    Ne hagyd kihunyni a szunnyadó fényt

    12. Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád - Szokolay Zoltán fordítása

    Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
    Szikrázzon, izzon élted alkonya,
    Toporzékolj, ha hunyna már a láng.

    A bölcs belát sötétséget, halált,
    S kinek sosem volt tűzvillám szava,
    Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.

    A jó ember, kit hullámzás dobált,
    Elveszve sír, zöld öble rég oda,
    S toporzékol, ha hunyna már a láng.

    A vad merész, ki vétket késve bánt,
    A Napért nyúlt, s nem érte el soha,
    Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.

    A búskomor, ki vak volt, s újra lát,
    Mint meteor, ég szeme sugara,
    Toporzékol, ha hunyna már a láng.

    Te is, apám, ki most a szirten állsz,
    Átkozva, áldva sírj engem tova.
    Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
    Toporzékolj, ha hunyna már a láng.

    A szavazás lezárult!

    Toporzékolj, ha hunyna már a láng.