Emberfogyatkozás - abortusz versek

Emberfogyatkozás - abortusz versek

2016. 04. 08., p - 06:56
0 hozzászólás

Nincs szerető, / nincs család, / nincs tenger, / nincs folyó. / Valaki vágja / már el a / szoknyám alól / kilógó köldökzsinórt! - a vajdasági Bíró Tímea öt verse kegyetlen szigorral tárja fel egy abortusz lelki hátterét. Mit él meg egy nő? Hogyan éli meg? Hogy reagál az anyja? Hogy reagál a szerető? Mennyire messze kerül tőlünk a tenger? 

Bíró Tímea

Bíró Tímea

Bíró Tímea versei

Nyomásgyakorlás

felborított bögréből
folyik a tej
a porcelánra festett
plútó kutya
nem éri el
lassan csordogál 
az asztalról a székre
markolom 
az asztal lábát
de már rángat 
a szőnyegre
összekulcsolom kezeimet
ne verjen
már neki imádkozok
nem istennek
az ütések nehezek
szemei könnyesek

ilyenkor mindig 
arra ügyelek
ordításommal
ne verjem fel 
a környéket
szégyenlem
hogy anyám 
ilyen hangosan 
szeret

Emberfogyatkozás

leült a küszöbre
már kávét se kért
a nyár nyalogatta
a tájat
a forró beton 
nem fenyegette 
felfázással
de már különben 
se akart és tudott
volna szülni
erőtlenül szívta 
a cigarettát
megszokásból élt
ült a küszöbön
a betontestű közönyön
egy dallam se 
jutott eszébe
lehangolódtak benne
a hangszerek
még sose látták
ilyen szelídnek
kisimultak a szitkok
a szemében
elmesélte
jövőre kapott 
időpontot cétére
kikapcsoltatta
a villanyáramot 
kiengedte a vadludakat
szálljanak el
ő is lassan útra kel

Kisiklás

áprilisi sugarakat
burjánzott a nap
miközben kikaparták
belőlem a magzatot
nem jött ki hang a számon
most meg már csak 
ordítani tudok
visszaszáradtak a helyükre
a nyákos vérlemezkék
kékséges esték
a tengerre vitt
hogy felejtsek
hogy a só kimarja 
a szememből a könnyet
egy életre
hogy életet adhassak 
egy új testnek
combjaim a tagadástól
feszültek
hiába horgonyzott le
mélyen
csupán a meddőség
fogant meg bennem
egymás torkának szegezzük
a kérdést ki rontotta el
melyikünk hordozza
a sérült kromoszómát
már nem találjuk
a másikon az erogén zónát
fuldoklunk a naplementében
a feltételes anyaság
szűzhártyát varr télre

Kötelék

A vonat hangjába
kapaszkodva
elmenni.
Itthagyni 
a nagy semmit.
Nincs szerető,
nincs család,
nincs tenger,
nincs folyó.
Valaki vágja
már el a 
szoknyám alól
kilógó köldökzsinórt!

Ablakpárkány

átázott anyasággal
remeg a párkányon
az ablakot nem lehet 
kinyitni
az esőcseppek odaadóan
mossák a kicsukott múltat
a halálnak örökös szaga van
kikéredzkednék
hogy együtt fázzunk
a köldökzsinór nem hagy
asszimilálódni
szüntelenül 
csitítgatják bennem 
a  követelőzést
azt mondják elmúlik
pedig egyre élesebben
rajzolódik ki
anyám száján a sírás
kétségbeesetten keresi
a hazautat
a bepárásodott üvegen át 
hallgatjuk egymás szívkorgását

Mélyrepülés
Megfelezi a testét,
hogy teljes legyen.
Önmagával összeérjen,
a csontozatba beleférjen.

......

kutyasors
törött bors
az orr alá
hogy
minek él
többet most már
ne egyél
jut is, marad is
ad is, kap is-
a maradékból
nők szoknyái alól
elhasznált test
most hozzá ér
ő inkább már
nem beszél
aki bújt, aki nem
elvetél

.....

Lejárt szavatosságú este
spicces teste
hízeleg.
Kilakoltatott fészek
a méhe.
Röptetne.
Füstmérgezést kapott
minden fecske.
Leállósáv,
hűtlen igen.


Bíró Tímea 1989-ben született a vajdasági Szabadkán. Csantavéren nőtt fel.  Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar befejezése óta a Szabadkai Népszínházban dolgozik, mint rendezőasszisztens, súgó, ügyelő. Verset azért ír, mert rajong a költészetért. A Magyar Szó külsős munkatársa, mivel újságíróként tevékenykedik a Képes Ifjúság című mellékletnél. Művészeti titkárként és közönségszervezőként  dolgozik a Szab-Way Színházi Szervezetnél. Publikált  a Magyar Szó napilap Kilátó rovatában, a Szegedi Lap, a Híd, a zEtna, a Műhely, az Ex-Symposion, az  Irodalmi Szemle, és a Sikoly folyóiratokban. Jelenleg Szabadkán él, és folyon hiányzik neki a tenger.