„...fantáziánk mindig is több lesz, mint pénzünk.” – Orbán János Dénes interjú

„...fantáziánk mindig is több lesz, mint pénzünk.” – Orbán János Dénes interjú

2016. 01. 14., cs - 17:24
0 hozzászólás

Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft néven indít programot az állam 150 millió forintos alaptőkével. A hír hallatára Krusovszky Dénes Facebook oldalán kelt ki magából. A DRÓT megkereste a kezdeményezés ötletgazdáját, aki a Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz. Orbán János Dénes válaszait olvashatjátok.

„Nagy port vert fel a hír, amely szerint az állam 150 milliós tőkével kft.-t alapít irodalmi tehetséggondozás céljából, a pályakezdő szépírók segítésére, „bevezetésükre a szépirodalomba".

A Népszabadság az érintettől megtudta, hogy a kezdeményezés ötletgazdája Orbán János Dénes költő, aki a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz majd.” - írta meg Vári György a Népszabadságban január 13-án. A cikk hatására Krusovszky Dénes költő Facebook bejegyzésében kelt ki az Orbán János Dénes ellen (lásd keretben), amely kapcsán megkérdeztük Orbán János Dénest, hogy mit gondol az elmondottakról. 

 

DRÓT: Mit gondolsz Krusovszky Dénes észrevételeiről a 150-millós támogatással kapcsolatban?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Az általam nagyrabecsült költő, akit igen kellemes emberként ismertem meg, ezúttal véleményem szerint személyeskedő és előítéletekkel terhes kirohanást rögtönzött. A liberális gondolkodók épp az előítéletek ellen szokták fölemelni a szavukat: ne viseltessünk előítéletekkel a menekültekkel, a melegekkel stb. szemben. De úgy látszik, ez nem minden esetre érvényes…

Reflektálnék néhány passzusra. Mi ez, ha nem személyeskedés?

K. D.: OJD-t mestere, Szőcs, átejtőernyőztette a kolozsvári kocsmapult mögül „a kormánypárti napilap” kultúrarovatának élére.

Azért kikérném magamnak, ama bizonyos kolozsvári kocsmának tudtommal nem pultosa, hanem tulajdonosa voltam. Valamint 24 éve aktiválok a kulturális mezőnyben, íróként, irodalomszervezőként, kulturális menedzserként, több diplomám, 15 kötetem, legalább annyi hazai és nemzetközi díjam van, és többfrontos tapasztalatom, ejszen nem szorulok rá, hogy 43 éves koromban Géza bátyám kézen fogva vigyen be egy napilap szerkesztőségébe, hogy kapjak én is egy állást. Ez a megfogalmazás egyenesen lefitymáló.

Nemkülönben ezek a sorok:

K.D.: Erre jönnek a levitézlett Előretolt Helyőrséges „kormányközelivé” avanzsált és angazsált költők és mesterük segítségével alapból több pénzzel indulnak, mint amit a másik két, kipróbált, sokszínű, bizonyított szervezet valaha is látott.

Ez egy húsz éves alkotói műhely leköpése, mely műhely – ráadásul kisebbségi sorsban és általában szerény anyagi háttérrel –legalább 50 alkotót nevelt ki, akik együtt több száz könyvet publikáltak, több száz irodalmi díjat kaptak és 20 év alatt úgylehet, több mint ezer rendezvényt szerveztek. Az Előretolt Helyőrség paradigmaváltó volt Erdélyben, széleskörű szakmai elismerésnek örvend megalakulása óta, és már rég egyetemi tanagyag volt, amikor Krusovszky Dénes még az első sorait fabrikálta.

Az Előretolt Helyőrség tevékenysége és jelentősége nem hinném, hogy elmaradna a JAK-étól vagy a Helyőrségnél évekkel később alakult FISz-étől, mely utóbbi alapító tagjainak tekintélyes része egyébként Helyőrséges volt. Persze – ha már területekről beszélünk – a Helyőrség „fenségterülete” leginkább Erdély volt, de ha Krusovszky arra a mondatára gondolunk, mely szerint „lényegében itt területfoglalásról van szó, semmi másról”, azaz jönnek a kormánypártivá avanzsált erdélyiek területet foglalni az Anyaországba, akkor mit mondjak erre, mit sugall ez? Hogy a magyar irodalom jelentéktelen tartományából, a Falon túli nihilből berontunk mi, a vadak, szövetkezünk Westeros éppen soros királyával és mészárolunk akit érünk, de legalábbis elesszük a mások kenyerét? Mennyire van ez a nem is olyan régi sztereotípiától, hogy jönnek a románok és elveszik a kenyerünket?

Nem tudtam, hogy valakinek el lehet hódítani az olvasóit…

És mik ezek az előítéletek? A Kárpát-medencei Tehetséggondozó leendő tevékenységéről annyit lehet tudni, amennyi két újságcikkben – a HVG-ben és a Népszabadságban – megjelent, és az nem sok. Ugyanis egy állami intézmény a megalakulás fázisában, mindaddig, amíg nincs minden előkészítve és láttamoztatva, nem teheti nyilvánossá a projektet. Ellenben, amikor minden kész van, egyenesen kötelezve van arra, hogy minden közhasznú információt közzétegyen. Talán meg kellett volna várni, amíg ez megtörténik, amíg a társaság honlapja és az MTI közzé nem teszi. És akkor utána ítélkezni. 

Mert honnan tudják a tiltakozók, hogy miről is van szó? 

Honnan ismernék a projekt részleteit, szerteágazásait, sokrétű eszmeiségét? Honnan tudják, kik bírálják el a pénz elosztását? Lehet, hogy a szakma megkérdőjelezhetetlen tekintélyei, akiket a tiltakozók is nagyra becsülnek. Hogy kik lesznek az oktatók – lehet épp a tiltakozókat is föl szerettük volna kérni, hogy részt vegyenek a tehetségek oktatásába. Honnan tudják a tiltakozók, hogy milyen személyekkel, szervezetekkel milyen előtárgyalások folynak és még kiket fogunk megkeresni? Honnan tudják, hogy az intézmény profiljába nem tartozik bele az, hogy a rendelkezésére álló pénzalapból azokat a szervezeteket és fórumokat is támogassa, melyekre hivatkozva érvelnek?

Tudtommal Krusovszky Dénes Szőcs Géza államtitkárságának idején kapott József Attila-díjat. Persze, a díjátvétel történetét ismerjük, 

de itt az a lényeg, hogy Szőcs egyetértett a díjazásával, ellenkező esetben kihúzhatta volna a listáról. De nem húzta ki, így állíthatjuk, hogy nem politikai alapon döntött, objektívebb tudott lenni a költővel szemben, mint az ővele, ebben a kirohanásban.

Arra a kérdésre, hogy miért nem kapott a Sárkányfű vagy a Telep vagy a többi műhely is ekkora támogatást, egy egyszerű kérdéssel válaszolnék. Megpróbálták? Kitaláltak egy jó projektet, megfelelő indoklással és jelentkeztek az illetékes helyeken vele? Mert ha úgy állunk hozzá, hogy „medve, baszd meg a létrádat”, ha meg sem próbáljuk, akkor evidens, hogy nem kapunk semmit. Az, hogy a kapcsolati tőkének ilyen jelentős szerepet tulajdonítanak mifelénk, azért is van, mert mindenki szentül meg van győződve, hogy kapcsolati tőke nélkül nem lehetséges, mint ahogy hálapénz nélkül sem. Az, hogy az államapparátus kulturális tevékenységgel megbízott alkalmazottait munkaköri leírás kötelezi arra, hogy fogadóórákon fogadják a jelentkezőket és foglalkozzanak minden beadvánnyal, senkinek sem jut eszébe? Az sem, hogy ezen politikusoknak is érdekük, hogy jó projekteket prezentáljanak feletteseiknek és szavazóiknak? Pedig így van, és ezt olyan szakmai vezetőként állítom, aki számos magyar és román kormány regnálása alatt kellett forrásokat szerezzen a szervezeteknek. Persze, nehéz és hosszadalmas, elszántság és türelem kell hozzá, de sokkal több az esély, mint azt gondolnánk.

Krusovszky Dénes a kormány iránti ellenérzését vetíti rám meg Szőcsre, ez evidens. 

Mert neki még a kormány irodalomra szánt  pénze is bűzlik, ezért is szólítja bojkottra, tiltakozásra a szakmai szervezeteket, a könyvkiadókat és az alkotókat. Holott ez nem a kormány pénze, hanem az adófizetőké, a miénk, a kormány csupán kezeli azt, a szavazók megbízásából. Nem tiltakoznunk kéne a kultúrára szánt pénz ellen, hanem kultúrát építenünk belőle, mert ennek az ellenségeskedésnek semmi értelme nincs és nem lesz győztese, csupán vesztesei.

Sajnálom, hogy ez a helyzet alakult ki és sokak számára, két évtized után 

hirtelen az egyes számú irodalmi közellenségé váltam (vagy legyen a Szőcsé az első hely, szavazzatok), 

még olyan emberek szemében is, akikről azt hittem, legalább egy-két Wikipédia-szócikket elolvasnak, mielőtt lefitymálnak valakit. És ugye nincs harag, fiúk, ha én most nem veszem föl ezt az elhamarkodott kesztyűt, és nem hadüzenetként, hanem  a költői hév számlájára könyvelem el, ellenben halkan azt javasolom, hogy majd akkor ítélkezzetek, amikor pontosan tudjátok, miről is van szó.

DRÓT: Szerinted is „itt egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Nekem egy érdekköröm van, és az a jó irodalom. Ami az ízlésvilágot illeti, az Előretolt Helyőrség sosem volt homogén, halk lírikusoktól vad székely prózaírókig sokan belefértek. De 

itt most qrvára nem is arról van szó, hogy ezt a lóvét az Előretolt Helyőrség, az erdélyi irodalmi műhely kapja, mert nem. 

A KMTG égisze alatt működő Előretolt Helyőrség Irodalmi Akadémia most egy fiatal irodalmi projekt neve, mely projekt vezetője ugyan én vagyok, és a régi Helyőrséges tapasztalatok és módszerek képezik az alapját, de itt legalább tíz oktató fog rendszeresen tanítani és még legalább ötven alkalmanként (a legjelesebb magyar írókat szeretnénk meghívni, politikai állásuktól qrvára függetlenül). Ebben az évben 30 tehetségnek van helye, az abszolút kezdőktől a haladókig. Nyílt pályáztatás lesz, bárki jelentkezhet az egész Kárpát-medencéből, aki eleget tesz a kritériumoknak. Mi egy lehetőséget biztosítunk a fejlődésre és menedzseljük az alkotókat, de ki a franc tudna ennyi emberre egyenruhát húzni? Az alkotó ember általában öntörvényű és egyéni hangja van, akinek nincs, az nem is igazi művész. Ki a fene befolyásolhat egy írót, hogy mit írjon? Legfeljebb maga az író, valamiféle érdekből dönthet a szervilizmus mellett, de az annyit is ér.

DRÓT: Mikortól indul be a program és mik a valódi célok?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Heteken belül, reményeink szerint február elején már ki tudjuk írni a pályázatokat. De előtte számtalan adminisztratív meg jogi procedúrán kell túlesnünk, ez egy állami cég, rendkívül aprólékos üzleti terv és nagyon komplikált kontrolling a követelmény. Párhuzamosan irodát, vendéglakást kell fölszerelnünk, előtárgyalások folynak különböző intézményekkel, akikkel együtt szeretnénk működni, és folyamatos, kényes egyeztetése annak, hogy 

a pályázatok lebonyolítása, elbírálása ne legyen részrehajlással, elpolitizálással vádolható.

Az Akadémia gyakorlatilag úgy fog működni, mint egy főiskola, rendszeres, napi szinten történő oktatás, folyamatos műhelymunka. Sokoldalú képzést biztosítunk, számos pragmatikus „tantárgy” is lesz. Ezért is szükséges egy nagyobb költségvetés, hiszen nem csak egy írótábori szemináriumról vagy heti egy előadásról van szó. Emellett rendezvényeket fogunk szervezni, kisebb író-olvasó találkozóktól nagyszabású produkciókig. Megtámogatjuk az akadémisták kiadványait. Támogatásokat is fogunk adni más fiatal irodalmi fórumoknak. Népszerűsítjük a fiatal írókat. Ezek az alaptervek. De lesz még sok izgalmas dolog, fantáziánk mindig is több lesz, mint pénzünk. 

- wst -