Ghassan Zaqtan palesztin költő versei - VI11.

Ghassan Zaqtan palesztin költő versei - VI11.

2015. 01. 15., Csü - 16:32
0 hozzászólás

„És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan 1954-ben született, Bethlehem közelében. Tanári diplomát szerzett, pedagógusként dolgozott. Ramallahban él, az Al-Ayyam című napilap munkatársa és az Al-Shou'ara című költészeti folyóirat szerkesztője. Verseit Szokolay Zoltán fordításában olvashatjátok a DRÓT világirodalmi sorozatában.

Ghassan Zaqtan

Idegenvezető

Mutatta nekünk:
erre.

És elnyelték
az összeomlott házak
a robbanás után,

de az ujjaival a lyukas falakon
még mindig mutatja:
erre,
erre.

Párna

Van-e még idő
annyit mondani
Jó estét Anya
Visszajöttem
egy golyóval a szívemben
Ott a párnám
hadd feküdjek le
pihenni szeretnék
Ha a háború
jönne és dörömbölne
szólj ki nekik:
lefeküdt
pihenni.

Sötétség

A Sötétségen van egy lyuk,
hogy egy kéz beférjen rajta,
fekete, öt ujjal és egy karral.
A Sötétségnek van egy háza
amelyben holtak kísértenek,
újratemetve titkaikat a téglákba.
A Sötétség megöli a hangokat
amelyek a kövekből szólnak,
hálóba gabalyodva fulladoznak a kút legalján.
És egy kiáltás,
egy éles, tiltakozó sikoly
hallatszik az erdő sötét szívéből.

Az az élet

Megyek megnézni hogyan haltak meg
megyek a roncsok felé
megyek megnézem őket ott
ahogy a harc dombján nyugszanak

Kedves Szerdai Nárcisz, hány óra van
miféle halál ez
miféle bolygó az özvegy kezében
öt vagy három?

A ruhája virágzott
mi voltunk
elhagyott virágok a ruháján

Kedves asszonnyá érő lányok,
milyen hosszú egy élet
mennyi idő a folyó
hány tőr az örvénylő vihar vérében
öt vagy három?
Hagytuk a várost eljátszani
és ráhajtottuk a végtelen halotti leplet

Megyek megnézni hogyan haltak meg
megyek a roncsok felé
megyek megnézni a halálukat
észak dombjai
dél felkelő szelei
megyek, hogy nevükön szólítsam őket

Akit véletlenül a tükörben találtál

Az egyetlen akit véletlenül a tükörben találtál
egészen pontosan annak sötét sarkában
egyedül volt ott és épp rád gondolt
hogy enyhítse magányodat
Ő az egyetlen mert nincs szükséged más társaságra
Kihívtad a sötét zugából és a tenyeredből etetted
Ki kellett hívjad és ő kijött
csak rámutattál máris felugrott
ám amint hátat fordítottál rád vetette
hiéna tekintetét mielőtt visszatért a szegletébe
Most mindezt felidézed
hiszen sok időt kell eltöltened itt
a tükörre meredve
egészen pontosan annak sötét sarkába
mivel a székeden ül
a tenyeréből etet
néha egy kis vizet löttyint neked
hív hív
és te elindulsz

Fordította Szokolay Zoltán