Greta? És akkor mi van?

Greta? És akkor mi van?

2019. 09. 26., cs - 16:26
2 hozzászólás

1992-ben a Rio de Janeiró-i Környezet és Fejlődés Világkonferencia legutolsó napján egy 12 éves kislány beszélt, és arra kérte a döntéshozókat, hogy döntéseikkel őrizzék meg a Föld jövőjét és a természet sokszínűségét. Severn Cullis-Suzuki azért szólalt fel, hogy szabadon kimehessen a tiszta levegőre, vagy sétálhasson az erdőben, akkor is, amikor már felnő, és lehetőleg ugyanezt átélhessék majd a gyermekei is.

Ismerős? Vagy elfelejtették? Nem csodálnám. Vajon Greta Thunberget is el fogják felejteni? Nem hiszem.

 

Mindez az én gyermekkoromban volt, 11 éves voltam, és teljesen világos volt számomra, hogy a kanadai lánynak tökéletesen igaza van. Severnről 2010-ben készült még egy film, amely megpróbálta áttekinteni, hogy mit sikerült azóta világszerte elérni. Nem sokat, de azért Jean-Paul Jaud filmjét mindenkinek ajánlom. A változás elindult már akkor, mégis még minket is, amikor a 2000-es évek elején az egyetem bölcsészkari lapjában globális felmelegedésről, klímaválságról és hasonlókról írtunk.

Greta Thunberg erről beszél. Más, mint Severn Cullis-Suzuki, másképpen is kritizálják megjelenését a világ színpadán - igaz semmi sem jellemzőbb a mai magyar társadalomra, mint az a bizalmatlanság és kétség, ahogy őket fogadta -, de egyszerre szól ugyanarról mindkettő,

és arról is, hogy 1992-től 2019-ig szinte semmi sem történt a Föld megmentésének ügyében. Egyszerre vált disztópiából realitássá A hülyeség kora és az Idiokrácia című film, melyeket mindenkinek ajánlok, mint a világválság dokumentumai. Hiszen amivel itt szembetalálkozunk az nem egyszerűen és csak a klímaválság. Láthatjuk, hogy a legnagyobb és legerősebb országok vezetői kontraszelektált idióták, akiknek saját egója fontosabb, mint bármilyen probléma megoldása. Tisztelet az igen ritka kivételeknek. A politikusok világszerte ezen idióták és hatalmas cégek által felbérelt korrupt maffiózók, akik a pillanatnyi előnyökért a pillanatban élnek. Ismét csak tisztelet a kivételeknek. Éppen így félrevezető az az irány, amely az egész klímapolitikát a hagyományos politikai felosztások szerint kívánja értelmezni, bal vagy jobb oldalról, zöld vagy bármilyen politikai kérdésnek tekinti.

Ez, kérem tisztelettel, globális jelenség, az egész emberiséget érinti, függetlenül attól, hogy milyen politikai gondolkodása van az egyénnek és a közösségnek, hol él, milyen nemzethez tartozik, milyen vallású, milyen nyelvet beszél.

A klímaválság azonban csak egy tünet, a világválság tünete, és éppen úgy nem megoldható - sem technokrata, sem politikai szűklátókörűséggel -, mint bármilyen más tünete a világválságnak. Talán ideig-óráig, néhány szerencsésebb részén a világnak sikerül majd a környezetszennyezést, az erdőirtásokat, a széndioxid kibocsájtást csökkenteni, de addig, amíg az emberek nem változnak, semmi sem fog megoldódni.

Nem csupán arról van szó, hogy kevesebbet kellene autózni, repülni, lényegesen kevesebbet kellene műanyagot használni, és mondjuk ki: fogyasztani. De erről is.

Hanem arról is szó van, hogy el kellene felejteni az összes fosszilis üzemanyagot most, más megoldásokat kellene találni a közlekedésre, más megoldásokat az energiaellátásra. Ezek a megoldások már részben elérhetőek, itt vannak, léteznek, de a többség mégsem vált.         

Miért?
Főleg kényelemből és butaságból. Csak ezután jön a vezetők felelőssége, de ne hárítsuk másokra. Itt ma mindenki érintett, mindenki „hibás”. Még Greta is, csak annyi a különbség, hogy ő tudja jól és próbál is tenni valamit ez ellen. Ahogy valószínűleg azzal is tisztában van, hogy már késő.

Az egyetlen, amit tehetnénk a belátás, a saját életünk megváltoztatása, az átfordulás, a legtöbbeknek lépésről-lépésre, a bátrabbaknak azonnal és teljesen.

És még ez is kevés lesz a már folyamatban lévő, és a hamarosan bekövetkező katasztrófák elhárítására. Lelki és szellemi értelemben is fel kellene nőni a szinte lehetetlen feladathoz, a világválság betetőzéséhez, amely környezeti katasztrófákban, árvizekben és szárazságokban, háborúkban, menekült- és gazdasági válságok sorában, és nem utolsó sorban a gyűlölet és a szeretet konfliktusában fog megnyilvánulni.

Greta Thunbergnek már nem kell felnőnie a feladathoz, neki elég lesz, ha el tudja majd viselni e küzdelem nehézségeit, ami egyáltalán nem biztos, hogy menni fog. De ő legalább megpróbált valamit tenni. És mi? Az összes többi ember a Földön? És te, aki ezt olvasod? És én? Nagyon helyes, ha mindannyiunkat nyugtalanít ez a kérdés. Nem csak rólunk van szó, hanem az egész bolygóról és az összes többi élőlényről is.

Hozzászólások

Submitted by Jánosi-Mózes Tibor 2019. 10. 11., Pén - 17:21

Eszembe jutott, hogy kb. ugyanennyi idősen egy tóparton néztem végig, ahogy egy dömper bezúz egy partszakaszt ami tele volt parti-fecske fészkekkel. Emlékszem a sikítozó madarakra, meg arra hogy sírtam, és életemben először írtam levelet, az egyetlen dolognak amit akkor ismertem (zöld béka tv-magzin) de le se voltam tojva. Szemetszúró volt gyerekként megélni, hogy mi folyik itt. Nekik még nehezebb és ezt nem fogják fel az idősek. (igen ez a generációs kérdés is, a szakadék egyik nagy válaszfala ez szerintem...)