„A halál, / Igen, a halál Keletről érkezik.” - Denis Emorine francia költő versei Anna Ahmatovának

„A halál, / Igen, a halál Keletről érkezik.” - Denis Emorine francia költő versei Anna Ahmatovának

2015. 12. 10., cs - 15:51
0 hozzászólás

Látod,

Nincs egymásnak mit mondanunk.

Rettenetes.

Annyira zuhog kint a hó.

A bokrokba kapaszkodik az élet,

Botladozva.

Nincs többé remény, mert

Nem létezik a jövő.

Te tudtad ezt,

S én is tudom.

Denis Emorine francia költő Anna Ahmatovának és Delphine Haslé-nak szóló verseit a kiváló magyar óceanista, irodalmár, költő Pallai Károly Sándor fordításában olvashatjátok a DRÓT népszerű világirodalmi sorozatában. Emorine Párizs mellett született 1956-ban, a Sorbonne-on tanult, és 2014-ben Magyarországra is ellátogatott, ahol az ELTE-n tartott előadásokat és felolvasásokat. Legyen a vers keserű kenyér és édes víz, minden áldott nap vegyünk magunkhoz egy kicsit, és adjunk belőle másonak is, hogy el ne felejtsük milyen valóban élni.

Denis Emorine

Anna Ahmatovának

 

Anna

Nem tudom, köszönetet mondjak-e,

Vagy szánjalak,

Hogy verseidért

Ennyit szenvedtél.

Mindkettőt, kétségtelen.

Az időn túlról

Visszafordulok feléd,

Hogy megfogjam kezed.

Látom, ahogy mozdulnak ajkaid,

De nem hallom tisztán

Szavad.

Szemeid szomorúak, Anna,

Kezed kissé remeg,

S én elfordítom tekintetem,

Hogy ne lássalak többé.

Megzavartalak, tudom.

S te nem vártál meg,

Anna.

Mennyire gyűlölöm a szenvedést és a halált.

Semmit sem kérdezel.

Nincs vigasztalás.

Távol tőlem

Folytatod utad.

Látod,

Nincs egymásnak mit mondanunk.

Rettenetes.

Annyira zuhog kint a hó.

A bokrokba kapaszkodik az élet,

Botladozva.

Nincs többé remény, mert

Nem létezik a jövő.

Te tudtad ezt,

S én is tudom.

 

Delphine Haslé-nak

Ránk hajol az éj 

Vállai felett,

S kezet nyújt felénk.

Hajába csimpaszkodnak

kimondott szavai.

Szeretnék összeszedni párat,

mielőtt tovatűnnek 

végleg.

 

Nem merném tenyerembe rejteni őket,

Megsérteném Önt vele,

S az idő sem engedné.

Az éjjel lépteink ritmusára

Lágyan elnyeli gondolataink.

Szívdobbanásaimba írnám, 

Vésném találkozásunk. 

 

Ránk hajol az éj. 

S Önnek hála 

A világ feldagadt arcát

Feledem. 

*

Száműzött arccal tértek meg,

Láttam, ahogy tükröződtek az utakon

Vértől ázottan,

S folyton eszembe juttatják, 

Igazam van, hogy életem vízjeleként

Tekintem a halált. 

 

Láttam, ahogy körvonalakban 

Kirajzolódnak 

A világ száműzöttjeinek árnyain,

Egy asszony fájdalmán, mit nem tudtam csillapítani. 

Mind egy irányba menetelve,

Mielőtt a világ szívére gyűlnek

Melegedni

Kísértettűz köré.

 

Senki nem látja a világ száműzött arcait.

Én is elfordítom tekintetemet,

Hogy éljek még egy keveset.

Éjjelente

Vöröslő szemeik lángra lobbantják álmomat. 

 

A fájdalom kereszteződéseiből tértek vissza

Száműzött arccal.

Ábrahámnak vagy Borisznak hívják őket…

S még más neveken, 

Miket a világ már feledett,

Vagy szertelen vésett az emlékezet faragott sírköveire.

 

Mindig a világ kereszteződéseiben gyülekeznek. 

*

Ne kövess a halál partjaira.

Érkezésemtől fogva, ígérem,

Úgy teszek majd, mintha az örökkévalót kutatnám,

S igyekszem majd hinni is,

Hogy nyugtassalak.

Ismét magányra lesz szükségem,

Mert nem változik majd semmi,

S főleg nem életem.

Nem tüntetem majd el lábnyomaim,

S fejemet, elmémet nem fordítom

Csak feléd.

Összeszedem majd a kósza gondolatokat,

Hogy fel ne oldjam ellentmondásaim. 

Végül el tudom szavalni majd

Paszternak verseit oroszul

Mielőtt meghalok…

 

A halál,

Igen, a halál Keletről érkezik.

 

Fordította Pallai Károly Sándor

A fordító munkáját a Nemzeti Tehetség Program egyedi fejlesztést biztosító ösztöndíja (NTP-EFÖ-P-15-0180) támogatásával végzi.

Denis Emorine költő, esszéista, író, dramaturg 1956-ban született Párizs mellett. Irodalmi tanulmányait a Sorbonne-on végezte. Édesanyja révén, aki angolt tanított, őt is bensőséges viszony fűzi a nyelvhez. Apai ágon orosz felmenői is vannak, ezért mindig élénken érdeklődött Kelet-Európa iránt, számos alkalommal járt Oroszországban és 2014-ben Magyarországra is ellátogatott, ahol az ELTE-n tartott előadásokat és felolvasásokat, Batta Eszter képeihez írt szövegei pedig egy kiállítás keretében is olvashatóak voltak az ELTE Egyetemközi Francia Központjában.

Kedvelt témája az identitáskeresés, a képmás/alteregó szimbolika, az idő múlása. Színdarabjait Franciaországban, Görögországban, Kanadában és Oroszországban is játsszák. Számos könyvét lefordították és kiadták már Görögországban, Romániában, Indiában és az Egyesült Államokban. Rendszeresen közreműködik a Les Cahiers du sens folyóiratban. A párizsi Éditions du Cygne kiadónál három könyvsorozat vezetője. Költeményeivel 2004-ben elnyerte az első díjat a Féile Filiochta nemzetközi versenyen. Lettres à Saïda (Levelek Saïdának) című kötetéért a Var-i Akadémia 2009-ben költészeti díjjal tüntette ki. Bouria, des mots dans la tourmente (Bouria, szavak a szenvedésben) című kötetéért 2015-ben az Antonio Filoteo Omodei nemzetközi verseny díját vehette át. Ugyanebben az évben a libanoni Naji Naaman Alapítvány költészeti tevékenységéért szintén kitüntetésben részesítette.