Hamvas Béla a halálról

Hamvas Béla a halálról

2016. 11. 07., h - 09:39
0 hozzászólás

Végre elkezdeni lemondani és fogyni és kicsinyedni és gyengülni és alázatosnak lenni s ezt fokozatosan bekapcsolni a Tündöklő Fenségbe, hogy annak teljes szolgája legyek – csak így nyerhetem meg magam egészen. - írja Hamvas naplójában. Két rövid részletet emeltünk ki Hamvas Béla naplóiból, melyekben a halállal foglalkozik. 48 éve, november 7-én halt meg Hamvas Béla, 2016. november 12-én emléknapot tartanak Szentendrén, ez alkalomból közöljük ezt a két elgondolkodtató részletet. 

Halál
Naplók (két részlet)

Swedenborgnak való feladat lenne, leírni az olyan lelkek állapotát, akik a túlvilágot tagadják – akkor, amikor a túlvilágra lépnek.

– Hát igen, ez az, amitől a legtökéletesebben félnek és mindenki állandóan fél (én is!! – de mennyire!). Mert amiről szó van félnek a túlvilágtól és az örök élettől és a halhatatlanságtól és a feltámadástól, és szeretnék, ha haláluk megsemmisülés lenne, nehogy életük következményeit tapasztalniuk kelljen. Vacog a foguk, és az atheizmus – materializmus – immanentizmus nem egyéb, mint irtózat és tagadás, mert nagyon is jól tudják, hogy mi a következménye annak, amit csinálnak és nem csinálnak. Először ahhoz kell hozzászokni, hogy ha akarnék, se tudnék megsemmisülni s minden tettemnek (hovaállásomnak) ezer éves következményei vannak. Vállalni a vezeklést. A ledolgozásba belefogni. Végre elkezdeni lemondani és fogyni és kicsinyedni és gyengülni és alázatosnak lenni s ezt fokozatosan bekapcsolni a Tündöklő Fenségbe, hogy annak teljes szolgája legyek – csak így nyerhetem meg magam egészen.

1948. VI. 16.

(...)

Mind a kettő halál.

A halálban alkalmazó nem az értelem, hanem a lelkiismeret.

Ellenállás nélkül nincs út.

A baj forrása a szégyentelen életéhség.

Előzménye és következménye az őrületszerű megzavarodás.

A szégyentelen életéhség rejtett arca: a halálvágy.

(Nem vágyódni a halálra, hanem meghalni.)

Az emberismeret mértéke: kicsoda milyen hatalmak szolgálatában áll.

Nem tanítás hirdetéséről, hanem sorsok alakításáról van szó. (Gondolat − szó − tett egysége: ember − alkotás − mű.)

Nem a háttérben maradva a módszer által hatni, hanem a módszert mindenkinek a kezébe adni.

Cél: a tudatosan megtisztított életrend.

1949. I. 2.

I.n.: Hamvas Béla: Naplók I.-II. Medio.