Hartay Csaba: Fényképavar

Hartay Csaba: Fényképavar

2016. 06. 06., h - 10:28
0 hozzászólás

Tömegből arcot rajzolni. / Évekből egyetlen napot. / Mellékutcát emelni a városból. / Szólást a rettegésből. - Hartay Csaba Fényképavar című verseskötetéből olvashattok részleteket a DRÓT könyvheti könyvajánló sorozatában.

Könyv
Versek a kötetből

Háttériram

Most. Hogy halad. Amikor nem követed az utazást.
Amikor nem veszel részt benne, nem vállalsz. Akkor is.
Van valami háttériram. Tartunk. Az irányok fénylenek.
Kólahirdetés minden csillag. Téged is reklámoz az űr. 
 
Hiába tépsz bele egy lapba, az olvasat illeszt.
Hiába úszol az éji folyóban, szomjas maradsz.
Hiába sorolod, egyetlen van. Egész van. Fogyó.
Mint szemüveglencséből kirepedt tájcikkely.
 
De attól, hogy szelíd vagy, még ütsz. Attól, hogy megérkeztél, 
még van út. Attól, hogy gyászolsz, még vádolnak.
Kilépnél. Kirabolt múzeumból, kincsekkel, mellszobrokkal.
Attól, hogy nem ismered az órát, még morzsolódnak percek.
 
Ketrec. Az idő, a koponya, a rugalmas bőrbörtönöd.
Ketrecben ismerkedsz az órával. Nem ketrecbe való.
Az ő arcuk sem zárható egyetlen fényképbe.
Nincs is arcuk a halottaknak. Csak csillagképeik. Ők is utaznak.

Önfény

Tömegből arcot rajzolni.
Évekből egyetlen napot. 
Mellékutcát emelni a városból.
Szólást a rettegésből.
 
Gyűrű, óra és fénykép.
Ezüst cigarettatartó.
Anyunak írott leveled.
Egyedül dolgozol a telken.
 
Hátad izzadt. Holdfényes.
Ásol, csákányozol.
Nem fogadod el, 
hogy nem lesz hajnalod.
 
Tömegből arcod rajzolódik.
Évekből egyetlen napod.
Főutcát emelsz az egyedüllétnek.
Katonaigazolványod lapozom.
 
Szigorod mára halk.
Bántásod végül felmelegít.
Anyunak írott leveled olvasom.
Feleségül akarod venni.
 
Miféle viszonyok.
Miféle szél fúj odaát.
Kabátodat próbáltam ma.
Éppen jó volt. De nem akartam.
 
Szinte fázom. Mondtad még idén.
Közös évünk vége közeleg.
Méltatlan. Hozzád is, hozzánk is.
Önfényű halál.

Neked, nyár

Vadhajtások és szélcsend. Hullámzó gazmagasság.
Szeptembert írunk, de a part nem olvas. 
Becsukott könyv. Elvesztett fonál, irat és toll.
 
Mosogattam a faházban. Rászáradt szúnyogok.
Júliusi babgulyás maradék. Zaj. De csak szemben.
Két öreg horgászik. Mint halott színészek.
 
Akik a gyászhír után is évekig játszanak. 
Milyen halban bíznak? Össze kéne szedni az almákat.
Lehullott mind. A fák megkönnyebbülten térnek őszbe. 
 
Eljátsszák kedvenc jelenetük. Üres nézőtérnek is.
Attól, hogy meglátogattalak, még nem vagyok neked.
Attól, hogy ott voltam, sosem leszek neked, nyár. 

 

Hartay Csaba: Fényképavar. Kalligram. Budapest. 2016.