Hegyi Botos Attila: Égsirató

Hegyi Botos Attila: Égsirató

2015. 12. 25., Pén - 18:20
0 hozzászólás

„De itt sötét van, s hideg. / Szemünkre nem jön többé álmod. / Merre szállt el tekinteted? / Zengő hangod hova illant?” - Karácsony napján Hegyi Botos Attila versét olvashatjátok a DRÓTon. Ha tetszett: ajándékozd tovább!

ÉGSIRATÓ

 

Mintha öröktől fogva

itt lebegtél volna

tengerre nyíló ablakunk előtt.

Hozta-vitte szerelmed

hárfahangjait a szél.

Merre szállt el tekinteted?

Zengő hangod hova illant?

Virágba borítottad hegyeink,

házunk fényben fürösztötted.

Érintettél, s életre kelt.

Merre szállt el tekinteted?

Zengő hangod hova illant?

Most zokog a szem.

Veled nézte, de nem látta.

Jajgat a száj. Fül nem hallotta.

Hiányod voltunk!

Hiányunk lettél,

EGYETLENÜNK!

Merre szállt el tekinteted?

Zengő hangod hova illant?

Gyönge csónakodon

alászálltál a fények kapuján.

Kék ködökön túl lebegsz

éji egek ormán.

Kisebb a kisebbnél.

Nagyobb a nagyobbnál.

Csöpp rózsafelhő,

messzi-messzi csillag.

 

De itt sötét van, s hideg.

Szemünkre nem jön többé álmod.

Merre szállt el tekinteted?

Zengő hangod hova illant?

 

HEGYI BOTOS ATTILA (Siklós, 1970. április 8. –) költő-filozófus, alkotóművész. Magyarország akkor még legdélebbi városában, Siklóson született, 1970. április 8-án. A legkülönfélébb szemináriumok hallgatása után (művészettörténet, klasszika-filológia, magyar, muzeológia, néprajz) filozófiatanárként 1999-ben az ME Bölcsészkarán, ökológusként 2003-ban az ELTE Természettudományi Karán végzett. Jelenleg a fővárosban, a Budai-hegységben, Zugligeten él. 

Első megjelent kötete a „rögnyi Ég – áldozati énekek” (Irodalmi Jelen, Arad, 2011) egy dionüszoszi szertartásra; Második pedig „AZ ETRUSZK UTAS – A tengeri csikó éneke” című (Kortárs kiadó, Bp., 2014) egy - időben, térben és személyben - kettős utazásra épül.