A hegyi költő

A hegyi költő

2015. 01. 28., sze - 12:50
0 hozzászólás

 

Jász Attila versei a DRÓTon.

Jász Attila

Jász Attila

Jász Attila versei

(konyhacédrus)

Egy festő sír a konyhában,
kivágták a cédrusfenyőt
a játszótér mellett, pedig
még ezer éves se volt, és
semmi baja, mégis néhány
száz év elég, hogy úgy
döntsenek, kidöntik, ki-
vágják ezt a gyönyörű
fenyőt, nem lehet meg-
menteni a világot, kedves
Tivadar, benne az embe-
rekkel, sajnos kivágták a
cédrusfenyőt, de nem ma-
gára gondol-e a festő, a-
mikor a cédrus hiányát
festi csak folyton?

(próbarepülés)

Véletlenül rálépek egy madár-
fiókára, és hiába halott már,
mégis megreccsen a lábam
alatt, mert pont az ösvényre
esett, de honnan, nincs is fa
a közelben, teljesen csupasz
még, csupán lehunyt szem-
héjai pelyhesek, nem annyira
mint da Vincié, de nem is
verdes már vele vaksin, épp
repülni indultam volna, ki-
próbálni az új szerkezetet,
amikor ez a megrázó hang
figyelmeztetett, meggondol-
tam magam, azonnal indul-
tam haza, folytatni a félbe-
hagyott vásznat mielőbb.