Kényszerszabadság

Kényszerszabadság

2020. 05. 07., Csü - 15:17
0 hozzászólás

Mi a fenét keresek én itt? Ez csak egy szálláshely. A radiátor csöpög, a szekrény barátságtalanul pattog, a kilincsek mindig megráznak. Semmi nem akarja, hogy itt legyek. Még Klaudia sem igazán, aki dühítő békességben hortyog mellettem.

Kényszerszabadság
A "Szabadság a bezártságban" ötödik része

Mi a fenét keresek én itt? Ez csak egy szálláshely. A radiátor csöpög, a szekrény barátságtalanul pattog, a kilincsek mindig megráznak. Semmi nem akarja, hogy itt legyek. Még Klaudia sem igazán, aki dühítő békességben hortyog mellettem.

Már megint dereng. A redőnyök résein beszűrődő fény játékát figyelem. Hetek óta nem alszom normálisan. Milyen nap van? Mindegy. Csak kóválygok, állandó félálomban élek.

Hirtelen döntésre jutok. Mint egy céltudatos robot, takarékos mozdulatokkal, villámgyorsan összepakolom a cuccaimat. Halkan csukom be az ajtót. Nem sokkal később lépteim már az utcán visszhangoznak. Az oldalamhoz verődő táska tört ritmust ad. Ösztönből megyek, automatikusan fordulok be az unásig ismert, otthonosan húgyszagú, néptelen sarkokon. Még rendőrrel sem találkozom. Amikor megérkezem az ajtóhoz, visszaköszön a papír, amit ki kellett ragasztanom. Hazudik, mert ez minden, csak nem szabadság. Bizonytalan ideig minden tilos, saját érdekünkben zárva a város. A környék lakói önként lakatra verték magukat, a turisták hazaszivárogtak. A félelemtől mindenre ráült a dermedt csend.

Tapintásra ismerem fel a kulcsokat. Belépéskor már a szag is megnyugtat. A félhomályban csak kis fényeket gyújtok. Körbenézek, de tudom, hogy minden rendben van. A pultot végigsimítom a tenyeremmel. Ujjbegyeimmel olvasom a karcolásokat. Mindegyikhez tartozik egy történet. A poharak katonás rendben, tétlenül csillognak a polcokon. Bekapcsolom a kávéfőzőt, feltekerem a bojlert, kipakolom a mosogatógépet. Pont úgy, mint régen, nyitás előtt, csak most nem húzom szét a függönyöket.

Megkeresem a videót, fellövöm a tévére. Végtelenre állítom. Felhangosítom, amennyire csak lehet. Akkor nyitottuk meg a galériát. Óriási buli volt. Nem nézek a képernyőre. Elég csak a zaj, hogy betöltse a zugokat.

Felbattyogok, széttolom a székeket, leterítem a hálózsákot, a fejem alá rakom a vendégkönyvet. Hagyom, hogy belém szivárogjanak az emlékek, és mély, álomtalan álomba zuhanok.

Haynal Ákos

Szöveg

Haynal Ákos - 1968-ban született Budapesten. A Halszájoptika rendszeres szerzője, szerkesztője, a multimédiás estek állandó szereplője.

 

Birtalan Zsolt

Fotó

Birtalan Zsolt - 1967-ben született Budapesten. Érettségi után fényképész szakmát szerzett, a rendszerváltás időszakában fotóriporterként napilapoknak, sajtóügynökségeknek fotózott. A kilencvenes évek végétől érdeklődése az alkalmazott fotográfia és ezzel párhuzamosan az alkotói fotó felé fordult. Magazinoknak és képügynökségeknek fényképezett illetve képszerkesztőként is több helyen dolgozott. Képei azóta is rendszeresen szerepelnek pályázatokon, kiállításokon.

2010 után a fotóoktatás került fókuszba, több helyen tanít illetve tart workshopokat analóg és digitális fotózás témakörben. Főállásban jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa.

1992-óta tagja a Magyar Újságírók Szövetségének, 1997-óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének.