„...később pontosan azonosítható az a hely, / ahol álltál, / s akkor talán az is, / hogy ki voltál.” - Szőcs Géza

„...később pontosan azonosítható az a hely, / ahol álltál, / s akkor talán az is, / hogy ki voltál.” - Szőcs Géza

2015. 12. 23., sze - 18:33
0 hozzászólás

Carbonaro - alias Szőcs Géza - legújabb verseskötete az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra. A kötetből két elgondolkodtató verset olvashattok a DRÓTon. 

Carbonaro

A LÁNCHÍD KÖZEPÉN

                (kommentár saját egykori szavaimhoz)

 

Én azért szeretek megállni

a hidak közepén,

mert később pontosan azonosítható az a hely,

ahol álltál,

s akkor talán az is,

hogy ki voltál.

 

Nem más: csak a

Semmi mása vagy.

Mondhatsz bármily

szabad szavakat,

mégis csak a Semmi mása vagy.

 

Vajon mi a szabadakarat?

Önnönmaga foglya?

Lánca vajon hosszú-é,

s kinek keze fogja?

 

NAGYSOMKÚT, SIRFELIRAT SZILÁGYI DOMOKOS* SZÜLŐHÁZÁNAK FALÁRA

                                „…és miért szültél velem halált” (Sz. D.)

 

Mikor e házban megszülettél,

sorsodon béka ült a kútban,

hogyha akkor a kútba nézel,

 

meglátod benne jövendődet,

s halálodat is megtalálod.

 

Házadon országút fut át,

hálószobádon országút fut keresztül.

Egy rossz jövendő szendereg a múltban.

Most Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

___________________________________________

 

   *akinek koporsója szülőházától a sírjáig ért

„Kedves Szilágyi Domokos, szeretett rokon, tisztelt nagykövet úr!

Mint rokonhoz és nagykövethez szólunk most hozzád: a költő – ki ne tudná – a halál rokona és Batu kán pesti rokona és Góg és Magóg fia ő, azonfelül pedig a mindenség nagykövete. Hadd fűzzük hozzá: kettős nagykövet, egyfelől a totális, szakrális, hatalmas, fényességes és beláthatatlan világmindenségé itt közöttünk – másrészt ennek a kopottas gyászoló gyülekezetnek, ennek a rebellis és búskomor transzilván Trauergemeindének a főkonzulja, mesterlegénye és vőfélye és utazó nagykövete a szakrális totális, hatalmas és metafizikus univerzumban.

Tisztelt nagykövet úr, kérjük, jelentsd a mindenségnek, hogy a kismamák mellében gyűl a tej és gyerekeink szájában nő a tejfog, nemrégiben pedig lázadás volt minálunk. Földjeinken gazdag termést hoznak az elvetett magok: a búza, a rozs, a konkoly, a zab, a csalán, a tövises bogáncs, az árpalányhaj és a beléndek, szóval mindaz, amit fáradságos munkával elvetettünk.

Jelentsd, hogy továbbra is gyanúsak a költők és a lelkipásztorok, jelentsd, hogy országút vezet keresztül a hálószobákon s hogy általában minden éppen úgy van s hogy Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

Mint bárki lemérheti óráján és kilométeróráján, mint errefelé jövet magam is lemértem: a Házsongárdot Nagysomkúttól kb. 140 kilométer és másfél óra választja el. Mindenkinek olyan hosszú, az és annyi az élete, amennyi szülőháza és sírja közé befér.

A te életedben, Szilágyi Domokos, e másfél órába és 140 km-be belefért 38 esztendő, egy enciklopédia, a naprendszer összes folyóinak hossza, folytonos sírás és sírásás és egy véget nem érő tengerparti lakodalom. Mi is erre a menyegzőre, keresztelőre és temetésre gyűltünk össze itt a nagysomkúti tengerparton.” (Helikon, Kolozsvár, 1991. május 17.)