„...később pontosan azonosítható az a hely, / ahol álltál, / s akkor talán az is, / hogy ki voltál.”

„...később pontosan azonosítható az a hely, / ahol álltál, / s akkor talán az is, / hogy ki voltál.”

2015. 12. 23., sze - 18:33
0 hozzászólás

Carbonaro - alias Szőcs Géza - legújabb verseskötete az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra. A kötetből két elgondolkodtató verset olvashattok a DRÓTon. 

Szőcs Géza

Carbonaro

A Lánchíd Közepén

(kommentár saját egykori szavaimhoz)

Én azért szeretek megállni
a hidak közepén,
mert később pontosan azonosítható az a hely,
ahol álltál,
s akkor talán az is,
hogy ki voltál.

Nem más: csak a
Semmi mása vagy.
Mondhatsz bármily
szabad szavakat,
mégis csak a Semmi mása vagy.

Vajon mi a szabadakarat?
Önnönmaga foglya?
Lánca vajon hosszú-é,
s kinek keze fogja?

Nagysomkút, Sírfelirat Szilágyi Domokos* szülőházának falára

„…és miért szültél velem halált” (Sz. D.)

Mikor e házban megszülettél,
sorsodon béka ült a kútban,
hogyha akkor a kútba nézel,

meglátod benne jövendődet,
s halálodat is megtalálod.

Házadon országút fut át,
hálószobádon országút fut keresztül.
Egy rossz jövendő szendereg a múltban.
Most Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

*akinek koporsója szülőházától a sírjáig ért

„Kedves Szilágyi Domokos, szeretett rokon, tisztelt nagykövet úr!

Mint rokonhoz és nagykövethez szólunk most hozzád: a költő – ki ne tudná – a halál rokona és Batu kán pesti rokona és Góg és Magóg fia ő, azonfelül pedig a mindenség nagykövete. Hadd fűzzük hozzá: kettős nagykövet, egyfelől a totális, szakrális, hatalmas, fényességes és beláthatatlan világmindenségé itt közöttünk – másrészt ennek a kopottas gyászoló gyülekezetnek, ennek a rebellis és búskomor transzilván Trauergemeindének a főkonzulja, mesterlegénye és vőfélye és utazó nagykövete a szakrális totális, hatalmas és metafizikus univerzumban.

Tisztelt nagykövet úr, kérjük, jelentsd a mindenségnek, hogy a kismamák mellében gyűl a tej és gyerekeink szájában nő a tejfog, nemrégiben pedig lázadás volt minálunk. Földjeinken gazdag termést hoznak az elvetett magok: a búza, a rozs, a konkoly, a zab, a csalán, a tövises bogáncs, az árpalányhaj és a beléndek, szóval mindaz, amit fáradságos munkával elvetettünk.

Jelentsd, hogy továbbra is gyanúsak a költők és a lelkipásztorok, jelentsd, hogy országút vezet keresztül a hálószobákon s hogy általában minden éppen úgy van s hogy Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

Mint bárki lemérheti óráján és kilométeróráján, mint errefelé jövet magam is lemértem: a Házsongárdot Nagysomkúttól kb. 140 kilométer és másfél óra választja el. Mindenkinek olyan hosszú, az és annyi az élete, amennyi szülőháza és sírja közé befér.

A te életedben, Szilágyi Domokos, e másfél órába és 140 km-be belefért 38 esztendő, egy enciklopédia, a naprendszer összes folyóinak hossza, folytonos sírás és sírásás és egy véget nem érő tengerparti lakodalom. Mi is erre a menyegzőre, keresztelőre és temetésre gyűltünk össze itt a nagysomkúti tengerparton.” (Helikon, Kolozsvár, 1991. május 17.)