A klinikus-szupersztár; Jordan Peterson | Válasz Molnár Illés A bölcsész-szupersztár cikkére

A klinikus-szupersztár; Jordan Peterson | Válasz Molnár Illés A bölcsész-szupersztár cikkére

2018. 12. 23., v - 10:31
0 hozzászólás

„Hogy Jordan Peterson valóban csak meglovagol-e egy hullámot, nehéz elönteni,…” Véleményem szerint nem nehéz eldönteni. - Kormányos Ákos küldte el nekünk írását.

A klinikus-szupersztár; Jordan Peterson

Válasz Molnár Illés A bölcsész-szupersztár cikkére

A jelen írás válaszolni, illetve kiegészíteni próbálja Molnár Illés A bölcsész-szupersztár: Jordan Peterson útja a gender-botránytól teltházas turnékig c. cikkére (Drót, 2018.10.13;). Ezek mellett pedig egy igen fontos helyreigazítást is tartalmaz. A pontosítás ellenére azonban ki szeretném emelni, hogy nem Molnár Illés cikke ellenében írom a saját szövegem, hanem épp arra a felhívásra, amit ő maga fogalmaz meg. Beszéljünk többet Petersonról. Ennek igyekszem eleget tenni.

Legelőször is legyünk túl a helyreigazításon. „Jordan B. Peterson pszichoterapeuta…” - kezdődik Molnár Illés írása. Jordan Peterson nem pszichoterapeuta. Nincs pszichoterapeuta végzettsége. Peterson klinikai szakpszichológus. Ennek fontossága nem pusztán annyi, hogy két teljesen különálló szakmáról van szó, hanem azért is fontos mert Peterson gondolatvilága mélyen a klinikai szakpszichológiából ered. Vegyük észre, hogy ő maga is különösen sokszor hívja fel erre a figyelmet. Majdnem minden videójában elhangzik: „I am a trained clinical psychologist”. Olyan sokszor ismételi el felszólalásaiban ezt a kijelentést saját magáról, hogy egy ponton túl kénytelen vagyok elgondolkodni, miért ennyire fontos saját maga számára ez az állítás. A válasz pedig nem is olyan nehéz, amint olvassuk műveit, vagy meghallgatjuk előadásait rájövünk, rá kell jönnünk, hogy gondolatainak alapja mind a klinikai szakpszichológusi szakmából ered (nem pedig a pszichoterapeuta szakmából). Talán épp erre akar figyelmeztetni a folytonos ismétléssel. „I am a trained clinical psychologist”.

A két szakma teljesen különáll egymástól. Legalább is a világ legtöbb pontján. Sajnos Magyarországon nem. Hazánkban erőszakosan összekötik ezt a két diszciplínát. Erről természetesen a hazai szakmának is van véleménye. A következő idézet a Magyar Pszichológiai Társaság honlapjáról való: „Pszichoterapeuta képzésre jelenleg Magyarországon – a nemzetközi gyakorlattal, szakmai érvekkel és a józan ésszel ellentétesen – csak klinikai szakpszichológusok vagy bármilyen szakorvos jelentkezhet …”

Nézzük meg Peterson témáit. Statisztikai adatokról beszél. A katonai kiválasztásról beszél. A gyilkosokról beszél. Társadalmi szerveződésről beszél. Arról beszél, hány gyermek születik úgy, hogy szellemi képességei okán nem lesz „hasznos” tagja a társadalomnak. Arról beszél, hogy a férfiak hány százalékának nem lesz gyereke. Arról beszél hány főre hány tömeggyilkos jut. Ez mind klinikai szakpszichológia.

Egy terapeuta ezekkel a kérdésekkel ilyen mértékben nem foglalkozik. A pszichoterapeutát az adott személy érdekli. Bejön a kliens, vagy egy csoportnyi kliens és az adott lelki problémákkal foglalkoznak, nem számít, hogy statisztikailag mennyi depressziós van. A klinikai szakpszichológusnak számít. Bár tudjuk, hogy a pszichológus nem írhat fel gyógyszert, az a pszichiáter dolga, azt már kevesen tudják, hogy a pszichiáter által felírt gyógyszer a klinikai szakpszichológus munkája mentén van kiválasztva. Gyakori, hogy az orvos két gyógyszer között vacillál és a klinikai szakpszichológus segítségével döntenek. Ilyen szempontból érthetővé válik, hogy a klinikai szakpszichológusok miért tagjai az orvosi kamarának. A klinikai szakpszichológus sokkal közelebb van a természettudományokhoz, mind módszertanban, mind gondolatvilágban, mind alkalmazási területben. A pszichoterapeuta bölcsész.

Oldalakat lehetne még megtölteni azzal, hogy mi a különbség a két szakma között, azonban ennyi elég ahhoz, hogy megértsük Petersont. Szintén Molnár Illés cikkéből: „Bár van, aki szerint a könyv csupa evidenciát tálal, mások pedig forradalmárként ünneplik,”.

Persze, de egyik nem zárja ki a másikat.

Klinikai szakpszichológusként nem is állíthat mást csak „evidenciát” persze annyiban amennyiben az evidenciát jelen esetben tudományos módszertannal kutatott eredményeknek értjük. Amit Peterson tud, azt jó esetben minden klinikai szakpszichológus tudja. Nem mond újat amikor azt elemzi, hogy hány amerikai gyermek születik mentálisan sérültként. Ez az adat evidencia a klinikai szakpszichológus szakmában. Mégis forradalmár. Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy pszichoterapeuta látásmóddal nyúlnak a Bibliához, vagy Nietzschéhez. Dosztojevszkijt hatalmas eredményekkel elemezte Freud is. Az individuum érdekelte benne. Azonban az valóban ritka, hogy valaki a klinikai szakpszichológus szemmel elemzi ezeket a műveket. Nem az egyénen keresztül értelmezi Nietzschét, hanem azon keresztül, hogy hány tömeggyilkosság jut 100 városra, vagy úgy olvassa a Bibliát, hogy hány férfit soha nem választanak a nők potenciális apának. A forradalom lehet, hogy erős kifejezés, azonban tagadhatatlan, hogy valami olyasmit csinál Peterson amire már nagyon rég óta szükség van.

Utolsó sorban pedig fűznék néhány gondolatot a következő Molnár Illés gondolathoz: „Hogy Jordan Peterson valóban csak meglovagol-e egy hullámot, nehéz elönteni,…” Véleményem szerint nem nehéz eldönteni. Előadásait még a „politikai botrány” előtt elkezdte felvenni. Ezeken jól látszik gondolatvilága, hatalmas tudása és olvasottsága. Nem lehet egy hullámra rákapaszkodva néhány hét (vagy akár néhány év) alatt ekkora olvasottságra szert tenni. Ez több évtizedes tanulás eredménye. Peterson harvardi előadásait hallgatva rá kell jönnünk, hogy nem hullám lovaglás, hogy beleállt a gender kérdésbe, hanem valóban gondolatvilágának koherens következménye. Fontos, nem azt állítom, hogy igaza van csak azt, hogy korábbi munkáiban is egyértelműen látszik a témával kapcsolatos álláspontja. Ebből az is következik, hogy könnyen lehet, ha nincs ez a „politikai botrány” akkor nem hallunk felőle és akár soha nem lesz „híres” pszichológus. A könyvét olvasva azonban arra is rá kell jönnünk, hogy ez nem érdekli. Nem ez életének célja, sőt szerinte úgy általában az élet célja sem lehet ez. Ha soha nem lesz neves klinikus, akkor is egy remek tanár és egy remek klinikai szakpszichológus marad, aki többezer diáknak és többszász betegnek segített.

Kormányos Ákos, A szerző végzett pszichológus, filozófia szakos hallgató és író.