A költő, aki falmenco-gitáros is

A költő, aki falmenco-gitáros is

2014. 07. 10., Csü - 10:34
0 hozzászólás

Oravecz Péter versei a DRÓTon!

Oravecz Péter

Oravecz Péter

Oravecz Péter versei

Buddha szobor

lemossa sötétség kormát
a sűrű fényzuhany
ráncokhoz bújnak az árnyak
 
lezárt nyílások a szemek s a száj
valahol messze nagyon messze
hangok és illatok
 
halvány a mosoly
indulat nem húzza szét
a hullámvonal sarkait
 
héjak alatt a mélység ébersége
ibolyaszín fény töri át
a homlok centrumát

Vissza

Gauguin-impressziók

A tengerkék vitorlavásznon
emberforma kérdőjelek.
Terpentin szagú fák között
a halál őgyeleg.
 
Eszmél a szív, magán
kívül kereste otthonát.
Visszavonulást tülkölnek
a győztes harsonák.
 
Ami nyílik, bezárul,
magára hagyja létemet.
Tű fokán átbújt csecsemőt,
a végtelen partjára vet.

Széljegyzet

Lehetne Pedro Ravez,
de valaki más nevét 
visszhangozza
a szádelői szakadék.
Íme, hát meglelte,
gondolja egy Árva,
sebes szél hűsíti
összevérzett homlokát.
Alatta magasság,
fölötte mélység,
glóriáját ölyvek kerekítik.
 
Sok cipelés, ez a titka,
fél kar is elbírja súlyát,
van idő bőven, míg 
a láb kézzel fogható 
támpontot talál.
Meg aztán jó is ez a függés,
szabadon függni bármitől,
makacs órainga módjára
mérni ugyanazt a percet.
 
S mert jogában áll megmenteni
a legfőbb mellékszereplőt,
a hulló kőzápor dacára
koponyája egészben marad.
Ravez vagy Árva,
mindegy már, ki fia-borja.
Magyarul él,
magyar a krónikás.