Komenda Tamás: Egy snowboard baleset története

Komenda Tamás: Egy snowboard baleset története

2020. 12. 18., p - 11:48
0 hozzászólás
Tehát nyomni kell, és ez lett a vesztem, az úton a fagyott talajból egy gyökér kibillentett az egyensúlyomból, csatt, nagy ütést éreztem az arcomon, hopp egy fa gondoltam, ilyen volt már sok, de várjunk csak, mindenem csupa vér, és nem látok a jobb szememre!
k
A pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtár pályázatának novellái a DRÓTon

Komenda Tamás

Egy snowboard baleset története

 

2017 decembere

Helyszín Szlovákia, Jasna

 

„Írjon novemberben egy novellát!”

Ezzel a szlogennel indítottunk el idén egy felhívást a pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtárban. A szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére akartuk felhívni az emberek figyelmét. Lehetséges gondolatindítónak Szálinger Balázs Fatüzelésű című versét választottuk, de sem a témát, sem a terjedelmet nem kötöttük meg. Számos novellát kaptunk, a legfiatalabb szerző tizenegy éves, a legidősebb túl a hetvenen. A beérkező írásokat Szálinger Balázs véleményezte. Ezúton is köszönjük neki, hogy részt vett ebben a lelkes projektben. A megjelenéshez tizenhárman járultak hozzá. Köszönjük a Drót szerkesztőségének a publikációs lehetőséget.

Schandl Eszter

December 23. karácsony előtti hajnal, a város hideg piszkos takaróját vette fel, az ünnepi hangulatnak nyoma sincs, 5 óra Attila a társam most is mint mindig késik. Már éppen indulnék vissza haza az ágyamba, mikor is meglátom az ismerős autót, most csak pár percet késett, gyorsan átpakoltam a felszerelésemet, és már úton is voltunk, no végre gondoltam és el is aludtam nyomban. A Börzsönynél ébredtem fel, társammal megtárgyaltuk a napi tervet, bár a közeli Alacsony Tátra már hazai terepnek számít mindig tartogat meglepetést, nem is gondoltam ekkor még, hogy milyen komolyat a mai napra!

Megérkezésünk után nyomban öltözés a hideg parkolóban, készülődés és irány a hegyre! Pár bemelegítő kör után azonnal be a kalandok sűrűjébe.

Ott vár a varázslat, no meg a veszély!

A délelőtt gyorsan elszaladt, 14 óra, közeledett a záróra, mint mindig most is ekkor kezdtük a leghosszabb kört, irány az északi oldal!

 Fent 2040 méteren hangos szél, süvít, és semmit nem látni, nehéz szürke felhő takarja el a napot, elindulunk lefelé, a hegyen szokásos 80 km/h ás széllökések! A pálya itt csupa jég, jobbra szakadék, így csak nagyon lassan haladunk, félúton találkozunk egy csoport túra sízővel, hurrá nem mentünk beléjük! Pár pillanat múlva, láss csodát kitisztul és kinyílik a táj! Gyorsan ki a pálya szélére, kezdődhet a szabad csúszás! Ilyenkor a nap végén kell a legóvatosabbnak lenni, az ember fáradt, viszont, ha nem érjük el az utolsó felvonót a lift kezelő személyzet itt nem segít! Tehát nyomni kell, és ez lett a vesztem, az úton a fagyott talajból egy gyökér kibillentett az egyensúlyomból, csatt, nagy ütést éreztem az arcomon, hopp egy fa gondoltam, ilyen volt már sok, de várjunk csak, mindenem csupa vér, és nem látok a jobb szememre! Csak társam és az adrenalin segített lejutni a 10km re lévő elsősegély pontra, itt már nagyon karácsonyi volt a hangulat, nem foglalkoztak velem, csak miután vérző fejjel fogtam a deszkámat, hogy akkor én most elmegyek, ültettek le. No gondoltam legalább észleltek, ekkor felgyorsultak az események, mentő vitt a kórházba összevarrták a szemem ez idő alatt megérkeztek barátaim is kocsival a távoli Chopok délről, összetört fejjel, de éjszakára hazaértem! Az igazi kálváriám itthon kezdődött csak el, kiderült ugyanis, hogy az ütés hatására csúnyán eltört az arccsontom! De ez már egy másik történet, a gyógyulásé.

 

 

 

Boldog karácsonyt mindenkinek vigyázzunk egymásra és magunkra!