Kortárs probléma

Kortárs probléma

2014. 11. 22., szo - 10:17
0 hozzászólás

"Amint sikerül valamiben elmélyülnöm, valahol a háttérben bekapcsol a vészvillogó: meg fog csörrenni a telefonom, vagy eszembe jut valami fontos, hirtelen elintézendő dolog. Ez a felszín alatti kis szorongás egyrészt baromi bosszantó, másrészt motivál is, hogy az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is.

Sarah Kéryna

Sarah Kéryna

Beszélgetés Marseilleben Sarah Kéryna, francia költőnővel

"Az a legdurvább, mikor megcsörrennek a hullák zsebeiben a mobilok"

A vad sziklákkal és azúrkék tengerrel övezett, bohém Marseille fontos része Sarah Kéryna identitásának, mint ahogyan ő is ikonikus alakja a marseille-i művészvilágnak egyedi, montázsszerű, igazán női lírájával; irodalmi tevékenységével. Írásaiban az őt körülvevő világot tükrözi vissza, egyszerűen úgy, ahogy a percepció által megmutatkozik számára. A hallott és látott világ töredékeit saját emlékeivel vegyíti. A több oldalon keresztül futó versek hétköznapi hangvételű, autonóm és kiszámíthatatlanul felbukkanó töredékei idővel nyerik el sűrűségüket, tengerszerű mélységüket, felfejthetetlen összetartozásukat, kifinomult játékosságukat.

Szabó KisannaVerseid egyfajta valóság-lecsapódások, melyek sokszor költői naplóra hasonlítanak. Olykor dátumok vagy nevek indítják a verset. Hogyan gyökerezik benned ez a forma?

Sarah Kéryna: Megfigyelő vagyok, ez a személyiségem és a habitusom lényege. Regisztrálom, amit magam körül látok és hallok – a tájat,  a lakásom állapotát; utcán, utazás közben, moziban vagy rádióban elkapott félmondatokat, a bennem felbukkanó emlékfoszlányokat.

Nem hívom segítségül a képzelőerőt. Ennek megfelelően nincsenek kiemelt témáim sem.

Hagyom, hogy random módon ragadjanak meg a dolgok.

Szabó KisannaVerseid egyszerű, ragozatlan tőmondatokból, olykor csak szavak egymásutánjából tevődnek össze. Ahogy haladunk szellős soraid között, ezek az egyszerű fragmentumok plaszticitást és mélyéget nyernek. Hogyan éred el, hogy a számadás-szerű alapanyag mégis erős költői szöveggé álljon össze?

Sarah Kéryna: Az intuíció diktálja, hogy melyek azok a tájelemek, emlékek és elkapott mondatok, amelyek összeillenek. Ritmust keresek a töredékek között, így készítek montázst belőlük, valahogy úgy, mint ahogy a filmekben alkalmazzák ezt a technikát. Nagyon fontos számomra a zeneiség, s ennek talán a legfontosabb komponense a szünet, szeretek sok helyet hagyni a sorok között.

Szabó KisannaÚgy ragadnak magukkal a képek, hogy közben nem szédülünk bele.

Sarah Kéryna: Szeretem, ha legalább a versekben van idő levegőt venni, rá lehet látni a dolgokra. A legtöbbet talán utazás közben írok: vonaton, metrón, sokszor gyaloglás közben is. Az utazás, a haladás ritmust és elevenséget ad az írásnak.

Szabó KisannaSosem dolgoztál hagyományos versformákkal?

Sarah Kéryna: Tollgyakorlatokon kívül nem. Engem a kezdetektől fogva a való világ kondenzált, mégis szellős leképezése érdekelt. Az a sajátos forma, amivel dolgozom, adta magát. Ugyanúgy bukkant fel, mint a foszlányok, amiket rendezgetek a versekben.

Szabó Kisannade vonatkozik egy sorod, ami sokáig visszhangzott bennem: “Úgy csinálom a dolgaimat, hogy közben folyamatosan attól félek, hogy megzavarnak”. Ismerem ezt az érzést: kortárs probléma.

Sarah Kéryna: Amint sikerül valamiben elmélyülnöm, valahol a háttérben bekapcsol a vészvillogó: meg fog csörrenni a telefonom, vagy eszembe jut valami fontos, hirtelen elintézendő dolog. Ez a felszín alatti kis szorongás egyrészt baromi bosszantó, másrészt motivál is, hogy az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet.

Szabó KisannaMintha ez a sürgető érzés jelen lenne a soraidban is. A szellősség ellenére egyfajta folyamatos feszültséget és éberséget érzünk.

Sarah Kéryna: Az írásmódom folyamatos. Arról írok, ami megfog - mind az öt érzékemmel fogadom be a körülöttem levő világot. Az anyag, mivel dolgozom, állandó mozgásban van, pillanatnyi benyomásoknak engedve rendezem a részeket össze. Biztosan hozzájárul ehhez az éberség-érzéshez az is, hogy az írások alapanyagának nagyja útközben születik, s érezhető rajtuk a szó szerinti haladás a táj változásán keresztül.

Szabó KisannaA mozgásban lét, úgy tudom, más szinten is meghatározó számodra. Gyerekkorodat Franciaország északi részén töltötted.

Sarah Kéryna: Igen. És az ott teljesen más világ. Más a klíma, más a társadalom összetétele. A családom nagy része még mindig ott lakik, ez szerencsére sok utazásra ad okot. Én már 20 éve ebben a kaotikus mediterrán városban lakom, teljesen az otthonommá vált. Az észak-déli tengely azonban erősen meghatározza az identitásomat.

Szabó KisannaSzínésznőnek tanultál. Jelen van még a színház az életedben?

Sarah Kéryna: Színházi szövegeket is írok alkalomadtán, főleg felkérésre. Sokszor szervezek-rendezek akciókat, “térbe rendezem”[1] a felolvasásokat, más szerzőkkel, színészekkel csinálunk performatív jellegű irodalmi eseményeket. De a színház már csak másodlagosan része az életemnek. Költőként autonómabb életet élhetek. A váltás pedig nem volt éles, mert mindig is írtam, amióta az eszemet tudom.

Szabó KisannaA színházzal közvetlenebbé és közösségivé tehető a költői élmény. Mi szerinted a költészet szerepe ma? Fontos hogy elérhetőbbé váljon az emberek számára, vagy lényegéből fakadóan elefántcsonttorony-jellegű, zárt, elit közösségeknek való művészet?

Sarah Kéryna: Persze, hogy fontos, hogy  költészet minél több emberhez elérjen. Ezért fontosak annyira számomra  az írásműhelyek, amiket vezetek. Hogy

közösségben foglalkozunk versekkel.

Iskolákban, könyvtárakban és egyéb közintézményekben tartok workshopokat.

Szabó KisannaA stílusod annyira egyedi, tulajdonképpen műfajt teremtettél. A saját munkamódszeredet adod át a műhelyeken is?

Sarah Kéryna: Tulajdonképpen igen. Itt is azzal az anyaggal dolgozunk, ami a résztvevőket közvetlenül körülveszi. Azt próbálom meg átadni a résztvevőknek, hogy a költészet tulajdonképpen az elcsendesedés állapotából fakad. Manapság különösen fontos, hogy az emberek tudjanak megállni és figyelni. S ha az élményeiket ritmusba, melódiába rendezik, máris a költészet területén járnak. Ez a gyakorlat pedig

érzékenyít és élesít.


  • [1] Franciául a rendezés mise-en-scene, szó szerint színre, színpadra tételt jelent. Sarah itt a ’mise-en-espace’, vagyis a térbe rendezés kifejezést használta.