A kreatív írástól a világ is és az életünk is érdekesebbé válik - Ijjas Tamás

A kreatív írástól a világ is és az életünk is érdekesebbé válik - Ijjas Tamás

2017. 01. 14., szo - 06:40
0 hozzászólás

„A KMTG íróakadémia nem feltétlenül a fal, aminek nekimegyek szépen, hanem a ravasz, ami segített kilőni az ötletemet...” - mondta Ijjas Tamás költő, író, akinek a KMTG elleni tiltakozásából fakadó kreatív és nagyvonalú egyéni kezdeményezéséhez több mint 100 költő, író csatlakozott, elindítva ezzel az egész kortárs magyar irodalmat átfogó Független Mentorhálózatot. Interjú.

Interjú Ijjas Tamással

Interjú Ijjas Tamással

DRÓT: Szerinted "a tehetséggondozást spontán államosítják"?

Ijjas Tamás: Meglehetősen furcsa, hogy a Miniszterelnökség rengeteg pénzt ajándékoz a kultúrára, miközben az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkárságának egyre kevesebb finanszírozási lehetősége van. Ezek a finanszírozási döntések (a KMTG ügyén kívül más ilyen is van) elég rögtönzöttnek, és megfontolatlannak tűnnek. Emellett nem lehet azt mondani, hogy nem fontos ügyeket támogat a Miniszterelnökség, a szépirodalmi tehetséggondozás és a Kertész Imre-hagyaték gondozás egyaránt kiemelten támogatható projekt. 

A döntések átláthatatlanságával, a finanszírozott intézmények költségvetési terveinek ráláthatatlanságával, a társadalmi- és szakmai kontroll nélkülözésével bajok vannak. 

A finanszírozás ráadásul egyenlőtlenségeket teremt, egy sokáig nem az Anyaországban működő, amúgy színvonalasnak értékelhető íróműhely mindent visz a saját mellékútvonalain, amíg a több évtizedes hagyománnyal rendelkező irodalom körüli szellemi műhelyek, csoportosulások, szervezetek, folyóiratok nem kapnak ilyen rendkívülinek mondható összegeket, sőt! A Miniszterelnökségi döntések ilyen módon kultúrharcot generálnak, 

a győztesek túlzott  mértékben győztesek a vesztesek túlzott mértékben vesztesek, miközben a szakmai alapú, versenyszerű pályáztatás súlya és jelenléte egyre kisebb. 

Ha a politikai döntésekből ilyen mértékben kihagynak szakmai közösségeket, illetve az adott szakmát gyakorló egyéneket, akkor ezt spontán államosításnak is lehet nevezni.

DRÓTEgy bejegyzésedben azt írtad, hogy "a KMTG íróakadémia nem feltétlenül a fal, aminek nekimegyek szépen, hanem a ravasz, ami segített kilőni az ötletemet". Mit értesz ezalatt? 

Ijjas Tamás: Egy egyéves, komoly tervezést, odafigyelést igénylő társadalmi munkát nem lehet kivitelezni tiltakozásból. 

Ezért szó sincs nekimenésről. Arról van szó, hogy megmutassam a lehető legnagyobb nyilvánosságnak, hogy mit jelent a tehetséggondozás. Ráláthassanak a folyamatra, be legyenek "kibicek" vonva, legyen rá társadalmi ablak. Az is fontos, hogy 

egy hét alatt csak hozzám 56 pályázat érkezett be, de tudomásom van a Független Mentorhálózat olyan tagjairól is, akikhez három-négy nap alatt száznál több reménybeli mentorált kopogtatott be.

A társadalmunk ki van éhezve a kreatív önkifejezésre, ennek a kompetenciának a fejlesztése szerintem össztársadalmi igény. Itt nemcsak a jövendőbeli szépírók inkubátoráról van szó, nemcsak a pályakezdésről, hanem arról, hogy mind 

az oktatásban, mind a felnőttképzésben meg lehetne, sőt meg is kellene növelni a kreatív írás érdekeltségét. 

Egy felső tagozatos diáknak már nem árt, ha nem csak fogalmazni tud, hanem ismerkedik a szépirodalmi technével is. Ráadásul sokkal szórakoztatóbbak, saját élményt adók lennének a magyarórák. 

A kreatív írás egy nagyon fontos kompetencia, ami kedvezően hat csatolt területekre, mint a problémamegoldás, önreflexió, tudatosság, fókuszált és elmélyedt munkára való készség. 

A kreatív írástól a világ is és az életünk is érdekesebbé válik.

DRÓTMiből gondolod, hogy a későbbi mentorok, költők és írók számára is ez egy jó program, ami kölcsönösen megtérülhet mindkét fél számára? Mit jelent ez a program a mentoroknak? Mi a feladata egy mentornak? 

Ijjas Tamás

Ijjas Tamás (1978, Budapesten) 1997-ben érettségizett a Szentendrei Ferences Gimnáziumban, ugyanebben az évben verseiért arany oklevelet nyert a Sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Találkozóján. 2011-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom és nyelvészet szakán. 2005 és 2009 között a Telep Csoport, 2007 és 2009 között pedig az Előszezon tagja volt. 2003-ban jelent meg első verse a Parnasszusban, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Holmi, a Kortárs, Új Forrás, Alföld, Magyar Napló, a Kalligram, a Mozgó Világ, a Prae, az Ex Symposion és az Irodalmi Jelen közölte. 2004-ben vers kategóriában Simon Mártonnal megosztva elnyerte a Mozgó Világ nívódíját, a zsűri tagjai közül Lator László méltatta. Első verseskötete Fejedelmi többes címmel jelent meg 2008-ban a Noran Kiadó gondozásában. 2009-ben Kassák Lajos XIII. Kerületi Irodalmi Díjat kapott. Első gyerekverskötete Bőröndapu címmel Bogdán Viki illusztrációival 2012-ben jelent meg a Betűtészta Kiadó gondozásában. A verseskötet nyomán ugyanebben az évben a Kompánia Színházi Társulat készített ifjúsági előadást Lukács László rendezésében, amit 2013-ban az M2 is levetített Dr Téboly varázsműhelye című gyermek- és ifjúsági tévéműsorának keretében. 2014-ben A világ legrövidebb meséi címmel jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában Lackfi Jánossal közösen írt mesekönyve, amit Molnár Jacqueline illusztrált. Második verseskötete Hipnózis címmel a JAK-füzetek sorozat 192. köteteként 2015-ben jelent meg a József Attila Kör és a Prae.hu gondozásában. (Forrás Wikipedia)

Ijjas Tamás: Jó kérdés, én csak a magam oldaláról tudok vallani. Azt tudni kell, hogy a Független Mentorhálózatnak (egy hasonlattal élve) én csak a "biológiai apja" vagyok, de nem vagyok a "nevelője". Nem vettem részt a szervezésében. Reméltem, hogy lesznek emberek, akik csatlakoznak hozzám - egyénenként, szervezettségben nem gondolkodtam. Ezt a vonalat már (Nemes Z.) Márió vitte tudtommal és engedélyemmel. Én például nem vagyok választható mentor a Független Mentorhálózat listáján, és ez is egy gesztus mindkét oldalról. A kérdésed lényegére térve: Én szeretek emberekkel és szövegekkel foglalkozni, tehát gyakorlatilag mentorként a szenvedélyemet gyakorlom. Ráadásul nagyon vallom azt, hogy 

tanítva tanul is az ember, ha átadja a tudását, az a tudás mélyebb, reflektáltabb lesz, 

ráadásul ott lesz egy élő párbeszéd köztem, és a pályázatomat elnyerő pályakezdők között (nagyon úgy tűnik, hárman lesznek), ami nem csak nekik lesz valószínűleg inspiráló, hanem nekem is. Tehát a saját értékrendemnek megfelelően cselekszem, ha tehetséggondozással foglalkozok. Az energiáimmal való gazdálkodástól természetesen félek, nyilván lesznek fárasztóbb időszakok is a folyamatban, de nekem ez megéri. Nagyon örülnék, ha jövőre is kitudnám írni a pályázatot, minden politikai íztől függetlenül, hosszú távban gondolkodok, és ebben az is a cél, hogy valami nagyobb társadalmi üzenetet is képviseljek - ezért a közösségi média felületeimen lesznek a kreatív írás kompetenciáját fejlesztő játékok, feladatok, illetve érdekes információk. Ezekkel mindenki élhet, fejlesztheti saját magát, lehet "önmaga mentora". 

A legszélesebb réteget szeretném feltüzelni az írás szenvedélye iránt. felébreszteni az átlagemberben is lappangó művészt (és ezt most inkább átlagemberként mondom - mert az vagyok -, mint művészként).

(Az interjút készítette - WST -. IJJAS TAMÁSRÓL fotók: BACH MÁTÉ.)