„Lengyelország – e hazában valaki mindig építkezik...” - ANASTASSIA VEKSHINA ÚJ VERSEIBŐL 2.

„Lengyelország – e hazában valaki mindig építkezik...” - ANASTASSIA VEKSHINA ÚJ VERSEIBŐL 2.

2016. 01. 30., szo - 17:45
0 hozzászólás

„...erdőket vágnak házakat fűtenek / fehér plasztik labdákat cipelnek / mint a jövő / bolond nagy hótömbjét / a háború előtti járdakövön” - Anastassia Vekshina korábban Észtországban és Lengyelországban, jelenleg Moszkvában élő, kortárs orosz költőnő versei a DRÓT világirodalmi sorozatában.

ANASTASSIA VEKSHINA

ÚJ VERSEIBŐL 2.

 

(fúrnak)

fúrnak ma megint

ahelyett hogy szabadságra mennének

július az orrunk előtt

a napernyők már a homokba szúrva

megálljatok csak

mi majd a strandon fogunk fúrni

Lengyelország – e hazában

valaki mindig építkezik

erdőket vágnak házakat fűtenek

fehér plasztik labdákat cipelnek

mint a jövő

bolond nagy hótömbjét

a háború előtti járdakövön

 

(ötkor sötét)

Ötkor sötét van.

A ló az útra szart.

Autóbusz, vigyél innen a városba.

 

(litván albínó)

litván albínó a halpiacon

megkóstoltatja velem a füstölt bálnát.

képzeld, mind elutaztak nyaralni

és senki nincs itt.

képzeld csak el.

 

mintha nappal filmet forgattak volna

és éjjel járkálnál a díszletek között.

növények kapaszkodó indái,

kiürített felhőtlen üzletek

és karácsony csillagai az ablakokban.

 

vigyázz hogy el ne ess.

mindenütt jég.

hatalmas bálna úszik az utcán.

 

(itt a falépcső)

itt a falépcső a nyitott ajtó és a napfény

az iskolai tornaterem ablakain a labdavédő háló

a függönytartó parányi kerámiafigurái 

a guggolva cigiző férfi a benzinkútnál

és itt a temetőkapu

a gyermekét ringató cigánylány akit az ablakból néz az anyja

itt a nyár a tél és íme az ősz

lám együtt utazunk valahová mégis elválunk egymástól

megöregedtünk de legjobb fotóinkat megőrizte

a mennyei adatbázis

és aki lapozgatja a mennyei archívumot

az végtelenül boldog az örökre fiatal marad

és soha nem unatkozik

napfény a lépcsőn az ajtónál és a csecsemőt ringató cigánylány

hosszú árnyak ismétlődnek a tartományban

 

(Szokolay Zoltán fordítása)

 

ANASTASSIA VEKSHINA 1985-ben született Moszkvában. Miután diplomázott orosz történelemből és filológiából Észtországban és Lengyelországban folytatta tanulmányait, és ott is doktorált, témájául Dosztojevszkij írásait választva. Több rangos díjra jelölték, verseit lefordították olasz, német, lengyel, angol, horvát, szerb, litván nyelvekre. Ő maga is fordított lengyel költőket oroszra, többek között Czesław Miłosz, Wisława Szymborska, Tadeusz Różewicz, Marcin Świetlicki, Andrzej Sosnowski, Roman Honet, Adam Wiedemann és mások verseit. Két alkalommal is (2009 és 2010) részt vett a "Castello di Duino" nemzetközi költészeti találkozón Triesztben. Jelentős műfordítói tevékenységet végez, a lengyel és az orosz kultúra közötti párbeszédet és megértést elősegítve. Magyarul a DRÓTon jelennek meg először a versei.