Lin Shü Don Quijotéje

Lin Shü Don Quijotéje

2017. 10. 22., v - 11:11
0 hozzászólás

Lin Shü neve valószínűleg ismeretlen Önök előtt, pedig már szerepelnie kellene minden irodalomtörténeti kézikönyvben. - állítja Mikaël Gómez Guthart, aki írását Párizsból küldte a DRÓT olvasóinak.

Mikaël Gómez Guthart

 

 

Lin Shü Don Quijotéje

 

Kína egyike azoknak a témáknak, amelyekhez, ugy látszik, senki  sem nyúlhat  büntetlenül: ritka az olyan  szerző, aki Kína ürügyén ne a saját legbensőbb fantazmáit tárná fel; ezek, ilyen értelemben Kínáról szólva saját magukról beszélnek. 

Simon Leys

     

Lin Shü a délkelet kínai Fuzsian vidékén született autodidakta tudós, a Csing-dinasztia, a császárság utolsó uralkodó dinasztinájának leszármazottja, egyszerre volt festő, költő, kalligrafikus, regény- és esszéíró, valamint műfordító. Kína könyvtáraiban az ő fellépése előtt –   a XIX. század vége felé - nemigen  voltak irodalmi fordítások: a több évszázados kínai hagyomány értelmében ezek az intézmények régi kínai szövegek kommentálására fektették a hangsúlyt és nem importáltak irodalmat. Lin Shü nagyban hozzájárult a külföldi “egzotikus”- előbb angol, majd francia, amerikai, svéd és német irodalom Kínában való megismertetéséhez. Lin Shü azonban nem beszélt és nem olvasott semmilyen idegen nyelven. 

 

Fordításaihoz egy olyan, az adott nyelvet – elvben  – elég jól ismerő munkatárs segítségét vette igénybe, aki a mandarin beszélt változatában felolvasta neki  a kiszemelt művet. Ezt a nyersfordítást ültette át aztán Lin Shü klasszikus mandarin nyelvre,

 

egyes – igaz, csekély számú – szakértő véleménye szerint az eredetihez hűen, figyelmét elsősorban a meseszövésre  és nem a stílusra, a szöveg dallamára, vagy ritmusára összpontosítva. Lin Shü bámulatos képességgel rendelkezett ahhoz, hogy egy-egy szöveget egy másik ember szemével olvassa. 

          A kép eltávolítva. Sorozatosan tizenkilenc ilyen munkatárs segítségével lefordított, helyesebben átírt csaknem kétszáz nyugati klasszikus művet egyebek közt Balzac, Shakespeare, a két Dumas, Tolsztoj, Dickens, Goethe, Stevenson, Ibsen, Montesquieu, Hugo, Csehov és  Loti írásait. Egyes átültetései a XX. század elején valóságos bestsellerré váltak Kínában, ilyen például a Kaméliás hölgy, amely A párizsi kaméliás hölgy öröksége címmel jelent meg. Ennél is meglepőbb, sőt rejtélyesebb az, hogy

 

Lin Shü fordításai közül mintegy ötvennek a szerzőjét, sőt még az  eredeti  nyelvét se sikerült azonosítani,  ezek  között az elveszett kéziratok között ismeretlen remekművek is lappanganak. 

 

A könyvek néha keresztutakat, elágazó ösvényeket járnak be, országhatárokon kelnek át, hogy váratlan helyekre jussanak el. Erre nem egy példával szolgál a világirodalom, illetve az írás története. A fiatal Izsák Bashevis Singer, Knut Hamsun, Romain Rolland és Gabriele d’Annunzio  fordítója nem tudott se norvégül, se franciául, se olaszul,a két világháború közötti Lengyelországban kiadott német fordításokat ültette át jiddis nyelvre. Witold Gombrowicz saját maga írta át spanyolra Ferdydurke c. művét két kubai író, Virgilio Pinera és  Humberto Rodriguez Tumeu közreműködésével, akik viszont egy szót sem tudtak  lengyelül, az így létrejött szöveget fordította le franciára a buenos aires-I Alliance française egy tanára segítségével – így született  a Ferdydurke első francia kiadása  1958-ban, Maurice Nadeau jóvoltából.  

 

Lin Shü 1921-ben fogott bele Cervantès Don Quijotéjának fordításába,a már bevált módszer szerint, egy 1885-ben kiadott angol fordítást véve alapul. 

 

Munkatársa, ezúttal Csen Zsijalin, egyetemi éveinek egy részét Angliában töltötte és így alkalmasnak látszott a kijelölt feladatra. Szövege azonban csak részben volt hű az eredetihez, nemcsak számos, ebben nem szereplő párbeszédet is tartalmazott, hanem átugrotta a  híres, 285 oldalnyi bevezetést is. 

 

Mindez emlékeztet bizonyos Pierre Ménard titkos vállalkozására, aki Jorge Luis Borges szerint át akarta volna írni a Don Qujote első könyvét.  

 

  Lin Shü csonka fordítása 1922-ben jelent meg Sanghaiban  Egy őrült lovag életrajza  (vagy,  a  későbbi kiadások szerint  A megbabonázott lovag élete) címmel. Nyomdáival, irodalmi kávéházaival a Kelet Párizsának becézett Sanghait akkortájt a kínai könyvkiadás  fellegváraként tartották számon. A beteg, legyengült Lin Shü két évvel később hunyt el, örökségül ezt a fél-Don Qujoté-t hagyta ránk.

 Érdekes összefüggés, hogy Cervantès Don Quijotéja éppen egy beteg öregembernek, a lovagregények bolondjának kalandjait beszéli el, és hogy a szerző  állítása szerint ezeket arabból fordította egy muzulmán történész. Az állítólagos fordító  a XIV. század óta lovagregények visszatérő figurája: egyes szerzők gyakran állítják, hogy szövegeiket toszkán, tatár, florentin, görög, magyar, vagy akár valamilyen azonosíthatatlan nyelvből fordították. Ezek szerint a modern irodalom nyitánya egy 1605-ben megjelent fordítás lenne, melynek hőse regényolvasó. A kör szépen bezárul. 

Bármennyire pontos is egy újraírással felérő fordítás, az eredetit nem helyettesítheti, Ortega y Gasset szerint csak odavezető út. Lin Shü és hű munkatársa Csen Zsijalin munkássága nem cáfolja, hanem éppen ellenkezőleg ragyogóan példázza  ezt a megállapítást. 

 

Paris, 2017.

 

Fordította Kassai György.

 

Mikaël Gómez Guthart (Párizs, 1981) műfordító és filológus. Witold Gombrowicz, Alejandra Pizarnik és Miguel de Unamuno francia fordítója.

KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓK

Ne felejtsük el Henri Michaux-ot!

Ha van olyan, hogy „modern”, hogy „európai”, hogy „szürrealizmus”, ezen szavak tiszta és jó, helyes és mély értelmében, akkor az leginkább az, amit Henri Michaux képviselt. A 2017-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg magyarul Ecuador című útinaplója, amelyet igazi lassú olvasmányként forgattam, és számomra az elmúlt év egyik legnagyobb könyvélménye volt.

Szabdalt üresség - Henri Michaux nyomán

Kínát egyszerre érte a Nyugat nyüzsgő érzékisége, és saját történetének ősi, távoli szava. Ekkor érkezett oda Henri Michaux. - Viczenti Mátyás esszéje a kínai kalligráfia és Henri Michaux kapcsolatáról.

KÍNA A DRÓTon

Itt van az új magyar Tao Tĕ Ching?

Megtudjuk, miért nem illik össze Malacka a Taóval, miért rejti magát és írását egyszerű köntös mögé a bölcs, és hogy mi fán terem - a Tao Tĕ Ching legújabb fordítója, Padányi  Gulyás Gábor szerint - a metafizikai megvalósítás?

Mi a tao?

Elmélkedés a harmincharmadik maxima felett

Hasonlítsuk össze Hamvas Béla, Weöres Sándor, Tőkei Ferenc és a legújabb Tao Te King fordítás egyetlen versét. Mit kapunk? Hát nem biztos, hogy a taót.

A meztelenség lényeges? (18+)

François Jullien A meztelenség lényege című könyvéről könnyű lenne azt állítani, hogy a festészetről szól, hogy összehasonlítja az európai és a kínai akt festészet történetét, de ez így nem teljesen igaz. Éppen az ő könyvéből derül ki, hogy ilyen, hogy „kínai akt” tulajdonképpen nincs is, csak hatások folyamán, és éppen az ő könyvéből derül ki, hogy mennyire meghatározó az európai vizuális kultúrában a meztelen női (vagy férfi, de inkább a női) test. 

„Kína nyugtalansággal tölt el”

A fenti kijelentést Pascal vetette papírra, és ma is legalább annyira indokoltan élő érzés, mint a 17. században. A Kínával kapcsolatos nyugtalanságra számos jelenség ad okot, az európai kultúra körében éppúgy, mint kívüle. Magyar viszonylatban éppenséggel a nyugtalanság hiánya nyugtalanító, ami vélhetően a Kínával kapcsolatos tájékozatlanságra, olykor naiv egzotizmusra vagy egyszerű tudatlanságra vezethető vissza. - Tillmann J. A. esszéje.