Lukács bontása - Ludassy Mária, Thiel Katalin és Tillmann J. A. válaszai körkérdésünkre

Lukács bontása - Ludassy Mária, Thiel Katalin és Tillmann J. A. válaszai körkérdésünkre

2017. 01. 28., szo - 06:44
0 hozzászólás

Lebontják Lukács György filozófus, kommunista politikus szobrát a XIII. kerületi Szent István parkban, ahol helyet kap majd egy az államalapító Szent István királyról készült alkotás - döntött a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén. Ludassy Máriát, Thiel Katalint és Tillmann J. A.-t kérdezte meg a DRÓT, hogy mit gondolnak Lukács-filozófiájáról, Hamvassal való vitájáról és konkrétan erről a döntésről.

Lukács György (1890-ig Löwinger György Bernát, Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.) magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus. A tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Nemzetközileg is ismert marxista filozófus.

DRÓTAz Ön számára mit jelent Lukács György és filozófiája?

THIEL KATALIN: Számomra Lukács egy jelentős európai és magyar filozófus, akinek különösen esztétikája és az 1919 előtt írott művei kiemelkedőek, a filozófia történetében is megkerülhetetlenek. Regényelmélete és esztétikája vitathatatlanul a legjelentősebb gondolkodók közé helyezi világszerte. Ezt bizonyítják azok az egyetemi kurzusok hazánkban és külföldön egyaránt, ahol elméleteit oktatják, elemzik. Mindez nem jelenti azt, hogy tanításának egészével egyetértek, hogy számos részletével nem vitatkoznék. 

A gondolkodás elmélyült vitákban és nézetegyeztetésekben érlelődik.

Thiel Katalin

Politikai szerepvállalását nem tudom megítélni, de tudom, hogy már többen elemezték, részleteiben feltárták, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Érdemes elolvasni mindehhez Eörsi István Lukács- interjúját. 

LUDASSY MÁRIA: Lukács György az egyik legjelentősebb XX. századi filozófus, marxisták között meglehet A legjelentősebb. 

TILLMANN J. A.: Lukács fiatalkori írásai fiatalkoromban, amikor újra megjelentek friss és érdekes olvasmányok voltak. Ezek, valamint a regényelmélete valószínűleg ma is élvezhető. 

A marxista-szenilista szövegei szuvaknak való zagyvalékok. 

Az esztétikum sajnálatosságát – ahogy akkoriban becéztük – a 70-es évek végén már az Esztétika szakon se olvasta senki.

DRÓTMit gondol Lukács György és Hamvas Béla vitájáról?

THIEL KATALIN: Kettőjük vitája úgy tudom, hogy egymástól  eltérő művészetfelfogásukból és a létről alkotott gyökeresen ellentétes nézeteikből fakadt, s

egy normális világban meg is maradt volna az akadémiai viták szokásos szakmai keretei között. 

A magyar társadalom azonban akkortájt sajnos nem ilyen volt, Hamvas Béla gondolkodása sokak számára „rendszeridegen” volt. Lukács egyetemi tanárként olyan bírálatot fogalmazott meg, amely óhatatlanul is ráirányította a figyelmet Hamvas - az uralkodó ideológiai állásponttól - gyökeresen eltérő véleményére, s ez a figyelemfelhívás sajnos tragikusan érintette Hamvas Béla életét, 1948-ban B-listázták. Véleményem szerint Lukácsnak mindebben közvetett szerepe és felelőssége volt.

Ludassy Mária

LUDASSY MÁRIA: A Lukács-Hamvas vitában - mint magam is kitelepített - persze Hamvas oldalán állok, de a nemzetközi filozófiai életben Lukács a fontosabb. Az utóbbi miatt 

a Lukács-archívum ügyét fontosabbnak tartom a szobor-ügynél. 

TILLMANN J. A.: Hitelesnek tűnő elbeszélés szerint Lukács a 30-as években Moszkvában, ahol folyvást fokozódott az osztályharc, éjjelente bőröndökben vitte német könyveit a Moszkva folyóba, hogy ne vádolhassák meg reakciós, impérialista irodalom olvasásával... Amúgy sem volt nagyon képben a modern művészet kérdésében, még csak fuvallata sem volt hozzá. 

A vitában ő a moszkovita „irányvonal” szócsöve volt csupán. 

Méltán jellemezte akkortájt Adorno Az ész trónfosztása c. könyvének megjelenése kapcsán, hogy nem egyéb, mint tulajdon eszének trónfosztása...

DRÓTHelyes vagy helytelen döntésnek tartja a Fővárosi Közgyűlés határozatát?

THIEL KATALIN: A közgyűlési előterjesztés nem tárgyilagosan fogalmaz, számos szempontot nem vesz figyelembe. A döntés véleményem szerint elhibázott és egyoldalúan elvakult, szélsőségesen politikai természetű. 

Szomorú, hogy a 21. században hazánkban, újra az ötvenes évek stílusa dívik, hogy az akadémiai és a szakmai vélemények az ilyen típusú  döntésekben manapság nem játszanak szerepet. 

Tillmann JA.

Tehát helytelen döntésnek tartom, mert rossz hírünket kelti világszerte, mert nem segíti elő az őszinte véleménynyilvánítást, a szabad gondolkodást, mert félelmet gerjeszt, mert rossz beidegződéseket generál. Egy közgyűlésnek nem szabadna ideológiai kérdésekben véleményt nyilvánítania, megalapozatlanul szavazgatnia. 

LUDASSY MÁRIA: Örülhetünk, hogy nem Prohászka, Wass Albert vagy Molnár Tamás szobra kerül a helyére - elvégre István király kimondottan européer volt.

TILLMANN J. A.: Nyilván le kell bontani, hiszen a szánalmasnál szánalmasabb, szentebbnél szentebb Istvánok szobormányainak felavatására mérhetetlen nemzeti szükséglet mutatkozik. Az állami ártányok, kivált a fasiszta mutáció (©Ungváry Rudolf) élcsapata felől kétségtelenül. De lehet, hogy igazi népi kezdeményezéssel állunk szemben, hiszen a „hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezete” által megválasztott képviselők döntöttek így.