A Magyar Kultúra Napja margójára

A Magyar Kultúra Napja margójára

2020. 01. 23., Csü - 08:12
0 hozzászólás

„A kultúrában dolgozók bértáblája 2008 óta nem változott, ezeket a béreket egészítik ki úgy, hogy legalább a minimálbért mindenki hazavihesse. Én magam könyvtáros voltam, saját tapasztalatból tudom, milyen úgy dolgozni, hogy nem érzel megbecsülést, és a hónap második felében azon szorongsz, hogyan fogod kihúzni a következő utalásig. Ennek ellenére nem panaszkodhatom, mert legalább nekem ebből nem kellett senkit eltartanom. Bele sem merek gondolni, mit érezhet az, akinek ebből a fizetésből kell a gyerekeit etetnie, öltöztetnie, iskoláztatnia.” Simon Eszter, egykori könyvtáros írása és egy petíció, amivel támogathatod a közművelődésben dolgozók követelését a DRÓTon.

Budavár

Oda jutottam a Magyar Kultúra Napján, hogy pár gondolatomat összeszedjem a mai nappal kapcsolatban, engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Talán nem kavar akkora vihart a szélesebb körökben, mint a színházi törvény ügye, vagy az egészségügyi bérek és állapotok, vagy épp az, hogy Schobert Filozófus Norbi milyen vállalhatatlanul tesz egybites kijelentést nőkről és férfiakról egyaránt. Mindegyik fontos (az utóbbiról vannak kételyeim), de ez is egy fontos ügy, és kell, hogy emellé is odaálljunk!

A kultúrában dolgozók bértáblája 2008 óta nem változott, ezeket a béreket egészítik ki úgy, hogy legalább a minimálbért mindenki hazavihesse.

Én magam könyvtáros voltam, saját tapasztalatból tudom, milyen úgy dolgozni, hogy nem érzel megbecsülést, és a hónap második felében azon szorongsz, hogyan fogod kihúzni a következő utalásig. Ennek ellenére nem panaszkodhatom, mert legalább nekem ebből nem kellett senkit eltartanom. Bele sem merek gondolni, mit érezhet az, akinek ebből a fizetésből kell a gyerekeit etetnie, öltöztetnie, iskoláztatnia.

Könyvtárosi múltam bizonyos szempontból életem legszebb évei maradnak, mert minden nehézség ellenére imádtam a munkám, és a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy milyen szuper kollégák közé kerültem.

Ennek ellenére nem bírtam ki, és egy idő után beleuntam abba, hogy a főállásom mellett el kellett járnom felszolgálni,

és még azzal együtt sem tehettem meg, hogy visszautasítsam a szüleimet, amikor egy-egy 5 vagy 10 ezrest akartak a kezembe nyomni minden egyes alkalommal, mielőtt visszautaztam Pécsre. Gyenge voltam. Amikor jött az első lehetőség, ami segített kitörni, rögtön megragadtam, és hátat fordítottam a hivatásomnak.

Most 5 év után itt vagyok, és ha megkérdezi valaki tőlem, hogy mi a foglalkozásom, akkor csak forgatom a számban a mondatot, hogy mit is mondjak.

Azt hiszem, egy részem mindig könyvtáros marad, de nekem nem volt meg az az erőm, hogy ezt így bírjam csinálni. Minden tisztelem azoké, akik a mai napig küzdenek, és bíznak abban, hogy egyszer végre jobb lesz a kulturális területen dolgozók helyzete.

Köszönöm, hogy vagytok!

A petíciót itt lehet aláírni.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) felhívása a Magyar Kultúra ünnepén a kulturális dolgozók védelmére és megbecsülésére!

A Magyar Kultúra Napján – minden év január 22-én – hagyományainkat, ezeréves európai kultúránkat ünnepeljük, jogos büszkeséggel gondolunk ezen a napon az elődeink által létrehozott kulturális, szellemi értékekre.

A kulturális kormányzat vezetője büszkén jelenti ki, hogy a magyarság a nyugat-európai népeknél jobban őrzi európai kulturális értékeit. Kijelenti, hogy az elmúlt években komoly előrelépés történt a kulturális alapellátásban, amely a legkisebb falvakba is eljuttatja a kultúrát.

A kormány látványberuházásokkal bizonyítja elkötelezettségét, de a nemzeti közművelődés alapintézményei a vidéki könyvtárak, múzeumok, művelődési otthonok működési feltételei szinte semmit sem javultak az elmúlt években. Egyre több kulturális nonprofit kft. működik az országban, ami csak a fenntartó és nem a munkavégzés minősége szempontjából kedvező.

A kulturális ágazatban dolgozók bére még a költségvetésben dolgozók egyébként sem magas átlagbérét sem éri el. A kormányzat bérpolitikájának eredményeként 2020-ban ott tartunk, hogy szinte az ágazat összes dolgozója – alapfizetését tekintve – a garantált bérminimumot kapja! 

Valóban lehet alulfinanszírozott intézményekkel és (éh)bérekkel európai kultúránkat megőrizni?

Kérünk mindenkit, akinek fontos, hogy szabad és művelt nemzet éljen e hazában a magyar kultúrát fenntartó közgyűjtemények és művelődési intézmények további bontását ne engedje! Tiltakozzon a közművelődésben dolgozók megalázó bérezése ellen, aláírásával támogassa a szakszervezet követeléseit!  

  1. Követeljük azonnali bértárgyalások megkezdését a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete – KKDSZ – és a megállapodási joggal felruházott kormányzati vezetők között!  
  2. A bértárgyalások alapja: a bértáblák szerinti legkisebb nettó illetmény legyen legalább azonos a számított minimálbérrel, de megtartva a bértábla eredeti arányrendszerét!  
  3. A közgyűjteményi és közművelődési szférát érintő azonnali béremelés időpontja és mértéke legyen független a szféra ágazataira kidolgozandó életpálya modellek életbelépésének időpontjától és mértékétől!  
  4. A bértárgyalásokon megkötött megállapodást/megállapodásokat valamennyi megállapodó fél tekintse érvényesnek úgy a központi, mint az önkormányzati közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszerre! A Kormány adjon kiegészítő normatív támogatást a béremelések végrehajtásához!
  5. 2020-ban történjen meg a teljes állami és önkormányzati közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszer működési feltételeinek pénzügyi megerősítése, a vonatkozó normatívák és az ágazathoz tartozó nemzeti intézmények támogatásainak reális megnövelésével.  

Aláírásommal támogatom a KKDSZ követelését.