Maja Klarić versei

Maja Klarić versei

2019. 08. 24., szo - 07:27
0 hozzászólás

Az Erdei Költők (és olvasóik) egy évtizede minden évben találkoznak kint, a természetben és saját verseket olvasnak fel a szabad ég alatt. Olyan költők kapcsolódtak a kezdeményezéshez a világ minden pontjáról, akiknek fontos a természet, a környezetvédelem, a szabadság. Verseiket anyanyelvükön olvassák fel, majd pedig angol vagy horvát fordításban. 2019-ben tartották a IX. Erdei Költők találkozót a horvátországi Grožnjan városa melletti erdőben. Ezen a hétvégén DRÓTon Balogi Virág válogatásában és fordításában az Erdei Költőktől olvashattok sorozatban néhány verset. Elsőként a dalmáciai Maja Klarićtól, aki az Erdei Költők alapítója és fő szervezője.

Maja Klarić

Maja Klarić

Bemutatjuk az Erdei Költőket I.

Harmónia kertje

(Eram kert, Siráz)

Már láttad ezt a kertet
De nem sétáltál benne még
Már láttad e fákat
De nem ismered őket még

Isten hozott
A harmónia kertjében
Ahol összebújik édes és
Savanyú narancs
Ahol az olasz ciprus és a
Kanári szigeteki pálmák
Egy nyelvet beszélnek
És azt mondják
Isten hozott
Az öröklét kertjében
Hol japán szentfa és narancseper nő
Borzolja őket boróka és remegő rozmaring
Itt majdnem minden száz éves
Még ontják ódon árnyuk
A perzselő sirázi naptól védnek
Távol városi zajtól
Ez egy csendkikötő
Érezd magad otthon
Perzsia gyönygházmagányában
E szimmetriák
Paradicsomi kertjében

Isten hozott vándor,
A kitartás kertjében
Ahol minden marad a régiben
Ha távozol, csak te nem.

A szomszéd. Fa verse*

(Jam város környékén egy apró faluban, Busehr tartományban)

Azizam, drágám,
Eljött az ideje
Hogy búcsút vegyünk.
Mielőtt a nap
Felkapaszkodik az égre
Emlékeim rólad dalba szedem.

Láttam amint egy gazdától
Új szívet kapsz, jó pálmától valót
Még kicsi voltál,
Siheder
Aztán láttam
Hogyan nőnek ágaid
Évre év
Gyümölcsöt mégsem fakasztva

Láttam amint a gazdasszony
Éjjel kisettenkedik
Hogy téged öleljen
És amikor a falunép arra kérte férjét
Hogy kidöntsenek
Hallottam hogy azt mondja
“Nem, megvárjuk mit hoz az új év”

Azizam, több éve
Már hogy itt várok veled
Láttam sok pálmát kidőlni
Sírtam a kerttel utánuk
De te álltad a sarat
Csendben, magasan
És amikor mind lehajoltunk
Hogy felemeljük az elesetteket
Karunkkal a földet
Majdnem elértük
Te álltál némán, mozdulatlan

Éjjel

A gazdasszony
Gyümölcsért könyörgött tőled
Láttam ahogy könnyekkel áztatja törzsed
És reggel
Napkelte előtt
A munkások jöttére
Fent, ágaid között
A datolyák harmatként bújtak elő

Oly sok év telt el
Drága barátom
Míg itt álltuk a sarat
Évszakok jöttek és mentek
Színeket húztak a kertre
Szép új ruhát
És most ledőlsz, megpihensz

Kérem az eget
Küldjön esőt
Had fojtom belé magam.

 

*A helyiek úgy tartják, hogy a datolyafa csak akkor pusztul el, ha levágják a fejét, vagy ha vízbe fúl. Ha egy datolyafa elpusztul, akkor a mellette álló társa is követi a halálba. Ez a vers egy ilyen fa verse.

(Fordította Balogi Virág)

Maja Klarić

Maja Klarić

Horvát költő, műfordító
Maja Klarić 1985-ben született a horvátországi Šibenikben. A Zágrábi Egyetemen végzett angol nyelv és irodalom és komparatív irodalomtudomány szakon. Jelenleg műfordítóként dolgozik, ír verseket, prózát és esszéket is, főleg az utazás tematikában. Hazájában és a balkáni régióban már minden nagyobb irodalmi lapban közölt írásokat, és több verses-, valamint prózakötete is megjelent. 2011 óta szervez irodalmi, költészeti fesztiválokat. Az egyik az Art Attack, a másik pedig a Wood Poets (Šumski pjesnici / Erdei Költők). Az alábbi versek legutóbbi, iráni útján születtek.