Mi a helyzet a Városligettel?

Mi a helyzet a Városligettel?

2018. 01. 08., h - 10:30
0 hozzászólás

Tényleg rendőrállamban élünk? Mi van akkor, amikor a belső érzéked azt mondja, hogy a hatályos törvények nem igazságosak? Milyen egy ligetvédő aktivista? Halász Balázs beszélgetése Proics Lilla ligetvédő aktivistával, színikritikussal, tornatanárral a DRÓTon.

Proics Lilla

Proics Lilla

Összefoglaló interjú Proics Lillával

Halász Balázs: Miért harcolsz a Liget projekt ellen, mi a baj vele? El tudod mondani úgy, hogy az is megértse, aki nem mélyedt még el a témában?

*A dzsentrifikáció a modern nagyváros fejlődésével, változásával kapcsolatos szociológiai jelenség, a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése. A fogalom tényleges tartalma eltérhet a meghatározó társadalmi környezet és jelentős, a városfejlődésre hatással levő állami intézkedések igen eltérő súlya függvényében. (...) Magyarországon és Közép–Európában az 1990-es rendszerváltások társadalmi–gazdasági átalakulása hozta létre azt a környezetet, ami a ma dzsentrifikációként körülírható jelenséget felerősítette. Tipikus hazai példa Budapesten a 2010-es évek közepétől, a válsági pangás elmúltával az ingatlanpiacon beindult albérletárak drasztikus növekedésének következményeként, az alacsonyabb szociális-társadalmi osztályok kiszorulása a belvárosi kerületekből. (Forrás Wikipedia)

Proics Lilla: Megpróbálom. Engem elsősorban a dzsentrifikációval* szembeni ellenérzés mozgatott meg, az amit a például a 8. kerületben látunk évek óta. Egyes városrészeket ingatlan befektetők és a gazdasági elit „vállalkozóinak” érdekei szerint átalakítanak, ennek következtében pedig lecserélik a lakosságát tehetősebbre. Lényegében

az adott városrészből kiszorítják az addig ott élő bérlőket és tulajdonosokat.

Ha minden a tervek szerint halad, a Liget környékén lakó emberek többsége hosszú távon nem tud megmaradni a saját vagy bérelt lakásában, és ha ők onnan kiszorulnak, soha többet annyira jó pozícióban nem lesznek ebben a városban, életlehetőségeik drasztikusan romlanak, ami igazságtalan.

HB: Akkor, ha jól értem, nincs semmi bajod önmagával projekttel, csak a közvetett hatása az, ami neked nem tetszik, hogy eltakarítják onnan a kevésbé tehetős lakosságot, ami téged felháborít?

PL: Nyilván nemcsak ez a bajom, hiszen ebben a városban sok nagyvároshoz képest jóval kevesebb az zöldfelület. Meg lehet nézni, rengeteg statisztika, írás, jelent meg erről, csak az építészfórumon van 169 cikk – közlemény, beszámoló és vitairat. Az írásokat nagyjából követve nekem egyértelmű, hogy nem a zöld terület rovására kell múzeumi negyedet létesíteni a Ligetben.

Budapestnek ezen a részén – és ez egy nagyon nagy terület - ez az egyetlen lehetősége az embereknek, hogy zöldbe legyenek.

A környéken bérházakban laknak az emberek, és nincsen kertjük. Ezeknek az embereknek tök fontos, hogy ott egy valódi közpark legyen.

HB: A Liget-projekt képviselői azt állítják, hogy egyáltalán nem fog csökkenni a zöldterület.

PL: Igen, ezt állítják, de ez nem igaz. A zöld felület papíron valóban nem csökken, de ez azt jelenti, hogy az épületek tetején, meg különböző új területeken létesített új ültetésű felületek keletkeznek, melyek nem egyenértékűek a régi fák kivágása előtti területekkel. Arról nem is beszélve, hogy a zöldterületbe beleszámolták a tavat is.

A korrekt összehasonlítást amúgy is szinte lehetetlenné teszi, hogy ha most felmegyünk a honlapjukra, mást látunk, mint két héttel ezelőtt. Folyamatosan változtatják a látványterveket, az márpedig államtitkári szinten is elhangzott (az immár néhai Dagály kapcsán), hogy a látványterveknek kevés közük van ahhoz, hogy később mi valósul meg.

HB: Egy kívülálló, nem szakértő átlagember hogy döntse el, hogy a te és más ligetvédők állítása az igaz, akik azt mondják, hogy csökkeni fog a zöldterület, vagy azoknak higgyen, akik azt állítják, hogy nem csökken a zöldterület?

PL: Nehéz dolga van. Azt javaslom, olvassa Garay Klára blogját, aki évtizedek óta a Ligettel foglalkozik, elkötelezetten és közérthetően. Egy átlag kívülálló a Liget Zrt-nek a hangját hallja meg, mert ők kommunikációra, reklámokra rengeteget költenek. Profin kommunikálják az egészet, én ezzel szemben most egy bloggerre hivatkozom.

HB: Mi a helyzet az ehhez értő szakemberekkel, hány szakember sorakozott fel a ligetvédők mögé?

PL: Kevés.

HB: Miért kevés?

PL: Mert a rendszer úgy épül fel, hogy sokan vannak függő viszonyban az állammal. Nem akarom kritika nélkül azzal vádolni őket, hogy kollaboránsok, tudom, vannak építész stúdiók, kertépítők, akik igyekeznek úgy együttműködni, hogy a legkevésbé rossz megoldást találják meg. De az azért egyértelmű, hogy nem állnak ki a ligetvédők mellett. Az Építész Kamara, mint szakmai gyűjtő szervezet sem állt ki hangosan, pedig ez nagyon fontos lett volna.

HB: És ők miért nem állnak ki hangosan?

PL: Azért, mert elvtelenek, megalkuvók. Ezzel egyébként a saját szakmájukat értékelik le.

HB: Tehát akkor tényként ki lehet jelenteni, hogy a szakértők többsége a projekt mellett áll?

PL: Igen, vagy hallgat.

HB: A kevesek között, akik a Liget-projektet ellenzik, van olyan, aki általánosan elismert szakember, akit fel lehet mutatni, hogy ő legalább?

PL: Igen van, Bardóczi Sándor tájépítész, ő rengeteget ír és nyilatkozik is az ügyben. (Egyik összefoglaló írása itt érhető el.)

HB: Tételezzük fel, hogy minden ilyen bizonytalanság ellenére vannak nagyon sokan ma Magyarországon, Budapesten, akik úgy vélik, hogy a Liget-projekt nagyon nem jó.

PL: Volt erről több felmérés is, és a budapesti lakosok 70-80% ellenezte a Liget projektet.

HB: Tehát akkor minden propaganda ellenére többségben vannak azok, aki ellenzik a projektet, ugyanakkor vagy nem háborodnak fel az emberek, vagy ha felháborodnak, nem nagyon tiltakoznak. Mit gondolsz erről? Hogyan lehet ez? Mert ugye ti, ligetvédők „csak” egy kis csapat vagytok? Hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy az emberek túlnyomó többsége ellenzi a Liget projektet, de odáig még sem jut el, hogy láthatóan tiltakozzon ellene, pláne tegyen ellene?

PL: Úgy látom,

Magyarországon évek óta mindinkább beszorítják az embereket abba, hogy ne fogalmazzák meg a véleményüket.

Például több közintézmény munkatársaitól hallottam, utasításuk van arra, hogy mint magánember mit csinálhatnak a Facebookon és mit nem. Ezen kívül is sok munkahelyen kimondott vagy kimondatlan elvárás, hogy ne hangoztass „politikai” véleményt. Megtörtént már nem egyszer, hogy valakit elbocsátottak Facebookon kifejtett álláspontja miatt. Alighanem sokan félnek – és ezek alapján joggal.

HB: Az embereknek csak egy kisebb része dolgozik állami, vagy állam által irányított munkahelyeken. Mi van a többiekkel, akik az igazi piacról élő magáncégeknél dolgoznak?

PL: Apátia, passzivitás van, aminek biztosan komoly oka lehet, de ehhez nem értek.

HB: Személyesen mit tapasztalsz, mit mondanak neked az ismerőseid, barátaid, kollegáid, ha ez a téma szóba kerül?

PL: Leginkább elfordítják a fejüket. Azok az emberek, akiket ismerek, középosztálybeliek, akik még jól élnek. Lefoglalja őket a saját státusuk megtartása.

HB: Féltik a státusukat? Félnek? Vagy egyszerűen csak közömbösek?

PL: Azt hiszem, ilyen értelemben nem félelemről van szó, inkább közömbösek.

HB: A társaid és te mindenképpen egy törpe kisebbségbe tartoztok a társadalmon belül. Ti hajlandóak vagytok tettekkel is jelezni azt, hogy nem értetek egyet a Liget-projekttel, nem is egyszer, hanem sokszor, folyamatosan. Mi az benned, ami más, a többiekhez képest? Miért áldozod az energiádat tiltakozásra, és még vállalod akár azt is, hogy emiatt büntető eljárásokat kezdeményeznek ellened?

PL: Nem tudom, valószínűleg, ahogy a többieknek is, nekem is a személyiségemből fakad.

HB: Mert milyen a személyiséged?

PL: Kritikus. Valószínűleg az iskoláskori olvasmányaimban kereshetőek ennek oka.

HB: Miért, például miit olvastál?

PL: Az Antigonét.

HB: Az Antigonét?

PL: Kötelező volt. Azt hiszem, eredendően az anyai terror ellen lázadtam. Alighanem az tanított meg.

HB: Tehát, akkor a recept az, hogy terrorban kell tartani a gyerekeket és akkor előbb-utóbb ligetvédők lesznek?

PL: Hát, nem, mert a legtöbb ember nem megy szembe a terrorral, pl. a húgom is más utat választott.

HB: És hogy folytatódott a lázadó karriered?

PL: A gimnáziumot már igazgatói intővel fejeztem be, de azért nem voltam egy extrém gyerek, bár sok felforgató olvasmányom volt. Na, meg kaposváriként ott volt a Színház, ami a nagy korszakát élte, amire ugye, azt szokták mondani, hogy politikai volt. Ezért is lettem színikritikus: hogy sokat járhassak színházba.

HB: Ugorjunk vissza a jelenlegi lázadó tevékenységedhez: úgy tudom, büntető eljárások folynak ellened. Mesélnél erről?  Mert ugye, ez már nem tréfadolog?

 

Címlapkép: Magyarnarancs