Mihálycsa Erika
A kis kertészlegény
Szappanoperett
paszar seher jer gluglugyolj vedelj
preckelj fröcsögj pfáintos pilzseni
polyák pulyák pfinánc pisistenek
vakablakokban csömörűljetek
ihózz hígadj hős faragónia
lesz protokolbász nem kell sorba állni
übü atyánk bő parlagi gagyában
silingő söblin jödlizik tova
(Kovács András Ferenc)
Szereplők:
BÚBOCSKA, kedélyes rajzfilmördögöcske túlméretezett patákkal és farokkal, szarvacskáin apró propellerek, amelyek a szélben eufonikusan pörögnek;
ADYLLA,
LOVÉTA,
SARÉTHA, kertészlegények, attribútumaik: nyesőolló, fűnyíró, azbesztkesztyű, gumicsizma, feketeöv, pólójukon felirat: MAKE IT OLD; NERITOKRÁCIA; MINDENKI EGYETÉRT – EGYET MINDENKI ÉRT.
Kultúremberek, tanítványok, sejcicák.
Egy magányos hang a színfalak mögül, prológ:
Én kis kertészlegény vagyok,
Palántákat locsolgatok.
Mentorálok, monográfok,
Remélem, majd honorálnak.
ELSŐ JELENET. A kertészlegények kertjeiket művelik kórusban.
Fuga per canonem:
Ricercar 1 (a Kínai kánon dallamára) – LOVÉTA, SARÉTHA, ADYLLA:
Künn – csincs – kun – csaft,
Benn – csincs – kun – csaft,
Nyelv pang, érm csüng,
Ko – ccin – csunk – csak!
Ricercar 2, SARÉTHA:
Bon, bon-bon, bon-a-bon, rabon-bon, bon-a-bon, jelibon-bon, etc.
Ricercar 3, ADYLLA, SARÉTHA:
Nesz – tek – vir – gács,
Nincs – jobb – vir – csaft,
Bál – áll – lé – dől,
Ko – ccin – csunk – csak.
Ricercar 4, LOVÉTA:
Dom, dom-dom, dom-mon-dom, mon-dom Dom Perignon, etc.
Ricercar 5 – Tutti:
Ko – ccin – csunk – csak!
Ko – ccin – csunk – csak!
MÁSODIK JELENET: BÚBOCSKA belép.
BÚBOCSKA (bársonyos arioso, a Hair ‘Sodomy, fellatio’ dallamára:
Káefté, r-ováció,
Komondoros, konzultáci,
Ó, mamám! mért indecens e szép szó?
A palántámtól a FISZ kivan,
Pedig kertészlegénykednék velük, hejh! boldogan!
Agitprofin intézkedek,
Nélkülem már nincs is Megéneklünk,
S Monte Carlóig hallik a hangtunk.
A kormánypártira is rímelek,
Kurzus hátán Belzebubi így leszek!
Tutti:
Kormánypártira is megrímelek,
Ezt csináljátok utánam, slammerek!
HARMADIK JELENET. A zenekar rázendít egy felsőtúrosi legényesre. A négy kertész derekasan járja, néha elkapnak egy-egy „Múzsa” feliratot viselő sejcicát, forgatják. Csujjogatnak.
LOVÉTA:
Nagy nap van ma Döbrögben,
Fürdnek a költők az abrakban!
SARÉTHA:
Nagy nap van ma Jajdonba’,
Fosnak a táposok a lapjukba’!
ADYLLA:
Boszormányos kisangyalom
Szövegíróktól hány nagyon!
De ki döfi s töpik rája,
Tiszta szívből megcsócsálja!
BÚBOCSKA:
Menyecskehús, menyecskehaj,
Elkelne már egy Kossuth-díj,
Ihaj!
SARÉTHA:
Járjad csizmám ripityom,
Nem élhetek csak monyon!
Krusa testvér feszt rinyálja,
Kifingott a fesztiválja.
SARÉTHA, LOVÉTA:
Ő is menjen kopogtasson,
Ne csak fészbúkon ugasson
S a szőlőben savanyítson,
Tyuhaj!
ADYLLA (miközben tökmaghéjat köpköd):
Ki nem ugrál, kehes kortárs,
Verje ki az apja,
Szűnjék meg a lapja,
S minden jogalapja,
Hujj!
(ugyanezt latinul es)
Tutti:
Magyaridő szép idő,
Szépen süt a napja,
Mit nekünk te Athén, Greenwich,
Sydney, Áden, Róma,
Közép-Európa,
Ütött mán az óra,
Coki nyugovóra,
Költő, kit még életébe’
Nem dicsért fel Bréda,
S örülj, hogy csak újságcikkben
Vertünk térddel orrba!
A sejcicák és némely kultúremberek tapsolnak.
NEGYEDIK JELENET: a Káefté avatása. Bréda átadja a kulcsokat, középen Géza döntnököl. A csoport két oldalán mosolyogva sorakszik Erényi Imre, Nyalkó Iván, Mondomki Leslie, Nagy Merő, Danás Gábor, Ékes úr, Mézga Zoltán, valamint további kultúremberek és kultúrembernék, gomblyukaikban pitypang. A zsöllyében térdzoknis tanítványok hada. Az első sorban Laura s Amál sejcicák, büsztjük büszkén az „Előre Told” felirattal átkötve. Búbocska pajkosan megcsóválja a kicsik felé a farkát, amin a tanítványok kórusban nevetnek. Fotózkodás, ünnepi meghatottság, Himnusz.
Kórus:
Nézd, óh nézd, jönnek véghetetlen sorban
Mind az üldöződtek és leáldozódtak
S egy kérvényt ím benyújt: legyen minden, mi múlt
Menő nálunk újra, hisz a posztmodern kimúlt.
ÖTÖDIK JELENET: A tanítványok bebocsáttatnak a kertészetbe.
LOVÉTA, SARÉTHA:
Kis tehetség, nagy tehetség,
Ágyásunkba dőlni tessék,
Meg is nyírjuk, meg is trágyjuk,
A könyvét is mind kiagyjuk.
BÚBOCSKA, ADYLLA:
Kis tehetség, nagy tehetség,
Kisült-e már a malacság,
Ha kisült már, díjat rája,
Hadd adom ki harmadjára.
HATODIK JELENET: Első lecke.
SARÉTHA nyájasan:
Egy szuterén a garzon,
Melyben hét éve lakol,
S nincs kocsma, hol hitelre
Csurranna alkohol.
Kívül nyomaszt a csajod,
A depid ott belül,
S fölötted Muklész kardja:
Lapod ellehetetlenül.
S hopp, gyúl egy fény az éjben:
Az állam pártfogol,
Tehetséged ma végre
Ananászt szavatol.
De mihelyt közel s távol
Veled érz egy kebel,
Hisz Búb alád is nyúlott,
A hon rögvest kikel.
Süvölt a hávégében
Egy libsi szélbaszó,
Mutyit orront meg botrányt,
Hogy nincs is rája szó.
Hunniában, tudd, a költő
Embernek farkasa,
S ha szolgáltatnál pénzért:
Lehány a kritika.
Lehet, hogy nem New Yorkban
Szabták a verseit,
De mit tudod, nem-e lesz
menő, mit megnyalint?
Majd dűlőre jutunk mink
A Kárpátok alatt,
A szajrén osztozunk:
Ne félj, neked is marad.
Sok rossz közérzetet
Békévé old dalunk,
S már te is velünk csápolsz:
Mi gazdagok vagyunk!
HETEDIK JELENET: Második lecke.
ADYLLA:
Asszonyállat, férfibánat,
Princípiánk kézhez állott.
Nem is állott, nem is büszüdt,
Azerbajdzsánban fiksz bejött!
Lelkünk ötven árnyalatja:
Aki eztet olvasgassa,
A tíz ujját megnyalhattya.
Nuku nálunk plasztikbőrbe
Csummadt girnyác szafaládé
S szójatápon combosodott
Húros gamaty mortadella:
Ménké bio protokolbász
Megkárpátt vad mangalicból,
Benne színbél, zuza, faggyú,
Ehhez kén ám ecsém az ész!
Ugorj Zsolna irigykedhet,
Éhkoppány Zsolt besárgulhat,
De te, Olvasónk, jól jegyezd meg:
Székely sasunk nem fog legyet.
Székely gyomor kemény gyomor,
Nem lak biz a’ jól a gyomon.
Mit nekünk sok nebáncsvirág
Kritikus, ki gyilkot kiállt,
Valahányszor novellánkban
Késtől hörgik egy-egy állat.
A mü műnk disznóölős velnesz,
Polgibáknak frissont szerez,
Kínja, kéje, marconatja
Kislyányokat borzongattya.
Szentiváni hadakútján
Faszlatunk a halhatatlan-
Ságba sebes seprűnyélen,
Bősz orkán tép a nyomunkban,
S úgy szotyog rólunk a kultúra,
Mint másról ruha a diszkóba’
(Pardőz: a fonóba’).
Lent a pórnép sasol, izgul,
Esünk-e ki a tempóbul.
Ha dőllünk is s nem felállunk,
Tőlünk döglik Torja s Kászon.
Poétikánk foglalatja:
Nyalja es, ki nyalhattya.
(Elmenőben még ragozása hallik: vir, virum, viribus, viribol, mitviribolsz, nekemneviribojj, etc.)
NYOLCADIK JELENET: Harmadik lecke.
BÚBOCSKA:
Figyu ide, te költő, s te lány,
Míg rímem füledbe megy:
Bár pukkognak rája számosan,
A Géza egy isteni kegy!
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
Ő árboc zajló tengeren,
Dől vagy feláll, egyre megy,
S kopjék alatta húsz bár szék:
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
Asztalánál, hol ő oszt zsetont,
Mindig lesz számodra hely,
S Rien ne va plust sohase mond:
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
Kultúrán innen és tova
Ő felavat, mint a pinty,
Lehammaz, s díjakat faszol:
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
Hogy mi a disszidens meg disszonáns,
Kérdezd csak tőle meg.
Struccul legszebben tőle tanulsz:
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
Honához hűtlen sohse lesz,
Mert akkor’a szíve mint a hegy,
S csípi most is a humorunk:
Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!
KILENCEDIK JELENET: finálé.
Locsolóvers (Tutti):
Vastagbőrű rovatocskám,
Nincsen ki a betevőcském,
Kinyíllott a pitypangocska,
Jő-e már a honorocska?
A kertészlegények a tanítványokkal együtt locsolnak.
VÉGE
MIHÁLYCSA ERIKA (1977 március 12, Sepsiszentgyörgy) A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem angol tanszékének oktatója, műfordító. Többek közt Flann O’Brien, Beckett, Patrick McCabe, Julian Barnes, Jeanette Winterson prózáját, william carlos williams, Anne Carson, Paul Durcan verseit fordította. Rövidprózája, elegyes írásai a Látó, Kalligram, 2000 folyóiratokban jelentek meg. A Hyperion – For the Future of Aesthetics c. online irodalmi-művészeti lap társszerkesztője, amely a Contra Mundum kiadó égisze alatt jelenik meg.