Mihálycsa Erika: A kis kertészlegény - Szappanoperett

Mihálycsa Erika: A kis kertészlegény - Szappanoperett

2016. 02. 19., p - 19:37
0 hozzászólás

Kormánypártira is megrímelek, / Ezt csináljátok utánam, slammerek!” - Mihálycsa Erika - a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, műfordító - küldött egy kis bohózatot, amely az Orbán János Dénes tehetséggondozó Káeftéje körüli, részben a DRÓTon is zajlott, vitához kapcsolódik. Lapunk a nyitottság, a párbeszéd és a derű reményében, mint sajátos véleményt közli a szappanoperettet, tekintve, hogy a vitában végül is irodalmi tehetséggondozásról van” szó. 

Mihálycsa Erika

A kis kertészlegény

Szappanoperett

 

paszar seher jer gluglugyolj vedelj

preckelj fröcsögj pfáintos pilzseni

polyák pulyák pfinánc pisistenek

vakablakokban csömörűljetek

ihózz hígadj hős faragónia

lesz protokolbász nem kell sorba állni

übü atyánk bő parlagi gagyában

silingő söblin jödlizik tova

(Kovács András Ferenc)

 

Szereplők:

BÚBOCSKAkedélyes rajzfilmördögöcske túlméretezett patákkal és farokkal, szarvacskáin apró propellerek, amelyek a szélben eufonikusan pörögnek;

ADYLLA,

LOVÉTA,

SARÉTHAkertészlegények, attribútumaik: nyesőolló, fűnyíró, azbesztkesztyű, gumicsizma, feketeöv, pólójukon felirat: MAKE IT OLD; NERITOKRÁCIA; MINDENKI EGYETÉRT – EGYET MINDENKI ÉRT.  

Kultúremberek, tanítványok, sejcicák.

 

Egy magányos hang a színfalak mögül, prológ:

Én kis kertészlegény vagyok,

Palántákat locsolgatok.

Mentorálok, monográfok,

Remélem, majd honorálnak.  

 

ELSŐ JELENET. A kertészlegények kertjeiket művelik kórusban.

Fuga per canonem:

Ricercar 1 (a Kínai kánon dallamára) - LOVÉTA, SARÉTHA, ADYLLA:

Künn – csincs – kun – csaft,

Benn – csincs – kun – csaft,

Nyelv pang, érm csüng,

Ko – ccin – csunk – csak!

 

Ricercar 2SARÉTHA:

Bon, bon-bon, bon-a-bon, rabon-bon, bon-a-bon, jelibon-bon, etc.

 

Ricercar 3ADYLLA, SARÉTHA:

Nesz – tek – vir – gács,

Nincs – jobb – vir – csaft,

Bál – áll – lé – dől,

Ko – ccin – csunk – csak.

 

Ricercar 4LOVÉTA:

Dom, dom-dom, dom-mon-dom, mon-dom Dom Perignon, etc.

 

Ricercar 5 - Tutti:

Ko – ccin – csunk – csak!

Ko – ccin – csunk – csak!

 

MÁSODIK JELENET: BÚBOCSKA belép.

BÚBOCSKA (bársonyos arioso, a Hair ‘Sodomy, fellatio’ dallamára)

Káefté, r-ováció,

Komondoros, konzultáci,

Ó, mamám! mért indecens e szép szó?

A palántámtól a FISZ kivan,

Pedig kertészlegénykednék velük, hejh! boldogan!

 

Agitprofin intézkedek,

Nélkülem már nincs is Megéneklünk,

S Monte Carlóig hallik a hangtunk.

A kormánypártira is rímelek,

Kurzus hátán Belzebubi így leszek!

 

Tutti:

Kormánypártira is megrímelek,

Ezt csináljátok utánam, slammerek!

 

HARMADIK JELENET. A zenekar rázendít egy felsőtúrosi legényesre. A négy kertész derekasan járja, néha elkapnak egy-egy „Múzsa” feliratot viselő sejcicát, forgatják. Csujjogatnak. 

 

LOVÉTA

Nagy nap van ma Döbrögben,

Fürdnek a költők az abrakban!

 

SARÉTHA

Nagy nap van ma Jajdonba’,

Fosnak a táposok a lapjukba’!

 

ADYLLA

Boszormányos kisangyalom

Szövegíróktól hány nagyon!

De ki döfi s töpik rája,

Tiszta szívből megcsócsálja!

 

BÚBOCSKA

Menyecskehús, menyecskehaj,

Elkelne már egy Kossuth-díj,

Ihaj!

 

SARÉTHA:  

Járjad csizmám ripityom,

Nem élhetek csak monyon!

Krusa testvér feszt rinyálja,

Kifingott a fesztiválja.

SARÉTHA, LOVÉTA:

Ő is menjen kopogtasson,

Ne csak fészbúkon ugasson

S a szőlőben savanyítson,

Tyuhaj!

 

ADYLLA (miközben tökmaghéjat köpköd):

Ki nem ugrál, kehes kortárs,

Verje ki az apja,

Szűnjék meg a lapja,

S minden jogalapja, 

Hujj! 

(ugyanezt latinul es)

 

Tutti:

Magyaridő szép idő,

Szépen süt a napja,

Mit nekünk te Athén, Greenwich,

Sydney, Áden, Róma,

Közép-Európa,

Ütött mán az óra, 

Coki nyugovóra,

Költő, kit még életébe’

Nem dicsért fel Bréda,

S örülj, hogy csak újságcikkben

Vertünk térddel orrba!

 

A sejcicák és némely kultúremberek tapsolnak.

 

NEGYEDIK JELENET: a Káefté avatása. Bréda átadja a kulcsokat, középen Géza döntnököl. A csoport két oldalán mosolyogva sorakszik Erényi Imre, Nyalkó Iván, Mondomki Leslie, Nagy Merő, Danás Gábor, Ékes úr, Mézga Zoltán, valamint további kultúremberek és kultúrembernék, gomblyukaikban pitypang. A zsöllyében térdzoknis tanítványok hada. Az első sorban Laura s Amál sejcicák, büsztjük büszkén az „Előre Told” felirattal átkötve. Búbocska pajkosan megcsóválja a kicsik felé a farkát, amin a tanítványok kórusban nevetnek. Fotózkodás, ünnepi meghatottság, Himnusz. 

 

Kórus:

Nézd, óh nézd, jönnek véghetetlen sorban

Mind az üldöződtek és leáldozódtak

S egy kérvényt ím benyújt: legyen minden, mi múlt

Menő nálunk újra, hisz a posztmodern kimúlt. 

 

ÖTÖDIK JELENET: A tanítványok bebocsáttatnak a kertészetbe. 

 

LOVÉTA, SARÉTHA:

Kis tehetség, nagy tehetség,

Ágyásunkba dőlni tessék,

Meg is nyírjuk, meg is trágyjuk, 

A könyvét is mind kiagyjuk.

 

BÚBOCSKA, ADYLLA:

Kis tehetség, nagy tehetség,

Kisült-e már a malacság,

Ha kisült már, díjat rája,

Hadd adom ki harmadjára.

 

HATODIK JELENET: Első lecke.

SARÉTHA (nyájasan):

Egy szuterén a garzon,

Melyben hét éve lakol,

S nincs kocsma, hol hitelre

Csurranna alkohol.

 

Kívül nyomaszt a csajod,

A depid ott belül,

S fölötted Muklész kardja:

Lapod ellehetetlenül.

 

S hopp, gyúl egy fény az éjben:

Az állam pártfogol,

Tehetséged ma végre

Ananászt szavatol.

 

De mihelyt közel s távol

Veled érz egy kebel,

Hisz Búb alád is nyúlott, 

A hon rögvest kikel.

 

Süvölt a hávégében

Egy libsi szélbaszó,

Mutyit orront meg botrányt,

Hogy nincs is rája szó.

 

Hunniában, tudd, a költő

Embernek farkasa,

S ha szolgáltatnál pénzért:

Lehány a kritika.

 

Lehet, hogy nem New Yorkban

Szabták a verseit,

De mit tudod, nem-e lesz

menő, mit megnyalint?

 

Majd dűlőre jutunk mink

A Kárpátok alatt,

A szajrén osztozunk: 

Ne félj, neked is marad.

 

Sok rossz közérzetet 

Békévé old dalunk,

S már te is velünk csápolsz:

Mi gazdagok vagyunk!

 

HETEDIK JELENET: Második lecke.

ADYLLA:

Asszonyállat, férfibánat,

Princípiánk kézhez állott.

Nem is állott, nem is büszüdt,

Azerbajdzsánban fiksz bejött!

Lelkünk ötven árnyalatja:

Aki eztet olvasgassa,

A tíz ujját megnyalhattya.

Nuku nálunk plasztikbőrbe 

Csummadt girnyác szafaládé 

S szójatápon combosodott

Húros gamaty mortadella:

Ménké bio protokolbász

Megkárpátt vad mangalicból,

Benne színbél, zuza, faggyú, 

Ehhez kén ám ecsém az ész!

Ugorj Zsolna irigykedhet,

Éhkoppány Zsolt besárgulhat,

De te, Olvasónk, jól jegyezd meg: 

Székely sasunk nem fog legyet.

 

Székely gyomor kemény gyomor,

Nem lak biz a’ jól a gyomon.

Mit nekünk sok nebáncsvirág

Kritikus, ki gyilkot kiállt,

Valahányszor novellánkban

Késtől hörgik egy-egy állat.

A mü műnk disznóölős velnesz,

Polgibáknak frissont szerez,

Kínja, kéje, marconatja

Kislyányokat borzongattya.

Szentiváni hadakútján

Faszlatunk a halhatatlan-

Ságba sebes seprűnyélen,

Bősz orkán tép a nyomunkban, 

S úgy szotyog rólunk a kultúra,

Mint másról ruha a diszkóba’ 

(Pardőz: a fonóba’).

Lent a pórnép sasol, izgul, 

Esünk-e ki a tempóbul.

Ha dőllünk is s nem felállunk,

Tőlünk döglik Torja s Kászon.

Poétikánk foglalatja:

Nyalja es, ki nyalhattya. 

 (Elmenőben még ragozása hallik: vir, virum, viribus, viribol, mitviribolsz, nekemneviribojj, etc.)

 

NYOLCADIK JELENET: Harmadik lecke.

BÚBOCSKA:

Figyu ide, te költő, s te lány,

Míg rímem füledbe megy:

Bár pukkognak rája számosan,

A Géza egy isteni kegy!

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

Ő árboc zajló tengeren,

Dől vagy feláll, egyre megy,

S kopjék alatta húsz bár szék:

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

Asztalánál, hol ő oszt zsetont,

Mindig lesz számodra hely,

S Rien ne va plust sohase mond:

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

Kultúrán innen és tova

Ő felavat, mint a pinty,

Lehammaz, s díjakat faszol:

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

Hogy mi a disszidens meg disszonáns, 

Kérdezd csak tőle meg.

Struccul legszebben tőle tanulsz:

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

Honához hűtlen sohse lesz,

Mert akkor’a szíve mint a hegy,

S csípi most is a humorunk:

Tutti: A Költő egy Isteni Kegy!

 

KILENCEDIK JELENET: finálé.

 

Locsolóvers (Tutti):

Vastagbőrű rovatocskám,

Nincsen ki a betevőcském,

Kinyíllott a pitypangocska,

Jő-e már a honorocska?

 

A kertészlegények a tanítványokkal együtt locsolnak.

 

VÉGE

 

MIHÁLYCSA ERIKA (1977 március 12, Sepsiszentgyörgy) A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem angol tanszékének oktatója, műfordító. Többek közt Flann O'Brien, Beckett, Patrick McCabe, Julian Barnes, Jeanette Winterson prózáját, william carlos williams, Anne Carson, Paul Durcan verseit fordította. Rövidprózája, elegyes írásai a Látó, Kalligram, 2000 folyóiratokban jelentek meg.  A Hyperion - For the Future of Aesthetics c. online irodalmi-művészeti lap társszerkesztője, amely a Contra Mundum kiadó égisze alatt jelenik meg.