Rögtönzött konténer interjú, egy apokaliptikus fesztivál élmény közepén
Az ezerarcú Sziget fesztivál idei utolsó napja egy hatalmas viharral, ám annál nagyobb kaland- élménnyel zárult. Igazi posztapokaptikus látvány volt a tomboló vihar közepén táncolók, és kukászsákban sörözők rituális küzdelme az ítéletidő ellen. Tokáig vizesen és sárosan, kiadós bolyongás után sikerült megtalálnunk érdeklődésünk legfőbb tárgyát: az Élőkép Színház interaktív labirintusát, mely sajnos aznapra bezárta kapuit. Nem estünk kétségbe, felkutattuk Bérczi Zsófia művészeti vezetőt, aki egy öltözőnek használt konténerben ücsörgött a társulat tagjaival. Mivel a rossz idő miatt nem tudtunk körbemenni a labirintuson, úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy spontán interjút. A kezdeti melankólia mindenki arcáról gyorsan eltűnt, és hamarosan egy vidám beszélgetés, majd közös éneklés kerekedett a dologból.
Az Élőkép Színház Labirintusa talán a Sziget Fesztivál egyik legizgalmasabb programja, mely évek óta sikeresen működik. A komoly színészi munkát igénylő előadás, rendkívüli emocionális készségeket is követel. Nem véletlen, hogy alapos felkészülés, elhivatott csapattagok, és kellő nyitottság szükséges a labirintus zökkenőmentes működéséhez. Ez nem egy szokványos „játék” hanem egyfajta elmélyülés önmagunkba, a válasz megtalálása, legfőbb kérdéseinkre. A JiCsing Labirintus (I Ching Labyrinth) egy nyolcszögletű labirintus, amelyben a színész-lélekvezetők az ősi kínai javaskönyv alapján nyolc háromvonalas ősjelet (trigramot) személyesítenek meg, melyek a következők: Az Ég, A Föld, A Dörgés, A Szél, A Víz, A Tűz, A Hegy, A Tó. A szimbólumok szerepéről, a labirintus működéséről, és a megélt élményekről kérdeztem a csapatot.
Drót: Meséljetek kicsit a labirintusról!
Bérczi Zsófia (Művészeti vezető): 2000 óta létezik labirintus a Szigeten, és már a legelső is nyolcszögletű volt. 2001-ben a JiCsing volt a téma, – akkor még csak installációként, melyben a zsákutcák végében nyomtatott idézetek voltak kifüggesztve a könyvből, de aztán elkanyarodtam egy másik irányba, és Tarot Labirintusként futott tovább évekig, melyben már élő lélekvezetőkkel – a Tarot Nagy Arkánumaival – lehetett találkozni. A Sziget programszervezője, Kardos Józsi kérésére – aki szerette volna, ha hosszú évek után módosítok – a tizenharmadik labirintus témája ismét JiCsing lett, és úgy érzem, hogy ez sokkal inkább belepasszol ebbe a nyolcszögletű formába, mint a Tarot. Mindazzal együtt, hogy előtte el nem tudtam volna képzelni, hogy a Tarot-s program valaha kikerül a labirintusból, annyira fontos volt számomra annak az állandó tökéletesítgetése.
Drót: Hogyan kell elképzelni ennek az egésznek a menetét?
Livingston Zoltán, Zozó (Beavató): Nyolcfős csoportokban fogadjuk az embereket. Felhúzok egy rolót, ahol belépnek, mellette van egy nagy láda, amibe letehetik azokat a dolgokat, amiket nem szeretnének behozni a labirintusba. Aztán leülnek a bágua kerék köré – rögtön el is mondom nekik, hogy a bágua jelentése nyolc jel, és azonnal bemutatom a nyolc ősjelet, mely a keréken szerepel. Ebben a külső térben kezdődik el számukra a külső beavatás. Én itt mesélek kicsit nekik a JiCsingről, majd megkérem őket, hogy tegyenek fel egy olyan kérdést, amit szívesen feltennének egy öreg bölcsnek. Eztán megpörgetjük a kereket kétszer, ami által kisorsolódik nekik a nyolc háromvonalas jel közül kettő, mely egymás fölé épülve adja majd ki a kérdésükre kapott kódolt választ: egy hexagramot. Az alsó jel alapján az annak megfelelő színű övet, a felső jel alapján az annak megfelelő színű kalapot ölthetik magukra. Aztán –miközben felidézik a kérdésüket- kivesznek egy marékkal egy nagy adag pálcából, amit hatosával le kell számolniuk, és hat vagy annál kevesebb számú maradék adja meg azt a vonást, mely a választ árnyalja, ezt jelzi a zászlóra írt szám, amit a kalapjukra tűznek. Ez alapján bent a labirintus szereplői olyan jelenettel lepik majd meg a látogatót, mely pontos választ adhat a kérdésére. Ha mindez megvan, bevezetem őket a középtérbe.
Drót: Mesélsz még egy kicsit a JiCsingről az olvasóknak?
Livingston Zoltán, Zozó (Beavató): A JiCsing – A változások könyve- a kínaiak ősi szent könyve. 64 hexagramot tartalmaz. Minden hexagram egy-egy különböző élethelyzetet ír le. Kipörgetnek az emberek valamilyen hexagramot maguknak, ez fogja megmutatni az ő kérdésükre a választ. Ez egyénileg mindig más. A labirintusban a bent lévő színészek segítségével van lehetőségük értelmezni a saját felfogásuk szerint magát a választ.
Drót: Halljunk egy kicsit a társulatról is. Mit érdemes rólatok tudni?
Bérczi Zsófia (Művészeti vezető): Ez itt a JiCsing Labirintus csapata, erre az előadásra. A JiCsing Labirintus 2015 óta minden évben, azaz négyszer egy hétig szerepelt az elmúlt években a Szigeten, és eddig még máshová nem kapott meghívást. A Tarot Labirintus még 2003-ban indult, és az már sok helyen járt a világban. Most például kaptam egy olyan visszajelzés, hogy ez a JiCsing koncepció sokkal szervezettebb, mint a Tarot, amiben könnyebben el lehet veszni- mind térben, mind időben. Ott ugye az a koncepció, hogy bárki bárkihez oda mehet, bármeddig maradhat. Itt viszont végig tartjuk a lüktetést, szóval ez egy nagyon szervezett előadás, minden idő be van osztva. 2018-ban egy remek csapatnak sikerült összeállni:
- ÉG: Antal Attila, Bérczi Zsófia
- SZÉL: Ködmön Petra, Somlai Panni
- FÖLD: Filep Krisztina Mandula, Horváth Brigitta
- TŰZ: Szalay Heni, Tímár Dorka
- TÓ: Bodócs Diána, Kis Veronika Anna
- HEGY: Fenyvesi András, Kalmár Ákos
- DÖRGÉS: Dániel Attila , Molnár György
- VÍZ: Fenyvesi Boga, Pataki Teréz
- KÖZÉP ŐRE: Gulyás Anna, Jablonkay Judit
- BEAVATÓ: Livingston Zoltán, Zemlényi-Kovács Barnabás
Drót: Ki kicsoda ebben az élőszereplős játékban?
Bérczi Zsófia: A labirintusnak van egy nyolcszögletű középtere, amin körben van nyolc kapu. A játék egyik izgalmas kulcsa, hogy a bágua kerék, amit a beavató térben megpörgetnek, a kicsinyített mása ennek a középtérnek, s ha ide bejönnek, akkor a kint még háromvonalas jelek itt bent színes ruhás szereplőkké változnak, életre kelnek. Minden látogató először az alsó, majd a felső jelével találkozik, azokkal a szereplőkkel kerül kapcsolatba, akinek a jelét magán viseli, illetve amit válaszul kipörgetett. Anna (és Judit) a közép őre, a tér közepén fehér ruhában áll, ő vezeti le a bemutatkozó rítust a tibeti csengőjével. Az egész labirintusnak vagy egy pulzálása, olyan, mint az univerzum, úgymond rituális szinten leképezzük az univerzum működését. Ennek az alapja az, hogy minden összeszűkül, aztán kitágul, mint ahogy a szívünk is. És a labirintus közepe jelképezi tulajdonképpen ezt a szívet. Ez az a pont, amihez közeledünk és távolodunk. Aki ide betér, az nyolc társával együtt megélheti, a középpontban az egység, összetartozás, közösség élményét. Amikor pedig innen eltávolodik, akkor egyre inkább csak önmagára, személyes problémájára figyelhet, s velünk –a nyolc különböző minőséggel- találkozva saját élete legbelsőbb kérdésére kaphat választ. Ez a pulzálás az egész játék során megfigyelhető, amit a közép őre és a beavató különböző hangjelzésekkel irányít.
Drót: Mi alapján választottátok ki, hogy ki milyen szerepben lesz?
Bérczi Zsófia: Ahogy egy színházi előadásnál, a rendező itt is belegondol, hogy ki melyik szerepre alkalmas, és megkérdezi az embereket is, hogy ők mit szeretnének választani leginkább. Ez a kettő együtt, hol egyik, hol másik dominál. Van, aki több szerepre is alkalmas, ilyenkor az dönt, hogy a csoport összetételét figyelembe véve megtaláljam minden szerepre a lehető legalkalmasabb embert, tehát a legmozgékonyabb lesz mondjuk a Tűz, a legnyugodtabb lesz például a Hegy.
Drót: Megközelítőleg mennyien fordultak meg nálatok most az idén a Szigeten?
Bérczi Zsófia: 1200 körüli látogatószámot tudunk összeszámolni nagyjából.
Drót: Nagyon összetett folyamat a csapatok koordinálása. Milyen módszereket használtok?
Bérczi Zsófia (Ég szerepben is): Húsz percenként jön be egy nyolcfős csoport, és egy csoport négyszer húsz percet tölt a labirintusban, tehát az előadásban ezek a nyolc fős csoportok párhuzamos idősíkokban vannak jelen, melyek olykor interakcióba lépnek egymással. Az a különlegessége ennek a rendszernek, hogy időben rétegek épülnek egymásra, és ezek az időrétegek együtt, harmonikusan működnek. Teljesen együtt kell mozogni.
Drót: Mik ezek az idősíkok?
Bérczi Zsófia: Van a húszperces beavatás, utána van egy másik húszperces intervallum, amiben a nyolc különböző szereplő egyesével foglalkozik a látogatókkal, és akinek a beavató és a középőre hangjelzéseket ad. A harmadik felvonás akkor kezdődik, amikor az egyéni foglalkozásokból visszamennek középre a látogatók. Ennek a három rétegnek – vagy idősíknak – együtt kell működnie, teljesen egy ritmusban. Ha bármi elcsúszik, akkor azzal az egész játék ritmusa felborul. A második réteg a legbonyolultabb. Először minden látogatót megkérünk, hogy a saját alsó minősége szerint mozogjon, például Tűzként, vagy Égként. Erre vannak instrukciók, illetve mindegyik minőségnek van egy speciális kelléke: a Tűzé a lobogtatható fátyol, az Égé a jogar, a Földé a párna stb. Ez a kellék segíti a látogatót a mozgásban. Az instruálás után az alsó minőség szerint mozgó látogatót magára hagyjuk, és megkeressük azt a látogatót, akinek a kalapja, azaz a felső minősége vagyunk. Itt van egy különleges lehetőség arra, hogy egy színházi akció keretében átadjuk a JiCsing személyre szabott válaszát. A hatvonásos jelben, két háromvonásos jel van. Az a koncepcióm, hogy a kettő kombinációja adja meg a választ a látogató kérdésére, mintha két minőség egymással kapcsolatot létesítene benne. Az akció keretében a látogató a saját alsó minősége, mi, szereplők pedig az ő felső minőségének szerepében vagyunk jelen, találkozunk, és segítünk neki abban, hogy megélje a két minőség viszonyát. Az elején fel is hívjuk mindig a figyelmét erre: „Tekints rám úgy, mint egy benned lévő minőségre.” Úgy kell egy ilyen akciót elképzelni, hogy miközben bizonyos módon mozog a látogató, például a Tűz szerepében lelkesen lobogtatja a fátylát, érkezik a felső minőség szerinti szereplő, és valamilyen hatást ad neki, például a Föld jön egy puha párnával, ráteszi a hátára, és finoman lenyomja a földre. Tehát a két kellék segítségével történik valami a látogató és a szereplő között. Minden akcióban van egy pont, amikor elmondjuk a látogatónak az akció kulcsmondatát. Van 384 vonás, és minden vonáshoz tartozik egy általunk kitalált akció. Ennek a résznek a Közép őre hívása vet véget. Ekkor mindannyian bemegyünk középre- mindenki a saját kapuján viszi vissza a látogatóját, letesszük a kellékeket, és besimulva az egyformaságba együtt énekelünk és körtáncot járunk, a harmadik időréteg látogatóinak ritmusára, akik húsz perccel korábban jöttek be, és már előrébb tartanak a folyamatban. Ők a hexagramuk ritmusát ütik, melyben a jang a „tá” a jin pedig a „ti-ti”. Ezután elvisszük az alsó minőség szerinti látogatónkat egy kis szobába, úgy mondjuk „Kérlek kövess engem az Ég (Dörgés, Szél, Hegy, stb…) házába”, ahol egy vizualizációval folytatódik az önismereti utazás. Itt is a két kipörgetett minőség a hívókép, de ebből bármi kikerekedhet, azt szoktuk mondani, hogy az ember itt tényleg a saját belső bölcsétől, a saját tudattalanjától kap választ. Ezután megosztjuk velük a hexagramjuk jelentését, azaz a hagyományos JiCsing szerinti interpretációját.
Drót: Mindenki választ kap a kérdésére?
Filep Krisztina Mandula (Föld): Először is szerintem dicsérendő dolog, ha az ember önmagában tényleg megtalálja a helyes kérdést, ami valóban foglalkoztatja. Akinél ez már megvan, szerintem azok könnyen kapnak választ is. De ebben elég széles a skála, és azon is múlik, hogy mennyire nyitottan, és mennyire csak egy ilyen „Sziget- játékként” tekintenek erre az egészre. Általánosságban szerintem valamennyire tudják kapcsolni a JiCsing válaszát, illetve mi is megerősítjük őket abban, hogy később még lesz idejük átgondolni, leülepszik bennük. Nagyon gyorsan éri nagyon sok impulzus az embereket, tehát idő kell, hogy feldolgozzák mindezt, erre jó a csendes elvonulás a külön szobába. Véleményem szerint nagy sikere van a labirintusnak.
Drót: Ki lehet azt jelenteni, hogy mindenki egy JiCsing szakértő már közületek?
Bérczi Zsófia: Mindenki a saját jeleivel foglalkozott- tehát azokkal a hexagramokkal, amiben szerepel az ő trigramja, ami azt jelenti, hogy egy Kua (szereplő) a 64 kombinációból tizenötöt jól ismer.
Szalay Heni (Tűz): A JiCsingnek vannak nagyon furcsa logikái, előfordul, hogy két minőség kapcsolatánál mi is megütköztünk, mert nem magától értetődő a régiek JiCsing értelmezése. Például annál a hexagramnál, ahol lent van az Ég és felül a Föld azt gondolnád, hogy a Föld elnyomja az Eget, pedig közben ennek a jelnek a jelentése a Harmónia. És ennek az ellentétje, amikor felül van az Ég és lent a Föld, ami a világ legtermészetesebb képe, az pedig a Megrekedést jelenti a JiCsing szerint. Ha egy logikát az ember már felfedez benne, akkor egyre jobban el lehet gondolkodni a többi jelről is.
Bérczi Zsófia: Vannak nagyon szép, magától értetődő képek. A JiCsing természeti képekkel operál. Például az alul Víz, felül Szél a Feloldódás jele, a természeti képben a JiCsing alul a vizet jégnek látja, amit a langyos szél finoman felolvaszt. Ez azoknál szokott feljönni, akiknek valami miatt a szívük megkeményedik. De vannak olyan jelek, amik sokkal bonyolultabban értelmezhetők. Amikor például alul van a Szél, – ami a JiCsingben Fa is lehet meg Szél is – és felül a Víz, azt azzal a komplett képpel magyarázza a JiCsing, hogy van egy fából készült vödör, ami lemer a kút aljába, és ha felhúzzák, akkor felülre kerül a víz. Ez a Kút jele, ami az egyik kedvencem: a kút mélyén van a mindannyiunkban közös Emberség, és ezért nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon a kút, hogy mindig tudjunk merni „az emberi lét isteni természetének örök kútforrásából”, erről szól a jel.
Drót: Mennyi idő alatt tanultátok ezeket meg? Jó szó az, hogy ezt „tanulni” lehet?
Mindenki: Inkább elmélyedni benne.
Bérczi Zsófia: Nagyon szerettem a felkészülési folyamatnak azt a részét, amikor ezekre a kis akciókra készültünk. Először nem csak ésszel, de főként szívvel és lélekkel meg kell érteni, hogy miről szólhat egy jel, egy vonás – én például próbálok mindig keresni valami olyan már megélt élethelyzetet, amihez egy vonást kapcsolni tudok. Aztán jön a színházi feladata: olyan akciót kell létrehozni a megfelelő kellékek segítségével, amivel sikerül azt a hatást elérni, mint amit a vonás mutat.
Szalay Heni (Tűz): Azt még nem mondtuk, hogy ez a nyolc jel, vagyis ez a nyolc fős csapat egy családot is alkot. A JiCsingen belül is van ennek egy szimbolikája: az Ég az apa, a Föld az anya, és vannak a lánytestvérek, meg a fiútestvérek. Ennek a nyolc embernek, aki bejön, el is mondjuk, hogy ők egy családként lépnek be, lesznek külön utak, de egy családként fognak kilépni. A tanuláshoz visszatérve, én úgy gondolom, hogy ebben csak lépésről lépésre lehet elmélyedni. Nem lehet csak úgy leülni és bemagolni a JiCsing könyvét, annak semmi értelme. Nekem sokat segített a próba folyamatban, hogy magunkon is kipróbáltuk. Nem csak a hatásokat, hanem az egész folyamaton végigmentünk többször. Végigmentünk a labirintusban, feltettünk egy kérdést és egymásnak végigvezettük az egész folyamatot. Ez talán még fontosabb tapasztalat volt, mint ha csak olvasgattuk volna a könyvet. Hiszen akkor kap értelmet, amikor mi magunk is átéljük. Én például azért szerettem volna idén Tűz lenni, mert tavaly Víz voltam, és nagyon szerettem volna megélni az ellentétes minőséget.
Drót: Mi okozza nektek ebben a legjobb élményt? Illetve mi okozza a legnagyobb nehézséget, ha van ilyen?
Kis Veronika Anna (Tó): A látogatók sok dolgot kipróbálhatnak a labirintusban, van éneklés, tánc, mozgás, amit a minőségük szerint csinálnak. Nagyon sok oldalról közelíthetik meg a problémájukat. Jó érzés őket hozzásegíteni a válaszhoz.
Szalay Heni (Tűz): A csapatszellem nagyon sokat ad, mi is egy ilyen kis család leszünk a próbák során a rengeteg együttléttel, meg együtt gondolkodással. Ez nagyon inspiráló, és érezzük a hatását a saját életünkön is. Ez pedig nagyon jó. Nekem a nehézség idén főként abból fakadt, hogy ha valaki részegen jött be, mert nem szúrták ki, nem fordították vissza a bejáratból. Vagy ha valaki külföldi volt, de olyan szinten nem beszélt angolul, hogy nullát, mert akkor pont a lelke és az értelme veszett el az egésznek. Lelkileg meg az, ha valaki egy nagyon sötét vonást húz, és a mi feladatunk segíteni neki a legjobb tudásunk szerint, hogy ő majd meg tudjon vele birkózni. Vannak elég kemény kimondások a JiCsingben, és ezeket nekünk kell tolmácsolnunk.
Horváth Brigitta (Föld): Én több látogatótól kaptam azt a visszajelzést, hogy nagyon érdekes volt megtapasztalni azt, hogy ő milyen minőség. Kérjük tőlük, hogy mozogjanak az alsó trigramjuknak megfelelő minőségben. Ehhez segítséget is adunk nekik. Én Föld vagyok ebben a játékban, de amikor kipróbáltam a többiek mozgását, az borzasztó izgalmas volt, mert nagyon más Dörgésnek lenni, vagy Víznek, vagy Tűznek. Teljesen más az eszköze, teljesen más az instrukció, amit meg kell testesíteni. Személy szerint nekem ez rendkívül izgalmas volt, és több ember is jelezte, hogy milyen izgalmas volt ezeket eljátszani.
Fenyvesi András (Hegy): Van egy olyan része, amikor a látogatóval elvonulunk relaxálni, és egy képet kell elképzelniük. A jelüknek a képét szoktuk segítségként megadni. Nekem az szokott nagyon tetszeni, amikor például valaki Hegy felett a Dörgést kapta, azonban nem a hegy feletti vihart látja, hanem ettől egy kicsit elrugaszkodottabb képet. Ez után a rész után mindig megkérdezzük, hogy tudják-e vonatkoztatni azt, amit láttak a jelenlegi élethelyzetükhöz. Nem szoktuk őket annyira faggatni, de ha van kedvük róla beszélni, akkor meghallgatjuk. Én azt szeretem hallgatni, amikor valaki elkezdi magától mesélni, hogy mennyire jól passzolt neki a kép, amit kapott, és ez a válasz mennyire betalált. Ekkor látszik rajtuk a lelkesedés,és a hála.
Tímár Dorka (Tűz): Én nagyon szeretem azt a figyelmet, amit tudok nekik adni, és azt, ahogy a kezdeti megilletődésből el lehet őket mozdítani a megnyílás felé. Nekem az a kedvenc részem, amikor bent a kis házunkban meghívjuk a képüket. Többször volt olyan tapasztalatom, hogy az illető nem tudott feküdni sem, hanem ült feszesen, mereven egyenesen, alig csukta be a szemét. Itt olyan 5 percünk van arra, hogy hozzásegítsük őket ahhoz, hogy ebből az állapotból a végére mégis kapjanak valami képet. A másik véglet pedig, amikor akár könnyekig meg tudnak érintődni attól amit látnak, hallanak, tapasztalnak. Ami nekem a nehézség ebben, hogy gyorsan el kell tudni engedni őket, mert jön a következő csapat. Ez a váltás számomra mindig nehéz és erőt próbáló.
Gulyás Anna (Közép őre): Miután az egyéni találkozásokban a legmélyebb ponton egy kicsit magukra maradnak, utána újra összegyűlnek egy bizonyos adott jelre középen. Ott egy kicsit a szívükre teszik a kezüket, figyelik a szívük lüktetését, mi pedig emlékeztetjük őket arra, hogy ugyanígy lüktet a mindenség, és ugyanígy lüktet ennek a labirintusjátéknak a folyamata is. Ezután megmutatjuk nekik, hogy a választ, amit kaptak, ritmusként is lehet olvasni. Ritmusokat ütünk, mindenki a saját ritmusát, amiből egy szép alaplüktetés lesz. Mindenki le tudja ritmizálni a saját jelét, ezek ti-ti, tá-ra vannak lebontva. Aztán behívom a Kuákat és a velük lévő látogatókat a középtérbe, és egy koreográfia szerint lezajlik egy tánc, elhangzik egy ének. Egyfajta rítus csúcspont ez. Utána egyedül maradnak velem nyolcan, és kapnak egy mantrát, mely mindenkinek a saját hexagramjának a ritmusára és jelentésére íródott, s így mind a nyolcuknak különböző. 64 különböző versike. Éneklés után megfogjuk egymás kezét, és felnézünk a gömbtükörbe, ami Isten figyelő szemét szimbolizálja. Aztán elmondom nekik, hogy ha a labirintusban eltévednének majd, akkor nyugodtan visszajöhetnek hozzám, szívesen segítek nekik a kijutásban. Ha pedig majd az életükben érzik elveszve magukat, akkor hallgassanak a szívükre, mert a szív össze van kötve a mindenséggel. A legvégén pedig áldott utat kívánok nekik. Nekem ez egy olyan pillanat, amikor elbúcsúzhatok mind a nyolcuktól. Ilyenkor a szemükben látom a hálát és a köszönetet. Innen már csak az a dolguk, hogy kitaláljanak a labirintusból.
Zozó: Az én szerepem egészen más, én nem vagyok ott bent a többi szereplővel, csak egy nagyon rövid időre. Számomra a legjobb a labirintusban az, hogy bejön az egész csoport egyfajta hangulattal, érzéssel, és láthatom azt a változást, amin ők keresztülmennek, mire kiérnek belőle. Teljesen más lesz mindenki. Ez általában nagyon pozitív szokott lenni. A legjobb, hogy én látom a kezdetet, és a véget.
Bérczi Zsófia: Kincső gyűjtötte az emlékeket, élményeket, visszajelzéseket az út végén egy kis dossziéban. Szerintem beszéljen ő is egy kicsit.
Csikós Kincső: Nekem nagyon jó élmény volt látni az embereket, amikor jöttek ki. A legtöbben nagyon pozitív élményként élte meg ezt az egészet. Volt, aki szkeptikusan ment be, és teljesen jókedvűen jött ki. Jó ötlet volt leíratni velük a tapasztalataikat, mert így jobban át tudták gondolni, és jobban megfoghatóvá vált számukra ez az egész élmény.
Molnár Anna (Fotós): Én fotósként azért vállaltam el ezt a munkát, mert régebb óta ismerem a labirintust és mindig hihetetlenül tetszett a világa. Nagyon tetszik maga az anyaga is, ez az áttetsző drapéria, ami egy titokzatos, sejtelmes hangulatot ad ennek az egésznek. Részévé kellett válnom úgy a társulatnak, akik már húszan összeszoktak, én pedig csak megjelentem, és valamelyik sarokból fotóztam őket. A jó hangulatú társaság gyorsan befogadott. Gyönyörű emberi pillanatok voltak azok, amikor a Kuák elvonultak a házaikba a látogatókkal például. Azért van ilyen nagyon sok szép pillanatkép, mert az egésznek van egy belső varázsa. Nagyon megérintett. Az egész társaság szívvel- lélekkel csinálja és ez a legszebb.
Különleges élményt jelentett elkészíteni ezt az interjút. Miközben odakint tombolt az ítéletidő, odabent szinte ragyogott minden az arcokon szétterülő mosolytól. Megkértem a társulatot, hogy énekeljék el a kedvenc éneküket, melyet boldogan meg is tettek. Kedves olvasó, te se hagyd ki!
Bérczi Zsófia és társulata rendkívüli élménnyel gazdagítják, nem csupán a fesztiválozók életét, hiszen több a színház, a tánc, a képzőművészet és a lélekvezetés határainegyensúlyozó előadás is fűződik a nevükhöz. Érdemes követni az ÉLŐKÉP SZÍNHÁZ Facebook oldalát, illetve a honlapot is.
A képeket Molnár Anna fotográfus készítette
