Minden le van...

Minden le van...

2017. 02. 15., sze - 08:03
0 hozzászólás

A szerző nem az isten, hanem az állatok felől közelíti meg az ember képét. Szerinte az ember is állat. Ez a világnézete és írt belőle egy egész regényt.- Az álnéven író Lascar első regényéről Bak Rita recenzióját olvashatjátok a DRÓTon.

Könyv
Bak Rita recenziója Lascar első regényéről

A könyv alcíme Szemérmetlenül jó könyv. Nyilván egyfajta szójáték ez a mű címére, ami nem más, mint, hogy „Szemérem”. 

Müller Péter Sziámi szerint azért lett  „Szemérem”, mert  a szerző ajkai gyakran szólásra nyílnak és a könyvben nagyon gyakran  megnyíló ajkak sem mindig szemérmesek. 

Szabadszájú, trágár stílusban íródott Lascar  egyébként mondhatni szellemes, poénos, -lesz akinek majd - szórakoztató és olvasmányos első (?) regénye, nyíltan vállalva, hogy Charles Bukowski és kissé talán E. L. James (A szürke ötven..., stb...) nyomában jár. Amikor Martin - a főhős - otthagyja a  hittudományi főiskolát és végre délig alhat, barátnője a következő szavakkal ébreszti fel: 

„A picsába, hogy nem bírsz soha felkelni”. 

A regény vége felé a könyv főhőse, Martin felolvas szerelmének egy Bukowski novellarészletet, mely Charles Bukowski: Tizenkét majom, akik egyszerűen képtelenek párzani (Hazai Attila fordításában) című művéből való. 

„Egyik éjjel egy zsaru átsétál a parkon, és ott vannak, a szárnyuk felcsatolva, és basznak, mint az ördögök. A zsaru odamegy hozzájuk. A hím meghallja, oldalra fordítja a fejét, ránéz, és elvigyorodik, közben nem hagy ki egyetlen lökést sem, majd visszafordul, és folytatja a kefélést. A zsaru fejbe lövi. A majom agya kiloccsan. A nőstény undorodva ellöki magáról a hímet, és feláll. Ahhoz képest, hogy majom, egész csinos jószág.” 

(Charles Bukowski: Tizenkét majom, akik egyszerűen képtelenek párzani. Hazai Attila fordítása)

A könyv szerzőjének neve, Lascar természetesen álnév, franciául kedves csirkefogót jelent, eredetileg a francia hajókon szolgáló indiai matrózokat nevezték így. Maga a könyv főhőse, Martin is kedves bohém. Elkezdi a hittudományi főiskolát, bár semmi kedve hozzá, ezt is csak azért, mert nem vették fel a katolikus egyetem bölcsészkarára és jobb híján a hittudományi főiskolára ment. Mégis utálja Kék Emerencia tanait és egyik tanára, Izsák atya csontos alakját is. Apja se nézi jó szemmel, hogy fia egy felsőoktatási intézmény tanulója, egyszerűen kiröhögi fiát. 

Sokat elmond a műről, hogy mottója Henry Millertől így hangzik: 

„Most mondjam azt, hogy a szar is le van szarva? Mondom.” 

A főhős utálja a főiskolát, ahová jár. Az első fejezet a következő mondattal kezdődik: 

„Abban a hónapban, amikor otthagytam a hittudományit, a dolgok elkezdtek jóra fordulni. Isten megemberelte magát, vagy mi.” 

Már az első mondatban nyilvánvalóvá teszi világnézetét: ateista, materialista, aki kicsúfolja Istent és nyíltan vallásellenes. Martin materialista ideológiájára utal, hogy szembeállítja magát a metafizikai szempontokkal. 

A főszereplő célja, hogy csaja, melója és pénze legyen. Azaz nem akar magasabb rendű eszmékért küzdeni, fő célja a teli hűtőszekrény, a pia, a cigi, a feszes női test és a kényelmes élet. Martin, a főhős az andalító semmire vágyik.   

A munkahelyeken pozitív gondolkodású, alapos, igényes, megbízható munkaerőt keresnek. A főhős először próbavásárló lesz, de sajnos három hétig bírja, aztán már nem. Apja haverja segít neki új munkahelyet keresni. Természetesen a kocsmában beszélik meg az új munka részleteit. Új életében haverjai és jóakarói kidobófiúk hatalmas terepjáróval, akik munka után fellépnek a futógépre, majd egy harmincas bombázóval mennek haza, akinek felpolcolt mellei, póthajuk, zsebkendő méretű szoknyájuk legfőbb jellemzőjük. 

Éles ellentétben áll ez a világ azzal, ahonnan Martin jött, azzal a faluval, ahol disznóvágás van minden ősszel és kondérban főzik a belsőségeket az udvaron, vacsorára pedig disznótorost esznek és a falu kocsmája a helyi filozófia tanszék. 

Az új munkahelyen Dortmund a pártfogó, Kasztorp úr a főnök, Martin pedig a „ barátunk”, akit fel kell venni. 

Martin célja azok után, hogy biztos munkahelyet talált az, hogy egy igazán jó nővel mehessen moziba. Ez a vágya meg is valósul, munkahely és nő, szinte mindent elér, amire csak vágyott.

Árufeltöltés, pakolás a raktárban, felszolgálás, pörgés ezerrel és Martin úgy érzi, szerencsés, hogy  „egyik-napról a másikra bekerült a fincsibe és olyan ragadozó csajokat tud felszedni, 

„akiknek úgy tágul a pinája, mint a világegyetem.”

Bár még mindig követelőzik a főbérlő, akinek szenilis anyja folyton azt akarta, hogy Martin fürdesse meg.

Érdekes momentum, hogy a regényben feltűnik egy pávián, Ukulala, aki vedel és állandóan kanos, ez tulajdonképpen tükörképe a főhősnek és a hagyományos emberfeletti ideállal szemben az emberalatti ideált eszményképét mutatja fel. A szerző nem az isten, hanem az állatok felől közelíti meg az ember képét. Szerinte az ember is állat. Ez a világnézete és írt belőle egy egész regényt.

A regény az amerikai beatprózához kapcsolódik, bár nem annyira spontán, viszont a cselekmény a valóság hétköznapi tér-idő dimenziójában játszódik.

Mindent összevetve a könyv egyként olvasható a társadalmi érdeklődés és a szépirodalmi érdeklődés szempontjából és az ezredforduló utáni világ egy szeletének, hogy úgy mondjam autentikus kifejeződése. Erősen metafizika-ellenes, vadromantikus abból a szempontból, hogy éppen a spiritualitás ellentétét mutatja fel. 

A fehér ellentétét, a feketét. Nem relativizálja a spiritualitást, hanem ellentmond neki. 

 

Lascar: Szemérem. Scolar Kiadó, 2016.