Mire gondolhatott a költő?

Mire gondolhatott a költő?

2017. 09. 03., v - 09:35
0 hozzászólás

Sorozatunkban Formanek Csaba portréfilmjeit mutatjuk be, melyeket az Új Alkotóműhely Egyesület tiszakécskei művésztelepén készített. A második epizódban Köbli Alexandra festő, Magyari Balázs szobrász és Pokorny Szilárd költő, író, humorista mesélnek ihletforrásaikról és munkáikról...

Költő
Művészportrék Tiszakécskéről - 2. rész

Művészek közelében azért is izgalmas tartózkodni, mert alkotásuk bizonyos módon tükrözi személyiségüket. Csalafinta dolog ez. Végül is az ember jó eséllyel beledolgozza saját magát a munkájába – akár tudatosan teszi, akár tudattalanul. Ebből talán az is következik, hogy a saját teremtésünk által megismerhetőbbé válunk? Vagy még sarkosabban: a teremtés által nyílunk meg a világnak? Persze érvényes lehet a másik nézőpont is:

a mű mögé el is lehet bújni, mint egy maszk mögé, el lehet tűnni mögötte, vagy leválni róla.

De honnan tudjuk - szobrát, képét, verseskötetét szemlélve - hogy alkotónk most távol lép tőlünk vagy esetleg éppen hogy igyekszik a közelünkbe férkőzni? „Mire gondolhatott a költő?”

Iskolai élményeik sokakat elrettenthetnek az efféle meditációktól, pedig nem haszontalan, ha bekukkantunk néha a művészet kínálta tükörlabirintusba. Főleg akkor, ha nem a tankönyvek elvárt mondataival szeretnénk kijönni onnan, hanem saját élményeinkkel. Akik egy kézlegyintéssel elintézik az alkotó személyét, mondván: „ide a képet, nem érdekel, ki pingálta!”, azok legalább akkorát tévednek, mint akik azt hiszik, hogy az irodalom a szerzők életrajzából áll.  

Persze, hogy nem az „életrajz” a fontos! - de a teremtés lélektana olykor az elkészült műveknél is érdekesebb lehet. Kis portréfilmjeim forgatása során - az 1. részben leírtakon túl - az is érdekelt, hogy riportalanyaim mennyire terveznek előre:

látják-e maguk előtt a később elkészülő műveket, mennyire tudatosak, és mennyire bízzák ösztöneikre, a véletlenre, vagy esetleg saját vágyaikra-félelmeikre magukat. 

Mindezek után én sem tehetek mást: a filmnyelv eszközeivel kissé a magam képére formálva mutatom be őket.

Tiszta színnel, tiszta szívvel - Köbli Alexandra műhelyében

Tojásos pezsdülés, avagy hogyan ihlette meg a Tisza vonala Köbli Alexandrát. Portréfilmünkben a festészet, a színek és a látás fontosságáról is beszélgettünk, és persze arról, hogyan születik a kép a tiszakécskei művésztelepen.

Valami nem földi dolog - Magyari Balázs fémszobrai

Magyari Balázs a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett. A kezdetektől részt vesz a tiszakécskei Új Alkotóműhely Művésztelepen. Saját belső képeit követve készít acélszobrokat. Kisfilmünkben bepillantunk az alkotás egyik szikrázó fázisába, és azt is megtudhatjuk, milyen szobrokat készítene, ha lehetősége nyílna rá.

A lusta szakács kse - Pokorny Szilárd író, humorista 

Pokorny Szilárd, alias Poxy harmadik alkalommal vett rész tiszakécskei művésztelepünkön. Irodalmi tervei mellett stand-up comedy estre is készült. Kisfilmünkben bekukkantunk Hősünk ihletett pillanatokkal és alkotói válságokkal tűzdelt munkafolyamatába, majd részleteket láthatunk a Családi Napon előadott műsorából.

Művésztelepünkön született írásai letölthetők innen.