Mirza Metin: Köztes megálló (dráma)

Mirza Metin: Köztes megálló (dráma)

2021. 08. 26., Csü - 08:33
0 hozzászólás
A Köztes megálló egy eredetileg három nyelven írt, egyfelvonásos színdarab, 2017-ben mutatták Isztambulban, ahol még ebben az évben elnyerte a zsűri különdíját a Direklerarası Színházi Fesztiválon. Egy kurd, egy török és egy német férfi találkozásának vagyunk tanúi egy elhagyatott buszmegállóban, mindegyikük menekül valahonnan. Miközben várakoznak a buszra, mely nem tudni, mikor érkezik, beszélgetni próbálnak: az összefüggéstelennek tűnő dialógus lassan ritmikus gondolatfolyammá változik, melyben kirajzolódik helyzetük, kiútkeresésük paradoxonja. Látszólag elbeszélnek egymás mellett, de ha jobban figyelünk, párhuzamos „eszmecserét” folytatnak. Indítékaik hasonlók, de nem teljesen ugyanazok, a közös cél, a menekülés pedig összekovácsolja őket. Igaz, ehhez előre nem várt helyzetekkel kell szembesülniük, melynek során reakcióik jól megmutatják temperamentumuk különbözőségét. A DRÓTon részletet olvashattok a darabból.
1
2
Részlet Schmidt Szonja Emese fordításából

Mirza Metin:

Köztes megálló

(dráma)

Részlet Schmidt Szonja Emese fordításából

A Köztes megálló egy eredetileg három nyelven írt, egyfelvonásos színdarab, 2017-ben mutatták Isztambulban, ahol még ebben az évben elnyerte a zsűri különdíját a Direklerarası Színházi Fesztiválon. Egy kurd, egy török és egy német férfi találkozásának vagyunk tanúi egy elhagyatott buszmegállóban, mindegyikük menekül valahonnan. Miközben várakoznak a buszra, mely nem tudni, mikor érkezik, beszélgetni próbálnak: az elsőre összefüggéstelennek tűnő dialógus lassan ritmikus gondolatfolyammá változik, melyben kirajzolódik helyzetük, kiútkeresésük paradoxonja.

A szerzőről:

Image
v

Mirza Metin 1980-ban született a északkelet-törökországi Karsban, kurd nemzetiségű drámaíró, színházi rendező és színész, számos nemzetközi díj tulajdonosa. Kurd és török nyelven ír, jelenleg Németországban él, ahol sikeresen játsszák színdarabjait, írói és alkotói workshopokat tart. Az EURODRAM (Európai Hálózat a Színházi Fordításért) kurd bizottságának koordinátora, a Nexus kurd-német színházi hálózat alapítója és a Şermola Performans színitársulat alapító tagja, művészeti vezetője. Az alternatív színház Törökországban ‒ mivel kurd nyelvű kortárs darabokat játszik ‒ vándortársulatként kénytelen működni, irodát 2018-ban tudtak nyitni Kölnben.

A színdarabot Beckett műve, a Godot-ra várva ihlette, és ahogy ő, úgy Metin is a háború okozta értelmetlenség-érzést, a jövő kilátástalanságát próbálta megfogalmazni ebben az abszurd drámában. Miért? A Kelet-Törökországban élő kurdok mindennapi életének része a háború, nap mint nap kénytelenek szembesülni a halállal, erőszakkal, kínzásokkal a környezetükben, családjukban, lakóhelyükön. Sokan nem csak az állam felől rájuk irányuló erőszakot, elnyomást, de az elfogadásért vívott saját szabadságharcuk velejáróit sem tudják már többé elfogadni. Más kiutakat, más megoldásokat keresnek. A művészeten keresztüli önérvényesítésnek viszont szintén gátat szab a rezsim. Természetes, hogy megfogalmazódik bennük a legegyszerűbb megoldás. Menekülni szeretnének, lelkiismeretük azonban nem nyugodt: mégis hogyan hagyhatnák ott hazájukat, az ott élő embereket ebben a zűrzavarban? Van egyáltalán hazájuk? Mitől lesz jobb nekik, ha elmennek? El akarnak menni, de nem tudnak. Nem tehetik meg. A kurd alkotók (írók, képzőművészek, előadóművészek) jelentős része jelenleg is külföldön, Nyugat-Európában kénytelen folytatni tevékenységét, és a tendencia azt mutatja, hogy a hazatérésre egyre kevesebb az esély. Otthon maradt társaik pedig hatalmas ellenszélben, foggal-körömmel küzdenek létezésükért és a kurd nyelv, identitás megőrzéséért.

A téma sajnos semmit nem vesztett aktualitásából azóta, hogy a szöveg papírra került, sőt. Törökországban az állam által jóváhagyott pán-turkista és nacionalista eszmék terjedése miatt egyre több civil támadásnak vannak kitéve a kurd nemzetiségű állampolgárok. Amíg embereket, családokat ölnek meg pusztán létezésük miatt, a bíróságok pedig rendre felmentik bűnösségük alól az elkövetőket; amíg az anyák félelemből nem tanítják meg gyermeküknek anyanyelvüket, hogy őket már ne üldözzék emiatt, addig a kurdok identitásválsága is erősödni fog. Az országban egyre kevesebben merik bevallani származásukat, egész falvak, régiók törökösödnek el úgy, hogy a beilleszkedés, elfogadás, sokszor az életben maradás érdekében kénytelenek meghasonulni önmagukkal és múltjukkal.

A kurd nyelvű színjátszás különösen hányattatott sorsú, a kevéske működő társulatnak esélye sincs nagyobb nyilvánosság előtt bemutatkoznia. Alig egy éve, hogy felsőbb utasításra az utolsó pillanatban tiltották be Dario Fo olasz drámaíró darabjának kurd nyelvű előadását, melyet az Isztambuli Városi Színházban mutattak volna be. A kurd nyelvű drámát leginkább a saját múltat és legendákat feldolgozó alkotások jellemzik, kortárs darabok az elmúlt két-három évtizedben születtek, azonban tiltott, underground formáját – kényszerűségből – mindvégig megőrizte.

Mirza Metin darabjának magyar fordítása egy pályázat kapcsán született, alapjául az eredeti, török és kurd változat szolgált. Az előadás alatt a szereplők kurdul, törökül és németül beszélnek, miközben a háttérben kivetítőn olvasható a közönség számára a fordítás (a kurd szereplőt, Kamot maga a szerző alakítja). Az egynyelvű megvalósítás újfajta kihívásokkal kecsegtet és egy nagyon érdekes produkció születhet belőle úgy, hogy a mondatok mögötti valódi jelentések talán még több, új is értelmet nyernek. Mirza Metin a Köztes megállót egy trilógia első részeként írta meg. A második színmű, Min monológja egy egyszereplős dráma (még nem mutatták be), míg a harmadik rész egy bábelőadás lesz a Köztes megállóban megismert Zift nevű bábfigura főszereplésével.

Eredeti cím: Rawestgeharaf (Zwischenhalt).

Megjelenés: Welt /Bühne. Plattform für internationale Dramatik. Edited by Goethe-Institut Residenztheater München, Theater der Zeit. 2017. (német nyelven, digitális formában)

Magyar fordítás: Köztes megálló (kézirat). Fordító: Schmidt Szonja Emese

 

---

Egy buszmegálló.

A megálló egy padból és a megállót jelző táblát tartó oszlopból áll.

Egy lapos síkság és a borús égbolt látható körülötte, semmi más.

A darab szereplőinek cipőin* kívül jóformán minden fekete-fehér.

Az előadás alatt Hay törökül, Kam kurdul, Dav németül beszél. Semelyikük sem érti a másik nyelvét.

*Az Oszmán Birodalomban a muszlimok sárga, az örmények piros, a zsidók kék lábbelit viseltek.

 

HAY: (Gondolataiba merülve egyfolytában a balján elterülő messzeségbe tekint.) A legjobb elmenni. Semmit sem hallani, semmit sem látni… Ez lesz a legjobb. A leglogikusabb elmenni, míg el nem csendesül a vihar. Keresek munkát, dolgozok, megélek belőle. Később talán visszatérek. Talán nem. Talán mindenki oda fog jönni. Az ismerőseim. Nem fogunk visszajönni ide. És ha nem jönnek? Akkor ne jöjjenek. Azért jó lenne, ha eljönnének. Itt eléggé rossz a hangulat. De hogy hagyom itt ezt a helyet? Mindenem itt van. (Szünet) De hát nincs is nekem semmim. Az én nem létező szerelmemen kívül van-e egyáltalán valamim? Elszántam magam, elmegyek. El kell menekülnöm anélkül, hogy bárki észrevenné. (Az ölében lévő bábnak. A bábot Hay mozgatja.) Zift! Szedd össze a holmidat, megyünk!

ZİFT: Már összeszedelődzködtünk, Hay, a megállóban vagyunk.

HAY: Bocsánat, elfeledkeztem magamról.

ZİFT: Szedd össze magad, az lesz a legjobb.

HAY:  Talán úgy tűnik, nem vagyok összeszedve?

ZİFT: A gondolataid nincsenek összeszedve.

HAY: Mindegy. Csak érjen ide ez a busz, majd útközben összeszedem őket.

ZİFT: Az úton aludni fogsz.

HAY: Nem szabad aludnunk, Zift! Ébernek kell lennünk.

ZİFT: Ha alszol, akkor kipihened magad.

HAY: Akármi történhet velünk, nem aludhatunk el.

ZİFT: Nem lesz semmi.

HAY: Ezt te nem tudod.

ZİFT: Mit nem tudok?

HAY: Azt, hogy ő mikre képes.

ZİFT: Kicsoda?

HAY: Mindegy. Ne beszéljünk róla. Lehet, hogy lehallgat minket. (Körülnéz, hogy nincs-e valahol lehallgatókészülék.)

ZİFT: Szerintem eltúlzod.

HAY: Túlzás? Egy csomó hihetetlen dolog történik, és még én túlzom el?

ZİFT: Azt mondom, hogy most éppen eltúlzod.

HAY: Zift, akkor ne meneküljünk el! Minek mennénk? Úgyis csak eltúlzom!

ZİFT: Akkor ne menekülj!

HAY: Zift, nem fogok vitázni veled. Eléggé kiborítottál már, amikor Minnel kapcsolatban okoskodtál. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy most mi a véleményed. Na mindegy...

ZİFT: Ha igazán szeretted volna Mint, maradtál volna.

HAY: Zift, elég volt!

ZİFT: Te csak magadat szereted.

HAY: Zift, azt mondtam, hallgass el.

ZİFT: Semmit nem teszel azért, hogy maradhass.

HAY: Zift, elegem van.

ZİFT: Meg se próbáltál más megoldást keresni a menekülésen kívül. Nem tanúsítasz ellenállást.

HAY: Te akartad! (Beteszi Ziftet a táskájába.) Összekuszálod a gondolataimat. Teljesen összezavarsz. Ne idegesíts fel! Az a busz meg hol van már? Miféle megálló ez? Hogy kerültem én ide? Nem értem. (Szünet) Szeretem Mint. De nem maradhatok. Nem érted? A vihar mindannyiunkat felkap és megsemmisít majd. A legjobb, ha elmegyek. Min nem akart velem jönni. Mit tehetnék? El kell mennem. Haladnom kell előre. Még ha egy helyben forgolódok csak, akkor sem állhatok meg. Állandóan haladni előre… Sehol meg nem állapodni… Elmenekülni… Mindig valami új helyre jutni… … Semmit nem hallani, semmit nem látni, semmit nem tudni... Nem hallani... Nem látni... Nem tudni... (Monoton, gépies hangon folytatja) Nem hallani, nem látni, nem tudni. … Elmenni… haladni előre...

(Belép Kam.)

KAM: Elnézést kérek, van tüze?

HAY: (Nem hallja) Mindig haladni előre. Azt hinni, hogy mész, miközben ugyanazokon a helyeken haladsz keresztül...

KAM: Elnézést kérek, van tüze?

HAY: (Nem hallja) Állni… Mint egy tó, amelybe nem folyik patak… Bűzleni… Egy kamionban, egy zárt konténerben… Izzadság-, bőr-, húgy-, szar-, gyomor- és rohadt ételszag között… Menni úgy, hogy közben állok...

KAM: Jól van, uram?

HAY: (Nem hallja) Ha képes az ember elviselni az életet, akkor mindent elvisel.

KAM: Lehetetlen, hogy nem hall engem.

HAY: (Nem hallja) Pusztaság… A szél fütyülése... Bárányok... (Szünet) A bárányok elégtek. Felgyújtották őket! (Szünet) A legjobb elmenni.

KAM: Rendben, ahogy akarja. Csak tüzet kértem. Felfeslett a cipőm varrása, azt akarom megcsinálni.

HAY: Azért elmenni, hogy visszatérjünk, az nem igazi elmenés. Jobb így. Nem veszel el. Ha van hova visszatérnie az embernek, akkor nem veszik el.

KAM: Nem tudom miért, de minden cipőm varrása felfeslik. Lehet, hogy baj van a járásommal. Pedig az iskolában négy éven át próbáltam megtanulni a helyes tartást és járást.

HAY: Persze csak akkor, ha vissza lehet jönni oda, ahonnan elmenekültél...

KAM: Nem volt semmi haszna… Ha nem égeted le a felbomlott varrás végét, még jobban felfeslik. Ha egyre nagyobb részen bomlik fel, cipészt kell keríteni vagy új cipőt kel venni...

HAY: Szerinted a vihar után lesz még hova visszatérni, Zift? (Szünet) Vagy találok helyet, ahová mehetek?

KAM: Nem vagyok olyan helyzetben, hogy cipészre vagy cipőre költsek. (Szünet) A legjobb lesz elmenni.

HAY: (Nem hallja) Nyugatra kell mennem.

KAM: A legjobb, ha nyugatra megyek.

HAY: De akik oda mennek, mind várakoznak. Olyan a nyugat, mint egy állomás, ahová soha nem jön a vonat….

KAM: (A cipője varrását piszkálja.) Nyugat… Útlevél… Migráció...

HAY: (Nem hallja) Ha felejteni akar az ember, nyugatra kell menni.

KAM: Uram, nem értem, mit mond?

HAY: (Nem hallja) Nem tudom. (Szünet) El kell felejtenem? Oly elevenen él bennem a tűz, a sikolyok emléke… És még Min is. Hiányozni fog. Olyan, mintha kínoznának, amikor eszembe jut.

KAM: A hétszázát! Meg akartam javítani a varrást, erre még jobban szétbomlott! Kell egy öngyújtó.

HAY: (Az óráját nézi.) Jaj! Az embernek elmegy az élettől is a kedve, amikor várakozik.

KAM: (Hangosan) Jó napot! (Szünet) Jó napot!

HAY: (Kamnak) Tessék? Mondott valamit?

KAM: Azt mondtam öngyújtó, van öngyújtója?

HAY: Nem értem.

KAM: (Mutogat) Öngyújtó, öngyújtó!

HAY: Ja, öngyújtó! Sajnálom, nem cigarettázom.

KAM: Nincs? Nincs...

HAY: (Magának) Olyan nincs, hogy nekem van igazam, még akkor se, ha igazam van.

KAM: Mi? What?

HAY: Tessék? Sorry?

KAM: (Fennhangon) Üdvözlöm. A nevem Kam. Kam.

HAY: Miért kiabál? Hallom. De nem értem.

KAM: Kam.

HAY: Kam?... come here, come… azt jeleni, hogy jönni, ugye? (Fennhangon) Hova jöjjek?

KAM: Miért kiabál? Hallom, de nem értem.

KAM: Kam, Kam. My name is Kam.

HAY: Ja! Hay. Én meg Hay vagyok. Vagyis my name Hay.

KAM: Hay.

HAY: Kam.

KAM: Hay.

HAY: Buszra várok.

KAM: Busz… Hova megy? Mikor jön a busz?

HAY: Mi?

KAM: Where? Where?

HAY: Micsoda?

KAM: Going?

HAY: Istenem! Going, going! Csak úgy megyek előre, bele a vakvilágba.

KAM: Talán maga is csak úgy véletlenszerűen megy valahova, mint én...

HAY: Ha jönne a busz… Gyere, Zift, játsszunk neki valamit (Kiveszi Ziftet a táskájából.)

ZİFT: Csak menekülj! Meddig menekülsz még, Hay?

HAY: Zift, be a táskába!

ZİFT: Jó, jó, abbahagyom. (Kamnak) Hahó, én Seholba megyek. Azt mondják, Sehol nagyon nyugodt és biztonságos hely. De ahhoz, hogy odamehessünk, Senkinek kell lenni. Jó, de hogy leszünk Senkik? Talán mi vagyunk a Senkik és ez itt a Sehol. Akkor meg teljesen felesleges az egész. Hay fél, tudtad? Menekül. Állítólag itt nem lehet élni. 

HAY: Zift, térj magadhoz! Miket beszélsz?

ZİFT: Semmit. Azt mondom, Semmi. Azt mondom, hogy… volt egy Vehbi nevű barátom, mindig ugyanazt a dalt énekelte. (Egy örményt dalt énekel és táncol hozzá. Kam is táncolni kezd.)

(Kam megtapsolja Hayt.)

KAM: Ezek szerint bábszínész, nagyon jó. Maga meg találja ki az én foglalkozásomat. Mit kér, uram? Választhat a menünkből, uram. Rendben, döntse el, hamarosan újra jövök. Sikerült döntenie, uram?

      …..

KAM:  Kipróbálhatom a bábot?

HAY: Mi?

KAM: (Mutogatva magyaráz.) Báb. Én. Játszani.

HAY: Ja, értem. Zift, oda szeretnél menni hozzá?

ZİFT: Igen. Elegem van belőled.

HAY: Szemtelen.

(Hay odaadja Ziftet Kamnak. Most Kam mozgatja.)

KAM: Mi a helyzet?

ZİFT: Veled mi a helyzet? Működni fognak a menekülős terveid? Nagyon gyávák vagytok ti férfiak. Amint kicsit szorongatva érzitek magatokat, elmenekültök.

KAM: Miket beszélsz te?

ZİFT: A vihartól félsz? A vihar jön, megy. A híreszteléssel ellentétben nem fogja gyökerestül kitépni a fákat. Csak leröpíti a háztetőket, ennyi.

KAM: Ez nem olyan fajta vihar, amilyeneket te ismersz.

ZİFT: Igen? Hát jó. És mi van a barátaidnak tett ígéreteiddel? Úgy volt, hogy itt maradsz és művész leszel. Iskolát akartál nyitni!

KAM: Visszajövök.

ZİFT: Ez csak duma. Tudom, hogy nem jössz vissza. Tudd meg, hogy sehol sincs nyugalom.

KAM: Honnan veszed ezeket? Na, menj innen.

ZİFT: Mi van? Nem tetszett, amiket mondtam?

KAM: Butaságokat beszélsz.

(Kam visszaadja Ziftet Haynak.)

Elég bizarr! Köszönöm.

HAY: (Nevet. Ziftnek) Mit mondtál neki?

ZİFT: Semmit.

HAY: Az igazad mondd!

ZİFT: Azt mondtam, hogy az élet szép; miért akar öngyilkos lenni?

HAY: Micsoda? Öngyilkos akar lenni?

ZİFT: Egyfajta öngyilkosság. Olyan, mint a tiéd.

HAY: Hogy-hogy?

ZİFT: Menekül.

(A díszlet mögül egy piros dobozt dobnak a színpadra. Meglepődve nézik. A doboz Dav közelébe esik. Dav felveszi, megvizsgálja és felbontja. Kam odamegy hozzá. Dav egy papírt vesz elő a dobozból és olvasni kezdi. Olyan nyelven írták, melyet nem ért. Odaadja Kamnak. Kam se bírja elolvasni, odaadja Haynak a papírt. Hay hangosan olvassa.)

HAY: Figyelem! A busz tíz perc múlva megérkezik a Köztes megállóba. A buszon egy szabad hely maradt.

(Hay, aki eddig a padon ült, most hirtelen lábra pattan. Alaposan körülnéz. Nyugtalan lesz. A többiek próbálják megérteni őt. Hay igyekszik eltitkolni, milyen hatással van rá a papíron található írás. Gondterhelt. Gesztusokkal próbálja elmagyarázni a többieknek, hogy el kell menniük onnan, a busz nem fog jönni, feleslegesen várakoznak. A többiek is mutogatva próbálják őt megérteni. A szituáció egy idő után színpadias kommunikációs kísérletbe fordul át, melyet értelmetlen gesztusok és mimikák uralnak. Össze-vissza marháskodnak. Ekkor hirtelen a színpadon túlról egy másik dobozt dobnak be. Megállnak. A doboz most sárga színű. Most Hay veszi fel a dobozt, megvizsgálja és kinyitja. Nem tudja elolvasni a benne lévő írást, odaadja Davnak. Dav sem tudja elolvasni. Ő meg Kamnak adja oda. Kam hangosan olvassa)

KAM: Figyelem! A busz tíz perc múlva megérkezik a Köztes megállóba. A buszon két szabad hely maradt.

(Kam odamegy Hayhoz, hogy rájöjjön, az írás megegyezik-e a Hay által olvasottal. Próbálja egymás mellé tartani a két írást. Hay nem engedi. Ez feszültséget kelt köztük. Kam bevadul, kötekedni kezd. Állatias ösztönnel ráront Hayra. Dav ámulva nézi őket. Kam és Hay már épp egymásnak esnének, mikor hirtelen megtorpannak. Egymás szemébe néznek és elnevetik magukat. Mindketten egyszerre Davra néznek és elindulnak felé. Dav ijedten hátrál, ekkor egy harmadik doboz kerül a színpadra. Dav rögtön nyúlna érte, de Hay és Kam nem engedi. Kam kiveszi a dobozban lévő írást, nem tudja elolvasni, odaadja Haynak. Hay sem tudja elolvasni, odahajítja Davnak a papírt. Dav hangosan olvassa.

DAV: Figyelem! A busz tíz perc múlva megérkezik a Köztes megállóba. A buszon két szabad hely maradt.

(Dav most már érti a helyzetet. Tanácstalan. Gesztusokkal és mozdulatokkal próbálja őket meggyőzni. A többiek azonban nem értik. Hay és Kam egy ütéssel földre kényszerítik. Rövid csend. Dav mozdulatlan. Hay és Kam úgy tűnik, megbánták. Vádaskodva néznek egymásra.)