Most akkor testről vagy lélekről?

Most akkor testről vagy lélekről?

2017. 07. 20., Csü - 15:45
0 hozzászólás

A pszichológus ott van mindenkiben, akár szakmabeli, akár egyszerű takarító, boltos vagy éppen gazdasági igazgató. Lafferton Luca írása Enyedi Ildikó filmjéről a DRÓTon.

Szarvas szerelem
Szarvas szerelem

And the Oscar goes to… „Son of Saul”…
And the Oscar goes to „Sing”…
And the Golden Bear goes to „On Body and Soul”…

Hosszú idők óta végre újra fellendülőben a hazai filmgyártás és annak elismerése – elég a közelmúlt díjnyertes alkotásaira, az Oscar-díjas Saul fiára vagy a Mindenkire gondolnunk. Persze az mindig kétesélyes, hogyan is viszonyuljunk naiv mozi nézőként egy-egy díjazott filmhez, mert ilyenkor nagyobb elvárással, akár gyanakvással viseltethetünk a díjazott filmek iránt, viszont az kétségtelenül pozitív, hogy végre „saját gyermekünkkel” kapcsolatosan lépnek fel ezek a „dilemmák”. Lássuk hát az egyik legutóbbi „saját gyermekünket”, amely testről és lélekről szól – de melyikről inkább?

Testről és Lélekről című film

nem hibátlan alkotás, de mégis érdemes a díjakra, amelyeket megkapott,

hiszen az alkotás elnyerte a 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, emellett a FIPRESCI-díjat és az ökumenikus zsűri díját is megkapta. 

Vitathatatlan, hogy egyedi a szarvas motívuma, szépek a dokumentumfilmes képei, jók a megválasztott karakterei, különös tekintettel az autisztikus főszereplőre, és még a szerelmi szál is rendben van. Ugyanakkor

némileg hosszúnak, aránytalannak érezhetjük a filmet.

A film lelki vonalon erősebb, ami szó szerint értelmezhető. A pszichológus ott van mindenkiben, akár szakmabeli, akár egyszerű takarító, boltos vagy éppen gazdasági igazgató. Még a „terápiás” sorozatszereplő, Mácsai Pál is feltűnik benne, igaz, itt nem szakemberként. 

A Mácsai alakította karakter beajánl a némileg mesterkélt konfilkus megoldásához egy pszichológusnőt, akinek az lesz a feladata, hogy kiderítse, „ki kattant meg az utóbbi időben” annyira, hogy marháknak szánt búgatóport lopott ki a vágóhídról egy városi buliba, amely állítólag nagyobb balhéval ért véget, és ami ily módon veszélyezteti a vágóhíd jó hírét is.

Az imént említett pszichológusnő a filmbeli ábrázolás szerint dekoratív jelenség, nem tűnik különösebben intelligensnek, viszont nagyon is emberi. A hölgy többek közt álmok értelmezésével próbálja megfejteni, ki felelős a lopásért. Érthető módon elveszti a türelmét, amikor a főszereplők elmondják neki különös, közös, szarvas-álmukat. A legőszintébben kifakad, hogy márpedig ő nem kíváncsi senki lelki életére, ne próbálja őt senki átverni. 

A film másik szakmabeli pszichológusa egy gyerekpszichológus. Mária, a főszereplő ugyanis gyerekkora óta képtelen beilleszkedni a társadalomba, testileg és lelkileg se tud közel kerülni senkihez, egyetlen társa a még gyerekkorából rámaradt pszichológusa, aki a lehető legjobb szándékkal, de mégiscsak gyerekpszichológiával igyekszik segíteni páciensén. Esetenként lego figurákkal történő fiktív párbeszédeket ír elő Máriának, máskor plüss állatok simogatása révén gyakoroltatja vele az érintést.

A vágóhíd egyszerű munkásai is lélekdoktorokká válnak, akár csak egy-egy mozzanatra.

A mű fő konfliktusa során például zajló rendőrségi ügyben – némileg nehezen hihető módon – a gazdasági igazgatót nyugtatják a melósok, hogy „nyugi, nem lesz baj”. Ugyanígy az idős takarítónő, Zsóka néni, „pali fogási” praktikákkal látja el Máriát. Laci, a boltos pedig megértően hümmög, amikor a főszereplő parfümöt vásárol nála a randijához. 

Ezek külön-külön mind kifejezetten jól sikerült, finom humorral kezelt megoldások, amelyek különlegessé teszik a film atmoszféráját.

Valahogyan szintén a lelki oldalt erősítik a speciális hangok. A szarvasokról készült dokumentumsorok képileg is tökéletesek, a patak csobogása, a szarvasok lihegése, dobogása, a lehullott falevelek zizegése szintén igazi csemege. A film legsikerültebb zenéje nagyon jó választásnak bizonyult, ez pedig a szerelmi szálhoz fűzött Laura Marling What He Wrote című dala.

A film testi, materiális dolgokban kevésbé meggyőző. A vágóhídi környezet vélhetőleg nem volt a legjobb választás, mert két részre szedi a filmet.

Céltalanul sok a film elején a vér, nem derül ki, mire megy ki mindez, mert a film közepétől egyértelműen a szerelmi szálra és a lelki ügyekre helyeződik a hangsúly, így viszont aránytalanul hosszúra nyúlik a történet.

Talán a dinamikáján szintén lehetett volna finomítani, mert a végére monotonná válnak a dialógusok. Ami viszont a dinamikánál nehezebben viselhető, az az egyes színészek hangtechnikája. Sajnos sokszor színpadias, áhítatos, néhol egyszerűen „barátokköztös” hangokat hallhatunk.

A színészi alakításokat illeti, Borbély Alexandra hihető főszereplővé válik, Morcsányi Gézának ugyanakkor nyilván nehezebb dolga volt a szereppel, mivel eredetileg nem színész. Mellékszereplők közül kiemelkedik Tenki Réka (pszichológus) és Schneider Zoltán („lúzer” férj) alakítása.

Hibáival együtt is igen értékes alkotás, bár inkább lélekről szól, mint a testről – de ez csak nem hiba?!