Most akkor testről vagy lélekről? :: FILM ::

Most akkor testről vagy lélekről? :: FILM ::

2017. 07. 20., cs - 15:45
0 hozzászólás

A pszichológus ott van mindenkiben, akár szakmabeli, akár egyszerű takarító, boltos vagy éppen gazdasági igazgató. Lafferton Luca írása Enyedi Ildikó filmjéről a DRÓTon.

Szarvas szerelem

 

Most akkor testről vagy lélekről?

And the Oscar goes to… „Son of Saul”…

And the Oscar goes to „Sing”…

And the Golden Bear goes to „On Body and Soul”…

 

Hosszú idők óta végre újra fellendülőben a hazai filmgyártás és annak elismerése – elég a közelmúlt díjnyertes alkotásaira, az Oscar-díjas Saul fiára vagy a Mindenkire gondolnunk. Persze az mindig kétesélyes, hogyan is viszonyuljunk naiv mozi nézőként egy-egy díjazott filmhez, mert ilyenkor nagyobb elvárással, akár gyanakvással viseltethetünk a díjazott filmek iránt, viszont az kétségtelenül pozitív, hogy végre „saját gyermekünkkel” kapcsolatosan lépnek fel ezek a „dilemmák”. Lássuk hát az egyik legutóbbi „saját gyermekünket”, amely testről és lélekről szól – de melyikről inkább?

 

A kép eltávolítva.Testről és Lélekről című film

 

nem hibátlan alkotás, de mégis érdemes a díjakra, amelyeket megkapott,

 

hiszen az alkotás elnyerte a 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, emellett a FIPRESCI-díjat és az ökumenikus zsűri díját is megkapta. 

Vitathatatlan, hogy egyedi a szarvas motívuma, szépek a dokumentumfilmes képei, jók a megválasztott karakterei, különös tekintettel az autisztikus főszereplőre, és még a szerelmi szál is rendben van. Ugyanakkor

 

némileg hosszúnak, aránytalannak érezhetjük a filmet.

 

A film lelki vonalon erősebb, ami szó szerint értelmezhető. A pszichológus ott van mindenkiben, akár szakmabeli, akár egyszerű takarító, boltos vagy éppen gazdasági igazgató. Még a „terápiás” sorozatszereplő, Mácsai Pál is feltűnik benne, igaz, itt nem szakemberként. 

A Mácsai alakította karakter beajánl a némileg mesterkélt konfilkus megoldásához egy pszichológusnőt, akinek az lesz a feladata, hogy kiderítse, „ki kattant meg az utóbbi időben” annyira, hogy marháknak szánt búgatóport lopott ki a vágóhídról egy városi buliba, amely állítólag nagyobb balhéval ért véget, és ami ily módon veszélyezteti a vágóhíd jó hírét is.

Az imént említett pszichológusnő a filmbeli ábrázolás szerint dekoratív jelenség, nem tűnik különösebben intelligensnek, viszont nagyon is emberi. A hölgy többek közt álmok értelmezésével próbálja megfejteni, ki felelős a lopásért. Érthető módon elveszti a türelmét, amikor a főszereplők elmondják neki különös, közös, szarvas-álmukat. A legőszintébben kifakad, hogy márpedig ő nem kíváncsi senki lelki életére, ne próbálja őt senki átverni. 

A film másik szakmabeli pszichológusa egy gyerekpszichológus. Mária, a főszereplő ugyanis gyerekkora óta képtelen beilleszkedni a társadalomba, testileg és lelkileg se tud közel kerülni senkihez, egyetlen társa a még gyerekkorából rámaradt pszichológusa, aki a lehető legjobb szándékkal, de mégiscsak gyerekpszichológiával igyekszik segíteni páciensén. Esetenként lego figurákkal történő fiktív párbeszédeket ír elő Máriának, máskor plüss állatok simogatása révén gyakoroltatja vele az érintést.

 

A vágóhíd egyszerű munkásai is lélekdoktorokká válnak, akár csak egy-egy mozzanatra.

 

A mű fő konfliktusa során például zajló rendőrségi ügyben – némileg nehezen hihető módon – a gazdasági igazgatót nyugtatják a melósok, hogy „nyugi, nem lesz baj”. Ugyanígy az idős takarítónő, Zsóka néni, „pali fogási” praktikákkal látja el Máriát. Laci, a boltos pedig megértően hümmög, amikor a főszereplő parfümöt vásárol nála a randijához. 

Ezek külön-külön mind kifejezetten jól sikerült, finom humorral kezelt megoldások, amelyek különlegessé teszik a film atmoszféráját.

Valahogyan szintén a lelki oldalt erősítik a speciális hangok. A szarvasokról készült dokumentumsorok képileg is tökéletesek, a patak csobogása, a szarvasok lihegése, dobogása, a lehullott falevelek zizegése szintén igazi csemege. A film legsikerültebb zenéje nagyon jó választásnak bizonyult, ez pedig a szerelmi szálhoz fűzött Laura Marling What He Wrote című dala.

Az írás a dal után folytatódik...

A kép eltávolítva.

A film testi, materiális dolgokban kevésbé meggyőző. A vágóhídi környezet vélhetőleg nem volt a legjobb választás, mert két részre szedi a filmet.

Céltalanul sok a film elején a vér, nem derül ki, mire megy ki mindez, mert a film közepétől egyértelműen a szerelmi szálra és a lelki ügyekre helyeződik a hangsúly, így viszont aránytalanul hosszúra nyúlik a történet.

Talán a dinamikáján szintén lehetett volna finomítani, mert a végére monotonná válnak a dialógusok. Ami viszont a dinamikánál nehezebben viselhető, az az egyes színészek hangtechnikája. Sajnos sokszor színpadias, áhítatos, néhol egyszerűen „barátokköztös” hangokat hallhatunk.

A színészi alakításokat illeti, Borbély Alexandra hihető főszereplővé válik, Morcsányi Gézának ugyanakkor nyilván nehezebb dolga volt a szereppel, mivel eredetileg nem színész. Mellékszereplők közül kiemelkedik Tenki Réka (pszichológus) és Schneider Zoltán („lúzer” férj) alakítása.

Hibáival együtt is igen értékes alkotás, bár inkább lélekről szól, mint a testről – de ez csak nem hiba?!

A kép eltávolítva.

FILM a DRÓTon

A hétköznapok derűje

Jim Jarmusch Paterson című filmje az, amiben nem történik semmi, mégis minden benne van, amiről beszélni érdemes.

Van kiút a nyomorból

Itt van ez az igaz történeten alapuló film, Ugandából, amit úgy néz ki, hogy nem mutatnak be Magyarországon. Pedig nagyon jó lenne, ha vetítenék. Nem csak Budapesten, hanem vidéken is. Elmondom miért kellene látnia mindenkinek Katwe királynőjét.

Auschwitz bárhol

Tudom, hogy kevesen fogják elsőre megérteni, hogy miért vettem rá magam olyan nehezen, hogy megnézzem a Saul fiát. Volt olyan, hogy már megvolt a mozijegy estére és képtelen voltam bemenni. Nem azért mert fáradt voltam, nem azért mert nem érdekelt, nem azért mert rossz a film. 

A természettel való kapcsolat újragondolásának egy lehetősége, avagy A dzsungel könyve

Mi van, ha az egész történetre, az egész dzsungelre úgy tekintünk, mintha az az emberi lélek rejtett világa lenne? Mélyen, saját magunkba nézhetünk, felfedezhetjük önmagunkban Balut és Bagirát, Akelát és Kát, Mauglit és Sir Kánt. Láthatjuk, hogy az élet dzsungel, s a benne lévő legnemesebb áramlások, akárha vándorló elefánt törzsek volnának... 

Bármilyen iszonyat után újra lehet kezdeni élni, akkor is, ha még az orvos is halálra ítél...

Gárdos Péter saját szüleinek a történetét írta és filmesítette meg, ami lehetett volna amerikai módra giccsbe hajló romantikus alkotás, lehetett volna a holokausztról szóló film - ehelyett valami teljesen más lett. Legutóbb - január 21-én Veszprémben, a Művészetek Házában mutatták be a Hajnali lázat. A helyszínen jelen volt az alkotó és film zeneszerzője is, és a DRÓT szerkesztője, Stenszky Cecília, akinek írását olvashatjátok a filmről és a veszprémi bemutatóról. 

A fiú és a szörny

„A film attól szép, hogy a jóknak is vannak ilyen démonaik..." - írja Györe Gabriella - költőnő - A fiú és a szörny című legújabb japán animációs filmről. Az írás a Filmbook-blog és a DRÓT együttműködésének keretein belül jelenik meg lapunkon. Ha tetszett nektek is, adjátok tovább... 

Az IKEA bekaphatja - Jön Harold! | film

Mi történik, ha negyven év munkája egyik pillanatról a másikra összeomlik egy multi miatt? Ha az élet egyébként sincs a csúcson, már elmúltak a legszebb évek és minden egyszerre veszik el? Kétségbeesés, düh, elkeseredettség. De Haroldban pont azt szeretjük, hogy nem adja fel. - Filmkritika 

Három baromi jó film

Az utóbbi idők filmes felhozatalából ajánlunk három – egy magyar, egy lengyel és egy angol – filmet a szürke novemberi hétvégére. Nézzetek meg őket, ha még nem láttátok és írjátok meg a DRÓTnak, hogy melyik mennyire tetszett. 

MACBETH, vagy amit akartok 

Jövő héttől játsszák a hazai mozik Shakespeare Macbethjének legfrissebb filmváltozatát Justin Kurzel rendezésében, Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével. Ebből az alkalomból most áttekintjük a történelmi előzményeket, a dráma keletkezéstörténetét, a „Macbeth-átok” legendáját, és részletesen felidézzük az egyik leghíresebb és legvitatottabb filmverziót is, melyet Roman Polański rendezett 1971-ben. Mielőtt belefognánk, emlékezzünk meg arról, hogy a Macbeth az elmúlt évszázadban olyan jeles rendezőket is megihletett, mint például Orson Welles, Kuroszava Akira és Tarr Béla.   

Az elveszett interjú – beszélgetés Tarr Bélával

A ma 59 éves Tarr Bélával 11 évvel ezelőtt készítettünk egy interjút, ami akkor a Szegedi Egyetem bölcsészkarának lapjában, a Bölcsőben jelent meg. Az interjú szövegéről sokáig azt hittük, hogy elveszett. Most meglett. Közöljük.