Nagy Zopán: Fragmentumok (Kókai János: Kései alpinista című kötete nyomán)

Nagy Zopán: Fragmentumok (Kókai János: Kései alpinista című kötete nyomán)

2015. 10. 20., k - 17:42
0 hozzászólás

„De jönnek, jönnek: 

láb nélkül is,

fej nélkül is,

agy nélkül is,

szó nélkül is,

vér nélkül is, 

vágy nélkül is…" -

 

Nem szokványos dolog, hogy egy könyvről nem recenziót, ajánlót, ismertetőt írunk, hanem egy verset. Nagy Zopán Kókai János könyvére írt vers-reflexiót, amit a DRÓT olvasóinak ajánlott. Olvassátok, érdemes.

Az éjszaka hatalmas, 

penészes, orvosi táska… 

A beteg gyermek lázálma

nem lehet már irgalmas…

 

Halotti iszonyítvány.

Hullapelyhes…

Hull a merevség.

Hullabelsárgultlevés…

 

Divine vagy Devilin két ujja, 

mint szigonyos sza®vak 

a homlokodon, 

így kódolom: 

 

szorongást szorongatva újra,

míg mordul a gyomor-orom, 

majd beszakad, beszakad, 

minden sava(d) beszakad… 

 

A nővér – a vérnő megigazítja 

alatta(m) a lepedőt,

és úgy tűnik: nevén szólítja

a semmi sem meglepőt…

 

Átnedvesedett, szakadozott,

velejében bomlott szonáta beszél hozzá(m)…

A leszakadó bogárlábak, 

szétrobbanó rovar-fejek

(a kotta-részecskék)

mind részegek… –

 

szegek-szegek – szi-szi-szegek…

*

De jönnek, jönnek: 

láb nélkül is,

fej nélkül is,

agy nélkül is,

szó nélkül is,

vér nélkül is, 

vágy nélkül is…

 

Jönnek, jönnek: 

kipárolgást imitálva, 

szinte szüntelen:

kába, tétlen tételek,

s felkenődnek,

maszlag-ködben elkenődnek:

e szórványosan

lehetetlen lét-jelek…

 

Te is itt vagy, 

Te is kenődsz és párologsz:

te-te-tem-tem 

– ingertelen –

vágy-te-tem-em…

*

Nekro-logikus ájulások,

pato-logikusan 

logikátlan át-nem-jutások:

 

anti-aktusok rángatozó

rigmusai,

csontokban csapongó-csattogó

dallam-detonációk… –

 

ta-ta-te-te stá-ci-ók…

 

Tompa, átrezgő zúgás:

morajló fúgák széthullása…

Enyészet és dervistánc

beteg-színes búgócsigája…

*

A „metszéspontban” megszédült(él).

Az abortusz végezni fog velünk… – Végzet(t)…

 

A sztaniolpapír hidegrázó zenéje 

a romlott fogakba, 

a haldokló idegekbe hatol…

 

A tompa búgás búgása:

csiga a kispárna

nyál-nyírkos gyomrában…

 

Majd:

 

Őrlődés, rozsdás recsegés, 

mint csecsemő-csontok ropogása. 

Ó, és jajj: a sárgult csontbillentyűk

abnormális násza… 

 

Felcserélt szavak magja és mája, démoni bája

(kavacak, re-férc, szé, számkosz):

variánsok, látomások, 

kék-fekete kompozíciók kakofóniája…

*

(A létra elborult.

Templomszolga árnyéka 

Levitál a falon.)