Nagy Zopán: Kétségek

Nagy Zopán: Kétségek

2015. 06. 03., sze - 07:51
0 hozzászólás

„vérmes vérmezőn / (kín-hízott kannibállal): / enni pipacsot!" - az utolsó avantgarde költőnek is most jelenik meg a könyvhétre új kötete. Olyan versekkel teli, melyeket biztosan nem ért senki. Vagy mégis? Nem vagy elég bátor, hogy beleolvass! 

Nagy Zopán: Kétségek

Nagy Zopán: Kétségek

86. Ünnepi Könyvhét - Magyar Műhely

„Bloomsday - haikuk”

(1904. 06. 16. – 2104. 06. 16.)      

 

vérmes vérmezőn
(kín-hízott kannibállal): 
enni pipacsot!

          -

(v)akartam rontani:

szó-harsonkákat
james-iszonyú dob-hártya-
ha-hasú bánat…

          -

ünnepet (b)ontani:

nyenyere-szívű
legsértelme-fülesebb
hártyékonyság-mű

ki-sérti huncut
fain kappan-dallamár

(s) csiki(s) (zs)elé fut…

          *

(v) égy vért kenyérrel.
issza nyűt vélt mértéke
(s) viasz(t) rág, röfög…

          -

teifjúságod (n)apja
elsőszül torzít:
ó, obszcén szeneskamra!

          -

/az egy-ügyű boldog…
a több-ügyű (miért) nem…/ 

          -

júdáscsepp-nyalat..
ördö(n)g - tea - fortyanat - -
s élve a halat…

Á(r)tlényegülés

(Alki Miska naplója nyomán)

Egy deka dens a vérbe!
Folyékony hús az útja,
Könyörögne, ha kérne,
Ám követel – és újra- 

Fogalmazza kis alakját,
S besimul abba a kúpba,
Ahová tervezők rakták…
Már önnön gyomrába szúrna,

De közben kitették térbe,
Hol rá(n)gó növényevése
(jutott éppen eszébe):
Tekint ki állati rétre…

Verset szeretne inni,
Szobrot nyal – s bilit rajzol;
Gondolatokat írt ki,
Fekhelye pisis jászol-

Ból nyíló sötétkamra-rész,
Odavetít minden érvet;
Ha álmodik: Egy és Egész –
S lombikba vizel, ha ébred…    

Látens és Objekt

Hordozók 
(- előhívatlan - negatív, bőrönd, befőttesüveg,
sejtések, neszek, fotópapír, irón, jegyzetfüzet…):

melyek (többnyire) általunk jönnek létre, de (immár)
önállósággal is felruházódnak – továbbgondolhatók –
és (talán nélkülünk is) alakulnak…

/Intermezzo: 
Mozdíthatatlan monstrum.
Zárt, fekete ébenfa-szekrény.
Ám hajszál-repedésein, apró görcsein:
világító könyvek üveg-lapjainak fény-szavai
szűrődnek (szúródnak) át a szoba magányába…

A bőröndben lévő bőrönd bőröndjének bőröndjében
él egy bőrönd, melyben opálos folyadékkal töltött,
vékony-falú üvegcse lélegzik. 
E lombik szemcsésen rezgő levében, 
egy negatív-kockába exponált arc sejthető,
melynek fátyol-réteges homlokából: karcolt betű tetszik át…/

Az alkotás: beavatkozás/feltárás. 
A beavatkozás: folyamat.
A folyamat: létezés.
A létezés: önigazolás 
(összefüggések megismerésének óhajtása).
Az óhajtás – mint vágy és akarat -:
Életigenlés-folyamat
(a halál – és minden változás – elfogadása is)! 

(Nagy Zopán könyvét  június 6-án (szombaton) 16-17 óra között dedikálja a Magyar Műhely-Szépirodalmi Kiadó, 2-es pavilonjánál.)