Normális vagy?

Normális vagy?

2021. 11. 27., szo - 14:55
0 hozzászólás
„Normális szorongósnak és frusztráltnak lenni fiatal korunkban, és persze idős korunkban is, azok a körülmények nem normálisak, amik miatt ilyenek leszünk.” Olvasd el a DRÓTon Balogi Virág rendhagyó recenzióját, amiből kiderül, hogy miért olvasunk Sally Rooney-t?
Rooney
Balogi Virág írása

- Szerinted én normális vagyok?
- Nem tudom pontosan mire gondolsz, de nekem az a gyerekkori sztori jut eszembe, mikor kiskoromban magamra rántottam az abroszt a dohányzóasztalról és anyám magából kikelve üvöltötte, hogy kislányom, mit csinálsz, normális vagy? Én meg vissza neki, 3 éves egérhangon, teli torokból, hogy nem vagyok normális! Kár volt hangoztatnom, mert azóta meg folyton azzal jön, hogy nem vagyok normális. Amúgy miért kérdezed?
- Csak mert olvasom Sally Rooney-tól, a Normális emberek-et.
- Hééé, azt én is olvastam, még év elején, de én Angolul.
- Hű de menő valaki…
- Ja, nyelvvizsgára készültem, nem menőzésből.
- Hallottam ám, hogy megvan a C2-d.
- Jaja, és amúgy tetszett a könyv?
- Nem tudtam letenni, eléggé beszippantott. Utoljára Jane Austen-nal voltam így.
- Vicces, hogy pont őt említed, mert nekem is eszembe jutott míg olvastam, hogy

ez ilyen modern Jane Austen: két fiatal, akikről már a könyv elején nyilvánvalóan kiderül, hogy passzolnak kerülgeti egymást majd a végén kisül, hogy…

- Igen, igen de mondjuk Austen-nél vannak leíró részek, Rooney meg dialógusokkal operál.
- Igen, elég fura volt, hogy nincsenek kötőjelek a párbeszédeknél…és tényleg, majdnem minden a beszélgetésekből derül ki, vagy az intim együttlétek hangulatából.
- Mmm igen, elég érzékletesen mutatja be, hogy milyen könnyen bele lehet csúszni olyasmibe, amit nem akarsz…
- Pont az tetszett, hogy érzékelteti, hogy lehet nemet mondani, hogy nem kell olyasmit csinálnod, amiben nem érzed jól magad.
- Igen, annyira bírtam a főhősnőben ezt a határozottságot. Hogy kívülről nem látszik, mennyire frusztrált.
- De amúgy meg tök érthető, hogy frusztrált, ilyen családi háttérrel…
- Hát, ja, és közben ők a felső tízezer. Érdekes, amúgy, ahogy Rooney tematizálja az osztálykülönbségeket, pedig azt gondolnám, hogy ez manapság nem akadálya a romantikus kapcsolatoknak vagy bárminek…
- Olvastam egy interjúban, hogy marxista*.
- Á, hát ez sokmindent megmagyaráz. Amúgy tényleg, most hogy mondod, emlékszem ilyen utalásokra a könyvben, elhangzik például a főszereplők egy egyetemi vacsora alatti beszélgetésekor, hogy mennyire nem hisznek a meritokráciában**…
- Meg az is tök jól átjön, hogy milyen érzékenyek a világpolitikai eseményekre, meg a globális felmelegedésre például.
- Eleve szoronganak egy csomó minden miatt, és akkor még ezek is…
- Lehet, hogy a szorongó emberek érzékenyebbek, nem tudom…
- Tényleg, ne felejtsek el válaszolni az eredeti kérdésedre a normalitással kapcsolatban: szerintem

normális szorongósnak és frusztráltnak lenni fiatal korunkban, és persze idős korunkban is, azok a körülmények nem normálisak, amik miatt ilyenek leszünk.

- Hmmm, igen, valószínűleg igazad van. A legtöbb ember szenved valamitől. Rooney főhősei szépen érzékeltetik a felnőtté válás nehézségeit, a kapcsolatok felszínességét, vagy mélységét,
a népszerűséget, vagy épp a mellőzöttséget, az elszigetelődést…
- Fú, ha nem olvastam volna a könyvet, most azt mondanám tuti nem is fogom ezek alapján, mintha valami érfelvágós, dagályos sztoriról lenne szó.
- Na, de pont oda akartam kifuttatni, hogy az is benne van, hogy mi a megoldás: az igazán mély barátságok és őszinte beszélgetések lehetnek a kulcs.
- Igen, a beszélgetések, vagy akár emailezések, valamiféle rendszeres kapcsolattartás.
- Tényleg, bakker Austen-nál is mindig leveleztek a főhősök.
- Hát most emaileznek, reflektálnak egymás dolgaira, meg önmagukra.
- Igen, lehet, hogy Rooney-nál ez valami központi téma lehet, mert az első könyvének a címe „Baráti beszélgetések” volt.
- Ja, a harmadik könyve, a „Hová lettél, szép világ” meg zömében az egymáshoz írt emailekből áll össze.
- Na, olvastad?
- Csak belelapoztam, de tuti elolvasom, és lehet eredeti nyelven fogom.
- Miért, nem tetszik a fordítás?
- Nincs bajom vele, tökéletesen le van fordítva, mégis az az érzésem, hogy angolul valahogy autentikusabb lehet.
- Akkor elolvassuk a „Hová lettél…”-t és megbeszéljük azt is, majd?
- Simán. Sőt, lelevelezhetjük e-mailben…

 

* The characters in Sally Rooney’s “Beautiful World, Where Are You” want you to know they considered alternatives to capitalism. - How Should a Millennial Marxist Novel Be? - Jennifer Wilson/September 2, 2021 - The New Republic
** meritokrácia egy olyan társadalmi forma, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem a társadalmi származásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ. A szó eredete: „meritum” (lat.) tett, teljesítmény, „kratosz” (gör.), uralom vagy erő.