Novák Valentin: Álomtourbina

Novák Valentin: Álomtourbina

2016. 06. 08., sze - 10:03
0 hozzászólás

Az álomfejlesztéshez semmi egyéb nem kell, mint számos halott. (Plusz egy turbina, mely utóbbi mellékes kérdés, mert a turbinához nem kell több, mint egy főmérnök – hirdetés útján.) - Novák Valentin Álomtourbina című Könyvhétre megjelenő könyvéből olvashattok egy részletet a DRÓTon.

Könyv
Részlet

Dr. Szilágyi Szilamér külüönös története

(I.)

Dr. Szilágyi Szilamér, a Király utcából, korán kelt, Sziszüphoszként ébredt, és munkába igyekezett. A Tartarosz* Co. álommérnöke volt, szabadidejében szövegszerkesztő. Főnöke Dr. Dr. Than Attila a legkellemetlenebb főnökök kasztját gazdagította. Mindenhová elért a keze, s jegeces csontujjait minden eseményen, minden nyaki verőéren rajta tartotta. Ennek ellenére Dr. Szilágyi Szilamért kifejezetten szerette, a maga módján megbecsülte. Még azt is elviselte, hogy a főmérnök, akivel naponta minimum két és fél órát töltött egy légtérben, kerékpárral izzad be az üvegpalotai cégirodába, s bár zuhanyozik, sprézik, stiftezik, s levendulatengerből előkapott öltönybe öltözik, mégis kissé szagos. Kicsit áporodott, kicsit savanykás, mint a hamis, élesztőízű Kéknyelűből spriccelt fröccs. De ez mindegy. Sokkal fontosabb, hogy a cégprofilról ejtsünk néhány szót. A Tartarosz Co. álmokat gyárt. Az álmok teljes mértékig kompatibilisek az emberek titkolt elvárásaival, és dependenciát alakítanak ki a gyártó termékképviselőivel, vigéceivel, illetve a mintabolt sales menedzsereivel. (Természetesen ez sem vegytisztán saját ötlet, hiszen ha Dr. Dr. Than Attila nem olvas Kadarét, és nem nézi meg tizennégy és félszer a Mátrix-trilógiát, sosem jut eszébe e korszakalkotó ötlet. A tizennegyedik megtekintés azért maradt félbe, mert országos áramszünet kerekedett. A hirtelen jött, kedvezően sötét csöndben szállta meg az ihlet. Morfeuszt hívta a fecskendőből, aki jött is, és letette elé az álomfejlesztő turbina makettjét. Hasonlót meg Pelevinnél olvasott. Ez a stílus is! Tiszta lopás az élete, ami egyenlő a szöveggel. A szöveg generálja az életét. Vicces. Na, húzzuk fel a viccsliccet, bedugult a piszoár!)

Az álomfejlesztéshez semmi egyéb nem kell, mint számos halott. (Plusz egy turbina, mely utóbbi mellékes kérdés, mert a turbinához nem kell több, mint egy főmérnök – hirdetés útján.) A számos halotthoz, melyeknek agyveleje kívántatik, főleg a limbikus rendszer és környéke, valamint a hipotalamusz, azonban csak kemény logisztikával lehet eljutni. S miért pont e két agyképlet? Hiszen abból csak jó sülhet ki, ha az érzetek központja keveredik az érzelmek rügyfakasztó helyével. Totális mámor, totális önbecsapás. Ezért a Tartarosz Co. halálbiztosítási ügynökei végigházalták a hazát, a Hipotalamuszt most! szlogent hirdette cégjelvényük, hogy olyanokat találjanak, akik még életükben eladják majdani holt lelkeiket, pontosabban csak agyukat, néhány tízezerért. Ebben a munkaerőpiaci szegmensben nem számított a túljelentkezés. A jobsite-ok is fennen hirdették: Add el magad a jelenért! Munka egy percben! Aláírod, (még elolvasnod sem kell!), s már le is járt a munkaidőd! Másnap számládon a fizetés! Keresd a Tartarosz Co-t! Kiemelt célcsoport volt az anonim alkoholisták és a társkereső kenderszívók, de ne feledkezzünk meg a magányos kenderkötélverőkről sem… (Bár ezek között is akadt agyatlan, magyarán felhasználhatatlan személy!) De ez csak olcsó humorkodás! Szóval ment minden a maga eleve elrendelt útján. S bár Dr. Dr. Than Attila nem volt éppen egy vastag nyakú kálvinista, a dolgok rég kitalált menete úgy hozta (tulajdonképp már akkor kitaláltatott ez a momentum is, mielőtt az emberek bármit is sejdítettek volna akár a labdáról, akár a bicikliről), hogy egy kerékpárfutball meccsen találkozott Dr. Szilágyi Szilamérral. A gyárilag kerékpárjukhoz hegesztett, biciklijükkel megöregedett és berozsdált Pospisil-testvérek verték tönkre, bemutató jelleggel, a honi triálosokból verbuvált mancsaftot. Igaz, a körítés mellékes. A fontos az, hogy Dr. Dr. Than Attila egy internetes nyereményjátékon érdemelte ki a belépőt, Dr. Szilágyi Szilamért pedig a mundér becsülete, meg némi nosztalgia hajtotta nézőtérre (régebb ő is kerékrúgta a lószőrtömésű bőrt, főleg strandokon. Sörér’.) S csodák csodája, egymás mellé szólt a jegyük.

Míg a Pospisil-testvérek első keréken dekáztatták a labdát, s a triálosok feje fölött adogattak, Dr. Dr. Than Attila és Dr. Szilágyi Szilamér elragadtatásában igenlőleg tekingettek egymásra. Így kell, ez a profizmus, profizmus nélkül nincs értelme semminek. Olcsó pénzszerzés a lélek halála. Ilyen tartalmú tekintetek cseréltek gazdát, míg Pospisilék tíz góllal húztak el. Aztán már szavakat is cseréltek.

– Hát ez…

– Bravúros…

– Profi, kérem, profi.

– Uram, Dr. Szilágyi Szilamér, álommérnök. Gyakorló, de sehol sem regisztrált munkába kerekező. Nem hivatalos szövegszerkesztő, de szigorúan csak az álmaiban dolgozom. Bevetüléspárti vagyok, ha érti, kérem…

– Ahhaha. Hogyne érteném! Magára van szükségem. Ez egy fatálas ígykellettlenni Sors módra. Dr. Dr. Tahn Attila vagyok a Tartarosz Co. elnök-vezérigazgatója, a profizmus legnagyobb támogatója, a dilettánsok földbetaposója, az amatőrök helyretevője. Holnaptól cégem szolgálatába állhat.

– Mégis, ha már profizmus, mennyiért?

– Ha ennyire amatőr, hogy kézfogásra nem köt üzletet, megmondom… Szaktudását havonta háromnegyed millióért bérelném, ha megfelel…

– Hát erre nem alszom. Itt a kezem…

– Gól! Ezek fergetegesek…

– Ja, és képzeletbeli, de szolgálati Audi A10-es, korlátlan mobilhasználat, minden hétvégén szpavelnesz. Magánhelikopter. Nőbérlet (kurvapénz), hehe.

– Köszönöm, de létezésemhez két dologra abszolúte nincs szükségem. Az egyik a nő, a másik az autó. Mindkettőt pótolja a kerékpár, mely szinte összenőtt velem, majdnem úgy, mint Pospisilékkel, csak efféle helyekre (tribün, torony, múzeum, színház) nem viszem magammal. Eszem szerint vinném, de több harcot igényelne e tett, mint amennyi hasznot hajtana kétkerekű szerelmem ottléte.

– Akkor megegyeztünk?

– Tulajdonképp holnap munkába is állhatok, ha nincs messzebb a cég a lakásomtól két óra hajtásnál. Én a nyolcas Palotanegyedben élek.

– A cég a Vizafogón meredezik a dupla tornyok balfelében, ha a Dunának áll. Na, magyarán a Baltoronyban, így forog közszájon. Ha nem találja, hehe, így kérdezze… Hehe…

– Hehe… Nem kérdezem, tudom, hol van. Az szendergésmenetben sem több negyven percnél. Egyetlen kikötésem lehet, ha már lemondtam autóról, nőbérletről…

– Gól! Csodás. 11:0. Fergeteges! Remélem, maga is legalább ennyire profi, de kenterbe is verheti őket.

– Simán, uram, simán…

– Mi is lenne a kérése?

– Egy tusoló, és egy szpréarzenál, tudja, a jobb közérzet, az ön jobb közérzete érdekében is…

– Értem, hogyne érteném. Holnap még ne reménykedjen benne, de holnaputánra készen áll a zuhanyzó, nemkülönben ott fognak sorjázni, egy csillogó polcon, a legjobb fufogók, hónaljstiftek és parfümök. Mindent a kipárolgásmentes munkavégzésért. Én sem vagyok híve a savanyú szagoknak. Tudja, a mi szakmánk steril, a rossz közérzet, mely egy rossz illatból, uram bocsá’ bűzből is adódhat, keresztbe tehet az üzleti tervnek, az pedig megronthatja a felelős személyek közti jó viszonyt… No, vége a meccsnek. Ide érdemes volt kijönni, barátom.

– Érdemes… Holnap akkor ott leszek. Baltorony. Hányadik emeleten is van a Tartarosz Co.?

– A tizediken. Elsőre megjegyezte a cég nevét! Bravó! Maga művelt fickó kell legyen! Mások, a sok tuskó, amatőr és dilettáns, még ki is betűzteti…

Dr. Szilágyi Szilamér akkor ébredt, mikor Szilágyi Szilamér aludni tért. Dr. Szilágyi Szilamér tulajdonképp Sziszi ideája volt. Vagy ideálja, egy álomszappanopera ideális főhőse. Mert Sziszi három éve, minden éjjel rákapcsolódott belső REM márkájú televíziókészülékére, és megnézte, hogyan kellett volna alakuljon valódi élete. Néha szerette volna kikapcsolni az adást, néha csak átszerkesztette volna, máskor, a lefekvés óráját is előbbre hozta, mielőbb csatlakozhasson álmai frekvenciájára. Az előző részben Dr. Szilágyi Szilamér álommérnök egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, amikor találkozott Dr. Dr. Than Attilával a kerékpárjukhoz rozsdállt Pospisil-testvérek tiszteletére rendezett gálamérkőzésen. Sziszi sokkal intenzívebben döntögette magába a kellően megkuszált italfajtákat törzskocsmájában, mint szokása volt unalmas álomrészek előtt, így hajtva közelebb a sok jóval kecsegtető folytatást. Már délután ötkor ágyba szédült, és álomhősévé lényegülve eltekert a Baltoronyhoz, hogy a Tartarosz Co. szolgálatába hajtsa a lelkét.

– Á, doktor Szilágyi, nagyon örülök, hogy nemcsak hirtelen lángol, hanem nagy hőfokon és sokáig él. Ma kap tőlem egy roppant erős dezodort, de benn kell maradnia napszálltáig, nem elég, hogy felvesszük az adatait és belép kötelékünkbe. Ma komoly munka vár már magára…

– Mi sem természetesebb. Nem lazsálni jöttem, bár néhány emberi csökevény úgy tartja, hogy az ember alapvetően dologtalanságra termett, s mi sem áll messzebb tőle, mint a(z alantas) munkavégzés… Vágjunk bele, kedves Than úr!

– Hívhat Attisnak is, de csak két tével. Ma át kell néznünk az álomturbina prekoncepcióját. Saját kútfőmből loccsant ki. Nem kérdeztem, de mint álommérnök, remélem, ért a turbinatervezéshez is.

– Mi sem természetesebb. Ebből írtam árnyékdisszertációm. Várjon csak… Igen, igen. Multifunkcionális REM-turbinák fejlesztése és karbantartása extrém igénybevételi szintet meghaladó régiókban. Igen, pont ez volt a címe…

– Oh, Szilamér, ha szólíthatom így, maga egy főnyeremény…

– Ne húzzuk az időt! Hol van a prekoncepció?

– Jöjjön át a titkos irodámba… Erre csak, erre. Közben itt a dezodor, igazi környezetkímélő bicikliscucc, freonmentes, légpumpás. Fufogjon, kérem, mert igen savanyú, kéknyelű illat csap ki magából…

– Pardon!

– Szóval itt vannak az elméleti vázlatok, ezt kellene realizálnia. Ez az első feladata szerető kötelékünkben…

– Kérek fél napot. Délutánra már fel is skiccelem az álomturbina prototípusát…

Itt Sziszi iszonyatos hányingerre ébredt. Pont a legizgalmasabb epizód csúcsjeleneténél. A vécében kiokádta a sörhabbal buborított hubertuszos kommersz cseresznyéket, s bár kicsit megkönnyebbült, hajnalig nem jött álom a szemére. Pirkadatkor már nem volt kedve álmodni abban a sanyarú, kifacsart pózban, amiben visszaszenvedte magát az alvók kegyelmi állapotába. Újabb napot kellet várnia arra, hogy Dr. Szilágyi Szilamér, a belvárosi, négygenerációs értelmiségi családból származó ifjú titán, megkezdje a világhír felé száguldását… Azonban addig egy komoly kocsmanap várt rá, délelőtti józanodással. Mikor is szúrt a tüdeje a cigarettektől, mikor is szúrt a mája a méregtelenítés és a lassú, de biztos nagyobbodás erőfeszítésétől, mikor is szúrt a gyomra az éhgyomorra ivással, éhgyomorra kávéval csúcsra járatott fekélytől, mikor is az élet vasszüze körbeölelte könyörtelenül.

*Alakjasincs őselem, amely egyidős a fénnyel és a világmindenséggel. Khaosból pattant princípium, akár Gaia-anyánk és Eros. Tartaros velük karöltve hozta indulatba Mr. Universumot, aki azóta is dagadoz, a kezdetek háromkomponensű anabolikus szteroid dózisától.