Önjáró paradoxonok

Önjáró paradoxonok

2016. 07. 07., Csü - 12:15
0 hozzászólás

Az utolsó avantgarde költő, Nagy Zopán két verse és különleges fotói a DRÓTon.

Paradoxonok
Versek Miltényi Tibor az esszenciális-forma című könyvéhez

A koherens lélegzet-

elállítás egy másik 
szférában (is) hiteles (?)
 
A saját(os) eredet
(eltéved és elázik):
ön-semmikhez elvezet
 
A homogén hagyomány
ártatlanul aberrált
(képzelt) atmoszféra-vágy
 
Az abszolút karakter
(mint objektív lidérc-lény):
katartikus mű-fogás (?)
 
A képromboló forma-
nyelv: felhasznál – és hazug,
ám (szerencsénkre) durva
 
              A véletlen-szerű gondviselés
              (élettel teli pusztulás-folyam):
              a gondviselés-szerű véletlen (?)
 
              *
 
A steril konkrétumok
mechanikus-semleges
én-távoli hangzatok
 
Az egynemű ragyogás-
ok: a réteges ember
homályát hangsúlyozzák
 
A fizikális foltok:
vizuális erőszak
lenyomat-ütései (?)
 
A túl-komponálások
ó-nihil sűrűségű 
újra-üresedések (!)
 
A megszállottság szomjas
(közte-s- nyelés, fuldoklás…):
a tudásvágy fölemészt
 
              Az Igazság ellensége
              (Isten arra, mítosz erre…):
              ellen-mérget nem ígérget