Oumuamua

Oumuamua

2019. 08. 28., sze - 17:01
0 hozzászólás

„Oumuamua, láttad kirabolt földjeink?
Láttad síró folyóink és vérző erdeink?
Ugye, hogy láttad a forró lövegek ezreit,
védtelen vadakat és olvadt jéghegyeink?”

Az Erdei Költőket bemutató sorozatunk utolsó részében az Erdei Költők (és a DRÓT) egyik alapítója Weiner Sennyey Tibor versét olvashatjátok lapunkon, amit az idei találkozón olvasott fel. 

Az Erdei Költők (és olvasóik) egy évtizede minden évben találkoznak kint, a természetben és saját verseket olvasnak fel a szabad ég alatt. Olyan költők kapcsolódtak a kezdeményezéshez a világ minden pontjáról, akiknek fontos a természet, a környezetvédelem, a szabadság. Verseiket anyanyelvükön olvassák fel, majd pedig angol vagy horvát fordításban. 2019-ben tartották a IX. Erdei Költők találkozót a horvátországi Grožnjan városa melletti erdőben.

Ha tetszett: add tovább!

Oumuamua

Keep being inspired by space.”

Avi Loeb professzor

Harvard University

Center for Astrophysics


Oumuamua kétszáz millió éve
kinyújtott kéz, elhajított bumeráng!
Oumuamua félelmetes kérdés,
sötétben borzongó talány!

Ha nem vagy több, mint kő csupán,
mit két csillag is küldött
felénk véghetetlen téren át,
akkor is ítélet lettél e kor fölött.

Éppen hogy csak észrevettünk,
s úgy tűnt, mintha elérhettünk volna;
hisz egy hétig Földünkhöz hajoltál:
de mi mással voltunk elfoglalva.

Oumuamua kétszáz millió éved
lenézett a Földre és ránk.
Oumuamua, mit láthattál,
kinyújtott kéz, elhajított bumeráng?

Kristálykék bolygón világnyi szenvedést?

Emberi kézből szárba szökkenő halált?
Oumuamua, láttad a tengeróceánt,
miben több a szemét, mint a hal ma már?

Oumuamua, láttad kirabolt földjeink?
Láttad síró folyóink és vérző erdeink?
Ugye, hogy láttad a forró lövegek ezreit,
védtelen vadakat és olvadt jéghegyeink?

Oumuamua, hallom fagyott visításodat
a rikoltó űr süketnéma kengyelében,
kinyújtott kéz, elhajított bumeráng,
önmagunkról kiállított súlyos bizonyítvány:

hogy észre is csak véletlenül vettünk,
látni is csak alig-alig, rosszul láttunk,
megragadni, pedig ez az emberiség,
bár képes lett volna, de mégsem tudott.

Miért? Kétszáz millió éves tekinteted
súlya rajtunk, s úgy kérdezed, hogy „miért”?
Mégis, ha egy másik naprendszerből
jő üzenet, miért nem veszi át az emberiség?

Mert el van foglalva azzal, hogy végre
végleg kipusztítsa ne csak magát,
hanem minden életet a Földön,
ezért vagy Te, Oumuamua: bizonyítvány.

Csillagközi utazó, megkerülöd Napunk,
idehajolsz a Földhöz, itt repülsz el,
az első, ki naprendszereket köt össze,
s bár megtehetnénk, mégsem érünk el.

Tudod, hogy miért, Oumuamua?
A pusztító és pusztuló emberiségnek,
Oumuamua csillagközi tükör vagy,
melybe senki sem mer már belenézni.

Szentendre, 2018. november 7.

 

Oumuamua

 

Keep being inspired by space.”

Professor Avi Loeb

Harvard University

Center for Astrophysics

 

 

Oumuamua, two hundred million years ago,

a hand reached out, a thrown boomerang!

Oumuamua, formidable question,

enigma shivering in the dark!

 

Even if you're not more than a stone,

sent to us by two stars

through immense space,

you became the sentence of this age.

 

We didn't see you soon enough,

and to you we should've reached out;

while you leaned over our Earth:

but we were otherwise occupied.

 

Oumuamua, your two hundred million years

looked down on Earth and us.

Oumuamua, what did you see,

hand that reached out, thrown boomerang?

 

Plenty of pain on a planet crystal blue?

Death caused by the hands of men?

Oumuamua, have you seen the ocean,

that is not so rich in fish as in waste?

 

Oumuamua, have you seen our robbed lands?

Our crying rivers and bleeding forests?

You must have seen our guns,

the defenseless game and melting icebergs?

 

Oumuamua, I can hear your frozen scream

in the deaf-dumb curb of the squealing space,

hand that reached out, thrown boomerang,

shameful certificate of mankind:

 

that we barely saw you,

and could hardly make you out,

these humans could’ve reached out

to you but failed big time.

 

Why? You ask with two hundred million years

of wisdom in your eyes “why”?

Really, why doesn’t mankind reply

when a message arrives from a distant solar system?

 

Because they’re busy destroying

themselves for good and

then all, that is alive on Earth,

this is why You, Oumuamua are proof.

 

Interstellar traveller cruising around the Sun,

leaning over to Earth, flying by,

you’re the first to connect solar systems,

and though we could, we don’t reach out to you.

 

Oumuamua, do you know why?

Because to humans who destroy and decay,

Oumuamua, you are an interstellar mirror

to look into which we are afraid.

 

Szentendre, 2018. 11. 7.

(Balogi Virág fordítása)