Rabóczky Judit, a Királynő

Rabóczky Judit, a Királynő

2016. 05. 13., p - 06:20
0 hozzászólás

Nézzék, közelről csodálják a Királynőt. Nincs koronája, ellenben van öntudata. Tehetsége, remek művészete, finom érzéke. Ő Rabóczky Judit, a Királynő, akinek nem kell a Király. - Völgyi Tóth Zsuzsa nyitotta meg a Fészekben Rabóczky Judit kiállítását azzal az írással, amit itt és most a DRÓTon olvashattok.

Megnyitó
Völgyi Tóth Zsuzsa írása

Rabóczky Judit A királynő című szobráról

Többen tudják úgy, mint ahogyan másképp, hogy Lükdamisz, Halikarnosz királya fiúgyermek nélkül maradt. Így Artemiszia, a lánya mindent megtanult, értett a hadászathoz, a hajónavigáláshoz, a fegyverekhez, a hangszerekhez. Stratégiához és spekulációhoz. Mígnem egyszer hajósai egy lakóniai tisztet húztak ki a tengerből a királynő vezérhajójára. Artemiszia el akarta ereszteni, menjen isten hírével, mivel Poszeidón papnője kegyet gyakorolhatott a vízből kimentett embereken. A tiszt viszont hálájának jeléül leköpte, ráadásul azt mondta, inkább meghal, mintsem egy ilyen boszorka kímélje meg. Erre

a királynő kifeszíttette a hajó orrára, átvágta a torkát, és hagyta áldozatul a vérét tengerbe spriccelni.

Hogy évszázadokkal később – de még mindig csak a középkorban – a mi magyar királynőnknek, Máriának kellett-e kegyetlenkednie ahhoz, hogy hajósait és kegyelt kalózait meggyőzze arról, apja nem hiába „fiúsította” még életében, arról nem tudunk. És bár nemet nem váltott, acéldrót-szövevényét, acélos férfiasságát pajzsként viselte. Abban a korban tette ezt, amikor még szó sem volt vizionálásban a királynő-jelenségről, így szimplán rex-nek nevezték. És hogy az otthoni fészekben erősen reménykedve várta-e férjét, mint a maga köré magas-szöges dróthálót szőni igyekvő Penelopé... várta-e esetleg, mint Orlando a hajóskapitányt, akiről maga sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, arról nem ejtenek szót se a krónikák. S akkor hol vannak még a női emancipáció kezdetei… 

Rabóczky Judit: A királynő
Rabóczky Judit: A királynő

De ugorjuk az időben, akár Virginia Woolf hőse. Könnyedén átlépve a hosszú és megviselő századokon.

Ilyen légiesen, ellenére ennek kétlábon sétálva a közeli Király utcában, így teleportálta magát ide Rabóczky Judit Királynője. Aki már ugyan nem az a zsenge, népe színe elé mégis csak egyszer járult életében mindössze. Alkotója árnyékban, háttérben tartotta eddig, hogy megtanuljon mindent, amit a Királynőnek tudnia kell. Vagyis férfinak is lenni, nőként. Huszonegyedik század ide vagy oda, súlyos feladat ez ma is, tudja ő, hisz mestere százszor elmondta neki.

Mestere a tükre, Rabóczky Judit maga, 

a szobor pedig a művész önnön királytükre. 

Azért alkotta meg, hogy lássa benne önmaga jó példáját, mint a régi királyok. Hogy lássa, hogyan kell kiállni a nép elé, a publikum elé, önöknek hogyan mutassa meg magát a művész. A tükör az önkiürítés szimbóluma, az okosságé, a tisztaságé, a hiúságé is, viszont a középkorban a hívságból megtért szentek attribútuma volt úgyszintén. Nem titkolt a művész vallásos gondolatrendszere. Ikonjai, apostoli idézetei ismertek.

Hát így. Kisterpeszben, kissé előretolt csípővel, mellén összefont karral. Nem álomhercegnősen, nem királylányosan, nem tündériesen (bár hozzáteszem, a tündéreket régen hímnemű lényekként tartották számon). Így. Ha nem is férfiasan, de fiúsan. Francois Ozon nyitott gondolatiságát tükrözőn összetartva jint és jangot, animust és animát. A Királynő ugyanis Kecskeméten született a művész azon periódusában, mikor a jungi archetípusok foglalkoztatták erősen. Meg hát izgatták az önmagáról alkotott gondolatok ugyancsak. 

A férfi és a nő, a sok kérdés, ami eköré fonódik. Mint az a drót az alak köré, amely véd, de el is szigetel. 

Rabóczky a levegőt mint közeget komponálja be, teszi szoborrá itt. Felidézi ez az anyagszövet ismert alkotásait: a rőzsét, az erdőt. A kertemet. Orlando tölgyfáját. Azt a rőzsét, amelynek halmain Dido (kinek apja éppen Pygmalion volt) égette el önmagát szerelmi bánatában egykor. Már csak a távolodó tengerről tekintett vissza fájdalmasan a szép hajóskapitány, Aeneas. Aki kis megjegyzésként még: Szabó Magda szerint: azért menekült el a szerelmes királynőtől, mert valójában nő volt. Azaz Creusa, a trójai királylány, aki végül királynő lesz, nemetváltó rex romanorum.

Ezzel elérkeztünk a történet végére, hogy átadjam önöknek a műélvezet egyénre mért és szabott lehetőségét. Hogy nézzék, közelről csodálják a Királynőt, aki nem férfi. Nincs koronája, ellenben van öntudata. Tehetsége, remek művészete, finom érzéke. 

Ő Rabóczky Judit, a Királynő, akinek nem kell a Király.

(Fotók: Hamarits Zsolt, Szigeti Gábor Csongor és Varga László - via Facebook)

/Elhangzott 2016. május 10-én a budapesti Fészek Klubban. A kiállítás megtekinthető június 3-ig. Részletek a DRÓTon itt./