Részletek Szepesi Dóra Pirosmadár c. kötetből

Részletek Szepesi Dóra Pirosmadár c. kötetből

2017. 02. 01., sze - 09:42
0 hozzászólás

Szepesi Dóra Pirosmadár című kötetéből olvashattok részleteket a DRÓTon.

Könyv
Szepesi Dóra versei

Szepesi Dóra

Szepesi Dóra irodalmi és könyves folyóiratokban publikál interjúkat, recenziókat. A Makronauta blog szerzője. A Calvis Irodalmi Ügynökség munkatársa. Részt vett az Előfutár, irodalmi, művészeti évkönyv (1998, Polgár Kiadó) szerkesztésében, a Szó-Csönd Antológiában, verspublikációival (2000, Fiatal Költők Előfutár Köre), a Kristálykert, kortárs kanadai angol költők antológiájában fordításaival (2001, Magyar-kanadai Baráti Társaság). Versei jelentek meg a Pannon Tükör, Partium, Látó, C.E.T., Új Forrás, Bárka, Agria, Napút folyóiratokban. Pirosmadár című verseskötete a Napkút Kiadónál jelent meg 2016-ban. (A szerzőről a fotót Kleb Attila készítette.) 

Natura Sacra

Égszínkék! / Csak a felhők – habrolók, 
habcsókok – költik jó híredet. / Alkonyodik.
Fellép a tücsökzenekar, kísér a Nap, hallgatják 
a szkarabeuszbogarak. / Kicsit elmúlni, kicsit 
elnémulni… ott, hol a Kassziopeia evidencia, 
van vörös Mars és ernyős Androméda. / 
Betűzöm szemed csillagképeit, és az emberi világból – 
híreket – parázsvirágot, füstjelet küldök neked. / 
Remetebarlang. / A dolgok állandósága 
a hegyek, indián arcélek – de kár, hogy nem itt 
élek! / A pókhálóba esett idő hártyás szárnyait 
szedegetem. / Natura Sacra. / Szent Humusz.

Madonna della sedia  

(Ülő Madonna)

Közel van egymáshoz a két arc,
egy piros madár szárnyai.
Köztük az ég teste.
Tüzes fészkét tépi röpülése,
– szó nem éri, oly finom –, 
madártávlatból ég a tarló,
áldott a föld 
és porlandó. 

Primavera

Add nekem a ruhádat, Flóra!
Csak egy éjszakára.
Belém szeretett a dél-nyugati szél, és magával vinne.
Zephürosz, zsengezöld és alvó piros.
Add a ruhád, Flóra! Primavera! Nekem illik, hozzám illik!
Vadcseresznye, barackszín-szirmok, selyemfüvek.
Tetszik a sok kis gomb, szem, kapocs, fátyol, fodor, 
csengettyű és harangjáték. 
Csak egyetlen éjszakára, míg megforgat a szél!
Hallod? Már zenél! Add a ruhát, mert visz a szél!
Visszakapod hajnalra, Primavera!...
De meglehet, hogy többé már le nem veszem 
– mert örökre így szeret – szerelmesem.