Fedon-dalok – Regős Mátyás és Vértesi Ferenc – Kis Piros Ház koncert Vol. 6.
A DRÓT szervezésében Regős Mátyás költő és Vértesi Ferenc a Kis Piros Ház vendégei voltak. A koncertet 2024 március 12. este hat órától láthatjátok a DRÓTon.
A DRÓT szervezésében Regős Mátyás költő és Vértesi Ferenc a Kis Piros Ház vendégei voltak. A koncertet 2024 március 12. este hat órától láthatjátok a DRÓTon.
Hogyan él vissza a rendszer azzal, hogy az embernek teste van? Miért és hogyan befolyásolnak minket a különféle gyógyszerekkel? Milyen alternatívák lehetnének a pszichofarmakológiában? Básthy Ágnes és Lengyel Zoltán ‘Farmakológiai biopolitikák – A lélek vegyészete’ címmel publikált egy nagyon fontos tanulmányt a Replika – társadalomtudományi folyóirat legújabb számában. A tanulmányukban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemzik a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A szerzők a Kis Piros Ház vendégei voltak, ahol a Rajk Szakkollégium diákjaival együtt kérdeztük őket. A beszélgetést két részben rögzítettük, amit most a DRÓTon láthattok.
Nem a Karácsonyt és nem a naptári Újévet, hanem a Fény Ünnepét, a téli napfordulót ünnepelték őseink, ebből is látszik, hogy itt kultúra-csere és kultúra-vesztés történt. Hová tűnt ily nyomtalanul ez az ősi magyar hagyomány, amit a magyar ősköltészet őrzött? Milyen lehetett a magyar őseposz, amely tárháza és kincsestára volt a magyar történelemnek, költészetnek és ne féljünk kimondani: önismeretnek.
A mérték és a minőség hiányzik az életünkből és ez csak tükröződik az alkoholhoz való viszonyunkban.
„Itt lakájokat tenyésztettetek /
özönével tíz év alatt, /
érdem volt a jellemtelenség: /
hogy győzzük most a jó utat?
(…)
E tíz év a javunkra válik, /
ha kijártuk az iskolát: /
zsarnokot többé ne növesszünk, /
akármilyen ígérgetéssel /
húzza nyakunkra az igát.”
– mondja az egyik legfontosabb ismeretlen versében Weöres Sándor, míg Hamvas Béla hozzáteszi, hogy
„Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme, akiknek drágább volt a selyem nyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat.”
– és mindez 2023 október huszonharmadikán különösen fontos lehetne, ha nem felejtettük volna el.
Újra és újra felélednek különböző híresztelések, hogy Petőfi Sándor nem is 1849-ben, hanem 1856-ban halt meg Barguzinban. A történet ismert, számtalanszor írtak róla, erősítették és cáfolták meg, derítették ki, hogy a barguzini csontok alapján Petőfi nő volt és hasonlók. De vajon miért olyan fontos nekünk, hogy Petőfi tovább éljen? Ki nekünk ma Petőfi Sándor? Weiner Sennyey Tibor előadása a szentendrei Nyitott Templomok Fesztiválján hangzott el és a DRÓTon most megnézhetitek.
„…mind a ketten költők voltak. És egy nőnek Magyarországon egy nagy költő, óriási költő árnyékában élni olyan megpróbáltatás, amivel rendszerint nem szoktunk számot vetni.” – Sok előadást tartottam az elmúlt években Hamvas Béláról és Weöres Sándorról is. Visszatérő kérdés volt a közönség részéről, hogy volt-e gyerekük nem volt és ha nem, miért nem? – Weiner Sennyey Tibor esszéjét Weöres Sándor születésének 110-dik évfordulója alkalmából közöljük.
„Bóbita varázsérintése gyógyítsa lelkünk!” – Füleki Gábor költeménye Weöres Sándor születésének 110-dik évfordulójának alkalmából.
A lengyel sajtóban néha megjelennek cikkek arról, hogy egyáltalán nem kell orosz írókat olvasni, mert Putyin háborúja lejáratta az egész orosz irodalmat. Ez tévedés, hiszen sokkal több „nem birodalmi szemléletű” jó orosz író létezik, mint imperialista eszméktől megszállott nagyorosz irodalmár. De ami az orosz írók hatalom általi üldöztetését illeti, most két név jut eszembe: Borisz Paszternak és Joszif Brodszkij. Alábbiakban rájuk szeretném emlékeztetni a fiatalabb olvasókat.
Kerekasztal-beszélgetés arról, hogy milyen, mit jelent ma Magyarországon írónak, költőnek lenni? Mit tehet az ember alkotóként? Milyen főbb problémák vannak és, hogy van-e remény?
Résztvevők: Boldog Zoltán, író, tanár, Hétvári Andrea, költő, író, meseíró, Gerzsenyi Gabriella, író, jogász
Weiner Sennyey Tibor, költő, író, méhész. Moderátor: Formanek Csaba, színész, rendező. Közreműködik: Pusztai Luca Lili, színész.