Varratok

Varratok

2014. 05. 06., k - 06:53
0 hozzászólás

Szabó Imola Julianna író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó és egy igazi nő. Varratok című kötete versprózák összefűzve, amely 2014. áprilisban jelent meg a L'harmattan Kiadó gondozásában. A DRÓTon most rövid részletet olvashattok az új könyvből.

Szabó Imola Julianna
Részletek Szabó Imola Julianna Varratok című kötetből

Játszótér

Szabó Imola Julianna

Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat, verses meséket és táncinterpretációkat ír. Képverseket, vers/tánc-videókat készít.

Szabó Imola Julianna

Kutatási területe a kontakt-tánc. Főbb publikációi: Élet és Irodalom, Holmi, Kalligram, Helikon, Bárka online, Új Forrás, Ex Symposion, Műút, Ellenfény, Hamu és Gyémánt, Csillagszálló, Spanyolnátha, A Vörös Postakocsi, tancelet.hu, szinhaz.hu, felonline.hu, KULTer.hu, The Fluid Raven, All the Things Are Lost on Earth, Indiáner, (tervezett:Irodalmi Szemle, Tiszatáj, Magyar Napló), Sáska-tánc (2001), Báger Gusztáv: 75 cimű könyvének „illusztrálása“ (képi montázsokkal).

Mit csináltál, amíg hiányoztál nekem? Amíg fekete szalvéta volt az ég. Hiába töröltem bele az álmokat, azok csak átlátszón csurogtak a szájon. Hol voltál, amíg színes bogarakat számoltam? Apró, kékes kitinek erős seregét. Ha itt vagy, nem úgy félek, elnémul bennem a békétlenség. Futnak az ujjaimon, a hajszálaim alatt. Lassú szavak. Meséld majd el, hogy mit ettél, a fémes kanál hogyan horzsolta fogadat. Szédül a város, az udvar. Pörgök a szoknya szakadékján, várlak. Mit dolgozol, amíg összedől a kockavár? Onnan ahol vagyok, miért nem hívhatlak, ha fáj? Ez a valami, ez a hársszagú savanykás ököl a gyomromba püföl. Elrabolták a nagymutatót, bezárták az ablakot. Mikor jössz ide, ahol nem vagy? Ha itt leszel, akkor majd gyorsan elviszel? A falakon leborul a fény, húzzák a napot a hegyek, minden olyan lebegő és kietlen. Hol leszel majd, ha temetlek? Vakarom az arcom, úgy jobban ömlik, könnyebben folyik. Mindenki üvölt, együtt keresünk. Tündérutak alatt, sós partokon. Lesz majd olyan, hogy nem is? Hogy majd alig, csak egy beragasztott fénykép, színtelen és szagtalan nyom? Mit csinálok akkor, ha már mindent szabad, mert senki se szól, senki sem mondja, hogy megmondtad? Ha majd a házfalak összeérnek, akár a libegő alatt a fák, és én dacosra remegő szájjal ütöm az emlékeim, mint régen a dombszerű hasad. Az ablaknak dőlök. Hátha előhívhatom egyre vékonyodó arcodat. 

Szabó Imola Julianna: Varratok