Sz*rok a focira

Sz*rok a focira

2016. 06. 10., p - 21:03
0 hozzászólás

Hanzély Márton nagyon radikálisan vélekedik a mostanság sok mindenkit lázba hozó foci bajnokságról. „És akkor mi van?” – most különösen aktuális című sorozatának legújabb írásával, szerkesztőségünk legtöbb tagja aligha ért egyet, ahogyan valószínűleg ti sem. Mégis közöljük, hogy segítsünk szegény emberen, ne érezze olyan magányosnak magát.

Foci
És akkor mi van?

Elkezdődik a bajnokság. Magyarország kijutott. Négy évtized után. Eleinte nekem égett a pofám, ahogy hallgattam a közvetítőket, szakértőket, szakújságírókat. Én szégyelltem magam helyettük. Megnéztem a híreket, melyeknek egyre kevesebb köze volt-van a valósághoz, egyre több az őrülethez, az embertelenséghez. Aztán hirtelen vége lett még a hazudozás és butaság különös egyvelegének is, és akkor sport és időjárás. 

Aztán

már minden csak sport és időjárás lett itt. 

Esetleg zene, de arról inkább ne is beszéljünk. 

A sportnál egyébként csak az időjárásnak van nagyobb jelentősége ebben az országban, nem mintha angolok lennénk, hiszen mi ötkor nem teát iszunk, hanem lehetőleg valami kocsmába megyünk meló után. De már oda se mehetek, mert belépek és az egész fal egy rohadt nagy tévé, amin közvetítők, szakértők, szakújságírók nyomják a rizsát. Hazai pályán. Mindenki meg van nyírva, minden a helyén, felkészülve a terrorra, a nézőkre, a pályára. És az emberek zabálják.

Soha sem értettem mit lehet azon élvezni, hogy az ember nézi. Az rendben van, hogy a barátaiddal eljársz és játszol.

A játéknál már csak a közös játék a nagyobb öröm, de nézni, ahogy mások játszanak, abban van valami perverz.

Szerintem. Tudom, hogy sokkal többen vannak a perverzek, de hát ez van. És ettől a perverziótól fogva vannak úgy megvezetve, hogy csak na. Nézik a sok ostoba reklámot, nem csak a meccsek előtt, után és szüneteikben, hanem a meccs közben is. Semmi más nem történik, mint egy elképesztő agymosás, utána még ki is öblögetik a fejeket, hogy tuti ne maradjon benne semmi más. 

Főleg gondolat ne, főleg saját gondolat, elképzelés ne. 

Menj és fogyassz, igyál közben vizezett sört, egyél valami zsíros kaját, és kussolj. Ne beszélj másról, ne gondolkozz a mindent elöntő hülyeség, butaság és hazugság sötét hullámairól, végképp ne olvass, zenélj, kertészkedj, sétálj, kirándulj, beszélgess, hanem csak nézd, ahogy néhány nyomorult rohangál egy bogyó után, hogy betuszkolja abba a szánalmas kapuba. 

Nem hiszem el, hogy ennyire primitív sportra pörög Európa. Az Olimpiát értem, kedvelem, bár az utóbbi időben az is csak reklám és a gyógyszergyárak tesztüzeme, és ez eléggé elkeserítő. De nem tudok nem arra gondolni, hogy a foci, amikor nézik a tudatalatti pornója. Azért szurkolunk, hogy végre benyomja valaki a spermát a kapuba. És akkor örülünk.

A legszebb öröm a gólöröm, ugye? Miért? Mert utána nincs kérdés.

Építsük csak tovább a stadionok országát, és felejtsük el, hogy valaha a Nobel-díjasok országa is voltunk.

Rohasszuk le az iskolákat és a kórházakat, mert nincs szükség sem tudós és gondolkodó fiatalságra, sem bölcs és megfontolandó tanácsokat adó öregekre. Dögöljön meg mindenki, aki nem csak a sporthírekre és az időjárásra kíváncsi, mert az nem érzi át micsoda nagyszerű dolog, hogy a magyar csapat végre megfésülködött. 

Megvezetnek itt mindenkit úgy, hogy azt a gondolkodó ember nem tudja máshogyan nézni csak őszinte csodálattal.

Barátaim, ti ezt beszoptátok. Arra pazaroljátok a drága életidőt, a csodálatos nyári estéket, hogy néhány szerencsétlent bámultok szaladgálni, miközben kimossák az agyatokat. 

Engem már csak az nyugtat meg, hogy még annyit sem fogok foglalkozni a hírekkel, mint eddig. Nincs miért. Úgyis tudom. Inkább olvasok és sz*rok a focira.