Téged vágyni volna jó... - Galyas Éva Klára versei

Téged vágyni volna jó... - Galyas Éva Klára versei

2016. 02. 08., h - 16:25
0 hozzászólás

Kitakart kedves. / Barna mell. Csecsemősírás. / Zokog. Kő. Élni-halni. Volna. / Jó. Öreg az idő. Barázdált a táj. - Galyas Éva Klára költő és divattervező verseit olvashatjátok a DRÓTon.

Galyas Éva Klára

 

Sem seb nem vagy sem fekély

 

kiléptél képzeletem ajtaján porhüvely lett testem, ér

elmentél hozzájuk vírusos tífuszt adtál szeretteidnek

emlékeznek majd rád viszolygó lesz és üres

beleptél egy szárnyas ajtón kifele nézel magadból

ujjad vérző húsba vág a világ fekete és arany

a naplemente lilás ködben könnyezik

nincsen szemed csak szád, de az ajtó mögött 

minden néma hallgatag nem látod a kiáltást 

hanghordozó vagy félig rab félig ISTEN.

 

Lesznek

 

majd napok

tétova dermesztő hőség 

karon a tetovált szám

súlya a büntetlenségnek

halomban a nadrág

vértől habos, habos hajcsomók

el hantolt kerítés 

Lesznek majd napok…

 

Ha

 

egyszer 

csupaszra vetkőztetlek 

szürke tested megfürdetem

hallod? 

zörögnek a csontok

égi zene, angyali kórus

vézna inas karral ölelnél 

beteges vágy ruhátlan hörgő 

farkas vinnyogás

ajkad sápadtsága

hold fénye

te magad kutya

urak rabszolgája 

színektől megfosztott 

akárki!

remegő test, rázós seb csupán

gyógyíthatatlan fekély!

én csupaszra vetkőztetlek.

 

A roma

 

Aroma foszlik. Járom. A drom.

Giccses toll. Fosztó. Ne csigázz.

Fagyállót, ha iszol az jó. Fa áll.

Rablánc. Ne dideregj. 5 éves.

Pipadohány. Telepszagú nyár.

Kiterítve. Rikárdó. Sláger náci.

 

Gyöngyfülbevaló

 

Kitakart kedves.

Barna mell. Csecsemősírás.

Zokog. Kő. Élni-halni. Volna.

Jó. Öreg az idő. Barázdált a táj.

Pont. Pont. Sokk. Ól.

Meztelen a régi. Kéreget. Tilos.

Lakni volna. Jó. Hontalan pad.

Vesztő hely. Jövő kép. Charlie.

Feszeng a kereszt. Rezeg a léc.

Kifekszik a pék. Éhes a cigány.

Sír a bazseva. Ritka az idő.

Hófödte temető.

 

Közben. Az ihlet. Cigány megy.

Pucér barackfa. Páskom liget.

Gangeszi csoda. Ott a hó.

Hófödte. Dél. Téli szántó.

Vágy almák. Igéző. Pocsolya tér.

Szétmálló ige. Hirdető. Plakát.

Babzsák. Nyakkendő. Fuldokló öreg.

Holt. Tenger. Zabos. Oda-vissza.

Kötve tű. Karon Jézus.

 

Téged vágyni volna jó

 

Téged vágyni volna jó

kifeszíteni, semmivé tenni

nem is beszélni rólad

írni is csak némának volna jó

téged vinni a jövőbe, átkarolni a múltban

elpusztítani volna jó 

kifent éjszakába temetni, simogatni

nem, nem lenni volna jó.

illegális azt gondolni, hogy lehetsz 

enyém kizárólag nekem pecsételve

lásd most kisétálsz az ajtón

nem tartalak fel. minek is?

fut a szívemben a kés nem vigyázod

minek is?

nem vagy itt már rég illúzió egy

legális börtön lángoló

voltunk ott szeretők halálos ágyig

nincsenek jelek ez nem az a világ

légy szabad bár ez nem az a világ

nemtelen vagyok egy vigyor

most ne tovább!

a padlón párologtam el a vágytól

nem ismerlek kulcsom sem lesz, hozzád.

Bájos, hogy fogadkoztunk emlékeim tört cserepein 

fetrengek, úgy fáj

Hogyan jött ez a csúf unalom abban az idétlen báli ruhában?

ott poroszkálok az indulásnál miközben te már a kalapod veszed,

bőröndöd húzod megannyi szerető, döglődő halál után.

hol a középidő a mi pí-nk én nem vettem észre

már a végjátékban eszméltem

mindent oda adtál a halódásnak nem vagy enyém.

a végre és a mi végre ott a szép szemű mosolyában. 

nem szeretlek, nem szeretlek!

vedd le a kalapot főzök levest.

légy bátor paskoltad  kezem pedig jéghideg volt reszkettem

nem volt  semmi csak néhány lírai sanzon naiv vágya

tudod ugye? itt ülök, lekapcsolt villanynál majd reggel majd felkel majd egy másik időben

majd egy másik térben. Ez most rossz hely! majd…

Olyan boldogtalan szombat van hajnal óta várlak szerelmesen évek óta

láttam szertefoszlott fiatalokat a pincében

hajnalban is búsan virrasztott velem a hold

de feladtam, feladta csendesen állt tovább.

 

Galyas Éva így vall magáról: Pesten nőttem fel a Nyolcadik kerületben. Harminc éves vagyok két gyermek édesanyja, akik 14 és 2 évesek, tehát 12 év különbséggel születtek. Ez azt is jelenti, hogy 16 éves voltam a fiam születésekor. Könyvszerető családban nőttem fel egészen fiatalon kilenc éves koromban kaptam az első igazi saját könyvemet a dédnagyanyámtól a Pillangót. Aztán valójában mindent elolvastam ami a kezem ügyébe került. Lehetett az az Elfújta a szél vagy akár a Nevető ember. Természetesen mint, minden gyerek ki is akartam próbálni, hogy tudok-e ilyen történeteket alkotni én is. Szóval írtam... mindent ami eszembe jutott. Verseket, párbeszédet, regényt bármit, amit csak akartam. Hamar ráébresztett, hogy írva barmi lehetek és mindent ki is próbálhatok. Tizenegy éves voltam amikor a könyvtáros néni beküldte egyik versemet, ami a kezébe akadt egy pályázatra. Ez egy különdíjat ért. Aztán gyorsan elfelejtettem az írást, de a könyvek szeretete megmaradt, csak átvette a tanulás és a kamaszodás a helyet. 

Problémás gyerek voltam. Kipróbáltam egészen fiatalon a kábítószereket, illetve kevés olyan középiskola van, ahol nem fordultam meg, mint diák. 16 voltam, amikor édesanya lettem. Jártam esti iskolába is. Később jelentkeztem a RomaMagazinba, mint gyakornok. Közben jártam a Kalyi Jag nevű roma nemzetiségű iskolába, ahol Choli Daróczi József és Nagy Gusztáv költők, írók voltak a tanáraim. Rengeteget köszönhetek nekik, hiszen megtanítottak helyén kezelni a cigányságomat. Meséltek olyan dolgokról, ami mondjuk a többségi iskolában elképzelhetetlen lett volna. Roma történelemről, irodalomról. Dolgoztam a Radio C ben, mint szerkesztő riporter két évig, Torontóban a magyar televíziónak voltam a műsorvezetője. Sokat utaztam az elmúlt években, kipróbáltam a divattervezést, voltam stylist Amerikában, beutaztam Európa nagy varosait, végül néhány évvel ezelőtt hazaköltöztem Magyarországra. 2010-ben megjelent egy verseskötetem Rólam vagy Rólad címmel. Azóta is alkotok, figyelek. Verseim, írásaim egyfajta vagy többfajta Isten keresése.